Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 7 énekművész. A műsor többi számait a helybeli műkedvelő gárda tagjai töltötték be sikeresen. Azután pedig “öreg ember nem vén ember” módjára járták a csárdást Brenkács vajda muzsikálására; a pihenők, üdülők s minden rendű-rangú vendégek. így avatták fel, nyitották meg Magyar-Ame- rikának legdélibb szélén a hitnek, a magyar amerikai kultúrának, a szülőföldről ide telepedetteknek a testvérszeretet hirdetésére, megtartására szentelt “Kossuth Hallt” a napsugaras Miami Cityben. Hogy a gyülekezet kiknek a lelkes munkájával, áldozatkészségével és hogyan építette fel ezt a nagyszabású épületet, azokról az egyénenkénti és névszerinti megemlékezést az esedékes öt éves jubileumi emlékkönyvében örökíti meg a gyülekezet lelkipásztora. Ebből az alkalomból úgy lesz egész az avatási ünnepélyről beszámoló, ha pár sorban mi írjuk meg a lelkipásztorról itt azt, amit ő nem irhát magáról az öt éves jubileumról szóló könyvében! A lelkész Péter tiszteletes évekkel ezelőtt a maga baráti körében sokszor elemlegette, hogy a napsugaras Flordiában letelepülgető magyarok számára gyülekezetei kellene szervezni ott, ahol számítani lehet nagyobb számú települőkre. Magyar református lelkésztársai közül számosán épen úgy, mint másfelekezetü lelkész barátai, a sok közül néhai Ft. Biró Benedek mint fairfieldi jó szomszédja is próbálták lebeszélni Péter tiszteletest erről a tervezgetéséről, azzal, hogy ez a missziói vállalkozása eredménytelen próbálkozás, idegletöréssel járó vállalkozás lenne csak. Péter tiszteletest azonban nem lehetett lebeszélni a tervéről. Azzal a Krisztus Urába vetett hittel: “Ha akkora hitetek volna, mint a mustár mag... semmi sem volna lehetetlen néktek” 1948- ban lejött Miami Citybe és a mi lehetetlennek vélt volt barátai, lelkésztársai részéről ő azt a munkát mindig szívesen megosztó hitvesével együtt megvalósította. Négy esztendei fanatikus, nyugalmát, otthonát feláldozó munkával, hittel találkozva másokban is, Miami Cityben, a magyar testvérei között talált mustármagnyi hitet, ez év február havában, az egyháztársadalmi épület felavatásával, az általa szervezett gyülekezet élő fává növelte, hogy aztán, talán már év múlva, felépíthessék munkájuk koronájaként az Isten Házát. így irta be nevét Péter tiszteletessel együtt ezzel a teremavató ünnepéllyel ez a gyülekezet az amerikai magyar egyházakról szóló történelembe, az amerikai magyarság alkotó életének történetébe. Testvér, aki arra jársz vagy pihenni jössz Miamiba, el ne mulassz látogatást tenni ebben a magyar végvárban! Király Imre ADY ENDRE VERSEIBŐL * Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Verecke hires utján jöttem én, Fülembe még ős magyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Uj időknek uj dalaival? Fülembe forró ólmot öntsetek, Legyek az uj, az énekes Vazul, Ne halljam az élet uj dalait, Tiporjatok reám durván, gazul. De addig sírva, kínban, mit se várva Mégis csak száll uj szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor Pusztaszer, Mégis győztes, mégis uj és magyar. Lelkek a pányván Kipányváztátok a lelkemet, Mert ficánkolt csikói tűzben, Mert hiába űztem, hiába űztem. Ha láttok a magyar Mezőn Véres, tajtékos, pányvás ménét: Vágjátok el a kötelét, Mert lélek az, bus magyar lélek. A kék tenger partján Ahol mások élnek, szeretnek, Én eljöttem ide betegnek. Csókot temetni, álmot dobni, Nyugodt partokon nem nyugodni. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék, Oh, én bolondos, bus, beteg árnyék. * Az “Uj Versek” címen 1906-ban megjelent kötetből, amely tulajdonképen első komoly jelentkezése volt Adynak a magyar irodalomban.
