Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
I 4 TESTVÉRISÉG Az amerikai magyarság legfelsőbb tagozatú intézményeiben is: az Amerikai Magyar Szövetségben, annak életrehivásában és életben tartásában erején felül azért hoz áldozatot, hogy ez a villámhárító szerepét betöltő intézménye az amerikai magyarság jó hírnevének és származásunk nemzetének szolgálatára állandóan készenlétben legyen. Szívből kívánjuk, hogy minden amerikai magyar közintézmény gondoljon erre és segítse a Szövetség fenntartását. Az Amerikai Magyar Segély Akció tiz évvel ez előtt való életre hívásával, mikor az 1944. évi közgyűlés határozatára Egyesületünk minden tagja után egy dollárt ajánlott fel az amerikai magyarság közösen megszervezett, származásunk népének segítségére szolgáló intézmény számára, csak a krisztusi alamizsnaosztogatás volt a cél és ma is ezt tartva zsinórmértékül maradt meg ennek az intézménynek szolgálatában az Egyesületünk. Egy-egy esztendő munkásságáról való beszámolás és a jelen esztendő holnapjaira való reménységgel készített tervek kitanácskozásakor jól eső érzéssel tekint Egyesületünk vezetősége a jövendő elé abban a tudatban, hogy a vezetőség számára is, az Egyesületünk tagjai számára is a jövendő útjára újra és újra ez az Ige hint fényt, irányit a vezetésben, kötözi be az élet- utján kapott sebeket: “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk.” Akik hiszik ezt, azok jöjjenek közzénk! K. I. AZ ELNÖK ÜZENI... OTTHON — EGYHÁZ — HŐSÖK Május, a természet megújulásának, a gyöngyvirágoknak hónapja, emberi életünk nagy értékeinek ünnepnapjait hozza el. Május 10 — Anyák Napja — a család ünnepe. Május 24, Pünköst, az Egyház' születésnapja. Május 30, Emlékezés Napja. Otthon — Egyház és azokra emlékezés, kik az otthont, Egyházat építették, védelmezték, fenntartják. Hősök ők mind. “Nem tudom én: melyik volt szebb? melyik dicsőbb, melyik nagyobb? ...” Az édesapák, édesanyák, önzetlen hivő emberek, a hétköznapok hősei, kik becsületes munkájukkal, hivő lelkűkkel a szépet, jót, istenest építették. Vagy a csataterek hősei, kik egyházért, otthonért, hazáért életüket áldozták... “Nem tudom én melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb... csak áldom az Istenemet”, hogy otthont, édesanyát, édesapát, Lelki Édesanyát, Anyaszentegyházat és ezeket megtartó hősöket adott! Ma, amikor az otthont, egyházat, hazát letiporni akarják, még nagyobb, még féltőbb szeretettel ünnepeljünk, emlékezzünk. Még nagyobb hűséggel, önfeláldozással dolgozzunk az Isten által adott nagy értékekért: otthonért, Egyházért, Hazáért! “Atyáink régi, szent hite: nem leszünk hűtlenek mi se!” ÜNNEPI ISTENTISZTELET Nagypénteken és Husvét vasárnap, az egész országban és talán az egész világon is, minden eddigit felülmúló nagy számban jelentek meg az emberek az istentiszteleteken. A főváros legtöbb temploma nem volt képes befogadni az ünneplő gyülekezeteket. Washington különféle felekezetű, nemzetiségű templomaiból, sokféle nyelven, Isten felé szálló énekből és imádságból, nem hiányzott a magyar ének, magyar imádság és magyar prédikáció sem. A többivel együtt zengett a magyar ének, szállt a magyar imádság, mert Egyesületünk gondoskodott arról, hogy Nagypénteken és Husvét vasárnap, a fővárosban is legyen magyar református istentisztelet. A Kossuth-Ház dísztermében tartott ünnepi istentiszteleten, Nagypénteken este 38, Husvét vasárnap délelőtt 65 volt a megjelentek száma. Úrvacsorával 48-an éltek. A szolgálatokat Dr. Újlaki Ferenc elnök és Nt. Vasváry Ödön számvevő végezték. Az énekkiséretet Boldogh Bálint és Kalassay Sárika hivatalnokaink látták el. “Él a Jézus, a mi fejünk, keresztyének énekeljünk... uj győzedelmi éneket!” “NEM FELEJTETTEK EL MINKET — MI SE FELEJTSÜK EL TESTVÉREINKET!” Az ötvenegy évvel ezelőtt, az óhazából az amerikai magyarságnak küldött, Nemzeti Disz- zászlót, március 23-án, Vezértestületünk gyűlése alkalmával, megható ünnepség keretében helyeztük el Kossuth-Házunk dísztermében. Balogh István, az Amerikai Magyar Szövetség titkára megható beszéddel adta át és mi imádkozva, “Isten áldd meg a magyart” énekelve vettük át és tettük el erre a célra külön készült helyre. A mi szivünk is örömmel volt tele és hogy mások is örültek igazolja a következő levél is: “... az én régen óhajtott vágyam teljesült. Az a magyar zászló, amelyiket 1902-ben küldött Magyarország az amerikai magyarságnak megtisztelt helyre lesz téve. Sir a lelkem az örömtől, mert én is akkor jöttem ki Amerikába, 1902-be. New Yorkban laktam és 51 év alatt sok magyar összejövetelen vettem részt, de még annyi magyar népet együtt nem láttam, mint ezen a zászló fogadási ünnepélyen... én úgy emlékszem vissza erre a zászlóra, mint Szeretet Zászlóra. Jele ez a zászló annak, hogy nem feledtek el minket, amerikai magyarokat és mostan nekünk viszonozni kell: mi se felejtsük el azon sokat szeny- vedett testvéreinket, akik most a vasfüggöny
