Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11-12. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATIOtl OF AMERICA-^/eSrfiSo^Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő - Editor in Chiei: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946” ADJON ISTEN ÁLDOTT KARÁCSONYT! Az ünnep közeledtével szivből kivánjuk: adjon Isten mindnyájunknak áldott karácsonyt! Régieknek, uj amerikai magyar testvéreknek ... óhazában sötét szorongatásban élőknek ... hontalanságban . . . egyedülvalóknak . . . családosoknak — adjon Isten boldog karácsonyt! Oly szép a karácsony kerete. Sötét éjszakában, a bethlehemi mezőn, ragyogó fényesség támad. Angyal szól a megrémült pásztorokhoz: “Ne féljetek! Nagy örömöt hirdetek néktek: Megtartó születet, ki az Ur Jézus! . . . Angyalsereg énekel: Dicsőség magasságban Istennek, a földön békesség, az emberekhez jóakarat! . . . . Pásztorok, bölcsek a jászolbölcsőhöz mennek, tisztességet tesznek . . . Mária, József és egy kis gyermek. Oly szép a karácsony kerete. De mi a karácsony titka, lelke? Mi az ami mindnyájunk szivét melegséggel, békességgel tölti el? Az ember forró vágyának, legégetőbb lelki szükségletének kielégítése. Mi ez a vágy? Sze- retetre, megértésre, együttérző szivre vágyik az ember. Gyermekkorunkban tanultuk az árva gyermekről szóló verset. A temetőben, anyja sírjánál, panaszkodik: “Anyám, óh édes jó anyám! szivem beh szomorú . . . mióta eltemettek itt, azóta bus fiad . . . nincs senki, aki mondaná: szeretlek gyermekem . . .” Kopognak a lelkész irodája ajtaján. Megnyitja az ajtót. Kis fia áll ott . . . Mit akarsz gyermekem? . . . Semmit — csak veled lenni! Bethesda tavánál fekvő beteg igy szólt Jézushoz: “Uram, nekem senkim nincs . . . .” — “Nincs senki, aki mondaná: szeretlek gyermekem . . !” — “Mit akarsz, fiam? . . . veled lenni!” — Szeretetre, Istenre szomjuhozik a szív. Istennek emberek szivén, szaván, életén át jövő szeretetére vágyik a lélek! Az első karácsonyon ezt a szomjuhozást elégítette meg, ezt a vágyat teljesítette be Isten. Mi a karácsony mindenkit megragadó lelke? Az hogy: IMMANUEL! VELÜNK AZ ISTEN! ISTEN MEGJELENT TESTBEN! KIJELENTETTE MAGÁT, MEGMUTATTA SZIVÉT! Addig is tudta, sejtette az ember, hogy van Isten. De nem az a nagyobb kérdés, hogy van-é Isten, hanem az, hogy: törődik-é velem? gondol-é reám? szeret-é engem Isten? Karácsony bizonyossá tette: nemcsak gondol reám, szeret engem, de úgy szeret engem, hogy fiát küldte értem! Isten a hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy Jézus megjelent és megmutatta az Atyát. “Aki engem látott — látta az Atyát!” Isten Jézus szemével néz, Jézus szivével szeret. Jézus szelíd szeme látta a betegeket, szo- morkodókat, sírokat, bűnösöket és könyörületes- ségre indult. Gyógyított, vigasztalt, bünbocsá- natot, uj életet, erőt adott. Látta a bűnt, gonoszságot, kegyetlenséget és megváltást hozott. Karácsonykor Jézussal uj lélek, uj erő jött a nyögő, sóvárogva vágyakozó emberiség életébe. A Szeretet mindent legyőző, meggyógyító diadalmas Lelke jött el. “A világosság eljött és a sötétség többet ki nem olthatja azt!” Győzelmesen halad előre! Elhozza végső diadalt: a világ országai a mi Urunké és az Ő Krisztusáé lesznek! Eltűnik fájdalom, sóhaj, jaj éhség, halál! Uj eget, uj földet várunk! Karácsonykor s az esztendő minden napján, érezzük meg karácsony lelkét: bus szív! ne sírj! szeret az Ur! A régi hir örökké uj: nem vagy árva, elhagyott, egyedül maradt! Van Istened! Gondol rád, törődik veled, szeret téged a mindenható Isten! Ebben a hitben megerősödve öleljük magunkhoz szeretteinket. Bízzuk magunkat Istenre! Ne féljünk a jövőtől: ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?! Senki! Bizonyára senki! Istené a győzelem! Övé az ország, a hatalom és a dicsőség! Dr. Újlaki Ferenc.
