Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
14 TESTVÉRISÉG s mint a tapasztalt férfi a változatosságot, amikor egységet igyekszik kihámozni belőle. Tisztában volt hivatásával, a nemzet lelkiismeretét felrázó küldetésével s hitte, hogy az emberért s a nemzetért kifejezett aggodalmaiért a jövendő őt fogja igazolni. Biztosra vette, hogy ifjú szivekben tovább fog élni s örök virágzás lesz a sorsa. Bizalma beigazolódott. Immár a magyar Olympus elképzelhetetlen volna nélküle. Gondolatmenetéről, szokatlanul érzékeltetett hangulataitól meglepő és merész költői képeitől s a magyar társadalom demokratikus átalakulását követelő szavától idegenkedtek azok, akiket a közhelyes szólamok megrészegítettek vagy akiknek érdekében állott, hogy a magyar ugaron minden a régiben maradjon. A különböző kórságokkal folytatott küzdelemben teste elfáradt; sokszor lelke is. De mint költő mindinkább fejlődött. Megtanulta, miként tompitsa indulatai rikitó szineit; megtanulta a művész önfegyelmét s hogy egyéni fájdalmának s bánatának miként adjon egyetemes jelentőséget. Irtózott a képmutatástól, a politikai s egyéb hazugságoktól, a látszatok csalhatatlanságoktól, a rossztól, melyet egyéni s univerzális önzéssel s kicsinyességgel azonosított. Lelke mélyén a mindenség lényege izgatta azt a költőt, akinek világát a magyar nyelv meg- szükitette, de ugyanakkor szókincsének és képzeletének gazdagsága a világot kitágította. A zűrzavaros magyar fórumon a tisztaságot s tisztességet vallotta s a fátum iróniája, hogy haza- fiatlansággal vádolták vagy érthetetlennek mondották őt azok, akik a szót csakis gyakorlati vagy felszínes ügyet szolgáló eszköznek tekintették s életüket maradi vagy divatos jelszavak szerint irányították. Ady megszenvedett magyarságáért s művészetéért. Ha világirodalmi megvilágításban látjuk a nagy teremtő szellemeket, rájövünk arra, hogy számos esetben a kortársak félreértették őket vagy talán túlságosan megértették s ép a- zért útjukban voltak. Dante, aki pedig szülővárosának, Firenzének, hű polgára volt, mint száműzött a Divia Commediat külföldön irta; a- mikor meghalt, két város, Ravenna és Firenze, magáénak akarta holttestét. Valószínű, hogy Don Quixote, Cervantes nagyszerű regénye, börtönben íródott; legalább is az első kötet. Miltont, az angol puritán költőt, üldözték; Chénier, a francia költő, guilotineon végezte életét. S menynyi más példát lehetne felsorolni! Az emberiség gyakran vak azzal a méltósággal szemben, amely a költői léleké, amikor a maga teljességében fejeződik ki; az anyagi érdektől vagy tudatlanságtól fütött alanyiság nem érzi s ha igen nem értékeli az alkotó lélek művészi és emberi őszinteségét; a tudatos vagy nem is tudatos cinizmus ízléstelen, esetleg ostoba gúnnyal ront a költőnek, talán azért, mert a kivételes szellem jelenlétében a cinizmus megszemélyesítője ráébred alacsonyrendüségére s tehetetlensége bősz módon vagy badarul nyilatkozik meg. Ilyen volt Ady sorsa is; akik támadták, rendszerint hibáit vették észre s emberi s művészi erényeit nem tudták vagy nem akarták észrevenni. Ady egyik versében nekünk, amerikai magyaroknak izent. A civódó magyar glóbusról, a frázisok sivár tombolásából hozzánk bujdosott a költői képzelet szintjén. Az eljátszott életből kinyújtotta karját; a csúf rontásból felénk küldte szívét és hitét. Irigyelt bennünket, mert messze voltunk a keserűségek földjétől. Vájjon mit szólna ha itt volna közöttünk? Tán “Az Értből az Óceánig” c. versét idézné: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Óceánba. Mit szólna ahhoz, hogy a mai idők az ő koránál is mérgezettebb s komorabb levegőjében hittesvérei, az amerikai magyar reformátusok szobrot emeltek neki? Mit szólna ahhoz, hogy a gyárak, áruházak, gépek és lármák környezetében ünnepnek érezzük azt a pillanatot, mikor róla megemlékezhetünk? Valóban csodálatos az élet; valóban csodálatos, hogy az igazi költő mennyire túléli korát s hogy nagysága emberi fogalmak szerint halhatatlan. Jó arra gondolni, hogy a titkok szférájából, amely az ő lázas lelkét is foglalkoztatta, ránk néz; hogy ezekben a percekben velünk van s ha tehetné, most zengené el legszebb dalát. Az élet ellentmondásaiban sokfélék az utak; olykor mégis olyan célhoz vezetnek, amelynek boldog érzéssel örvendezhetünk. Az Isteni Gondviselés különös kegyelmét látom abban, amikor szülőhazánkban bitófák nőnek a gyümölcsfák helyén s a hatalom terroristái s őrültjei visszaélnek Ady nevével, itt a szabad Amerikában, minden külső kényszer nélkül, magyar lelkünk sugallatára hallgatva, a valódi Ady Endrének hódolhatunk s nem a politikailag eltorzított költőnek. Ady szerette a magyar népét; a próféták módján ostorozta, ha kellett. Igazságot kívánt osztálykülönbség nélkül minden dolgos magyarnak; bort, búzát, békességet, azaz emberséges é- letet. Olyan életet, amely a többség részére a múltban is inkább álom volt, mint valóság s a- mely a vérrel keresztelt zajos szociális ígéretek ellenére szülőhazánkban ma is lidérces kép. Ady szobra Clevelandban van olyan csoda, amelynek alapján hinnünk kell a magyar feltámadásban; abban a Magyarországban, ahol a költő eszméi valóra válnak majd s ahol költészetét művészi, erkölcsi s társadalmi értékének megfefelően fogják megbecsülni. Adja a jóságos Mindenható, hogy ez mennél előbb igy legyen! A sense of humor is what makes you laugh at something that happens to somebody else which would make you angry if it happened to you.
