Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
10 testvériség Puli Amerikában Irta: Füry Lajos A májusvégi rétek részegítő illata dúskált a levegőben. A harmat feloldotta az ezernyi magyar vadvirág kesernyés, édes, gyömbéres, ámb- rás illatát, azt az illatot, amelyet csak a réten lehet érezni, a vázába rejtett vadvirág illattalan és elkókad, a puszta utáni bánatában. A gulya jóízűen harapdálta a bugaci bő füvet, amikor a városi gulyás törzskönyvvezető Sárkány nevű puli kutyája anyai szeretettel nyaldosta öt kis bugaci puli selymes szőrét. Igen nagy eseménynek számított, mert a Sárkány puli familia mesz- szemenő fényes elődökre és rokonságra tekinthetett vissza. Egyik nagypapa a rendőrkutya versenyek európai örökös bajnoka volt a háború előtti időkben, Kóbi Bikfic, előkelő névvel, szobrot mintáztak róla és hangosfilmre vették. Az unokatestvérek közül kettő az angol királyi udvarban pompázik, mig testvérük lord Rothermere angol ujságkirályhoz került. A sziámi pár is vitt haza a Sárkány puli famíliából, továbbá a dzsa- bapurti rádzsa is. így tehát nem egy közönséges puliról van szó, hanem egy nagy összeköttetésekkel rendelkező oklevelekkel, törzskönyvvel és írásokkal rendelkező puliról. A szóbakerülő pulit Tiszának könyvezték és a Magyarországot elsöprő háború Tiszát is nyugatra sodorta. Ménesekkel, csordákkal, nyájakkal, falkákkal és embertömegekkel együtt sodródott Tisza nyugat felé. Előbb a Dunántúlon szolgált Székesfehérvár mellett, de csak rövid ideig, innen Lovászpato- nára került, majd Magyaróvárra és Ausztrián keresztül Bajorországba. Ez alatt az idő alatt vagy öt gazdája is volt, mind derék magyar ember, szerette a kutyát, és az utolsó gazdája, aki Bajorországba hozta, egy idősebb városi ember, valami magasabb állami tisztviselő és a felesége a nyalábjában hozta, amikor elfáradt. Nehéz idők következtek Tiszára is meg gazdáira. Tisza is érezte ezt és igyekezett a nehézségeket megkönnyíteni, de hát fiatal kölyök volt még és bármennyire okos is még nem tudott segíteni. Pedig az élelmezés nagyon nehéz volt. A bajor paraszt nem akart adni leszedett tejet és bizony sokszor Tisza nem a legerkölcsösebb körülmények közepette szerezte meg, azt a néhány szem főtt krumplit, ami nagy vödörben állt az istálló előtt. Mindenek ellenére Tisza szépen megnőtt, megerősödött és családját meg nem szégyenitő, bozontos, kócos bundájából csak két okos szeme villogott elő. A bajorok nem szerették és ördögnek hívták. Gazdája pedig sok mindenre megtanította Tiszát a bajorországi öt éves nagy semmitevések idejében. Nemcsak Tisza gazdái, hanem Tisza is állandóan arról álmodozott, hogyan lehetne egyszer visszamenni oda, ahol olyan szép volt az élet, mégegyszer futkározni a bugaci vadvirágos levegőn, megkergetni a bámész borjakat és az orrához kapdosni a csellengő jószágnak, feküdni a pásztortüz mellett és szunyókálva hallgatni a jóizü zamatos kecskeméti, meg kisnyiri beszédet. És ha Tiszát elfogta az emlékezés, akkor elment hátra a kert végébe, lefeküdt, becsukta a szemét és bozontos szőrén csorogtak a könnyek. Ugyanúgy Tisza gazdája, ha arra gondolt, hogy milyen szép lakása volt, és a zongorára, a balatoni napsugaras nyaralásokra és azokra a boldog magyar vakációkra, esténkénti kártyapartikra és a disznótorosvacsorákra, meg a badacsonyi kéknyelűre és bemutatóra a Nemzetiszinházban és a fülének annyira hiányzó pesties magyar beszédre. Elfogta a honvágy és kiment az erdőbe gombaszedés ürügye alatt, és amikor jó messze bent járt, nekidőlt egy korhadt fának és kisírta magát. Abban az időben egész Németország telve volt ilyen titokban siró emberekkel, akik nem merték még egymás előtt sem bevallani, hogy haldoklanak, pusztulnak a honvágytól. Tisza azért mégis tudott hasznot hajtani. Összeismerkedett egy nagy sárga bajor kutyával, előbb jól megtépázta, amire az annyira respektálta, hogy elárulta neki, a csűrben hol lehet megtalálni a tojást és ettől kezdve Tisza mindennap vitt egy-két tojást asszonyának, aki nagyon sokat betegeskedett és a tüdejével volt baj. Észrevétlenül becsempészte a tojást, amikor a paraszt nem látta, nagy volt a kisértés, hiszen Tisza is állandóan éhes volt, de hallotta, amikor a magyar orvos azt mondta az asszonyának, hogy sokat kell ennie. A betegség azonban mégsem kerülte el a házat és az asszonyt egy csúnya őszi napon elvitték a kórházba. Tisza sokáig busult a küszöbön és szomorú szemekkel nézte gazdáját, amint faragdálta a cifra dobozokat meg a gyertya játékokat. Aztán egyszercsak Tiszában elindult a gondolat. Józan bugaci puli esze következtetni kezdett. A szomszéd faluban amerikai katonák laktak és azok a katonák igen szerették a kutyát. Megsimogatták és mindig adtak egy-két olyan falatot, amiről Tisza eddig csak álmodott. Eliramodott. A bajor kutya hozzá akart szegődni, de Tisza elmarta dühösen. Beügetett a faluba, keresztül a hídon. A nagyvendéglő udvarán volt a legtöbb katona. Tisza farkcsóválva közeledett. Éppen ettek a katonák. Eleinte nem vették észre, erre Tisza vakkantott néhány barátságosat,
