Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 15 SZIKLAY ANDOR KOSZTA MÁRTON ESETE (Harmadik folytatás) Sok-sok amerikai a Washington árnyát vélte látni Kossuth mögött és Valley Forge hőseinek glóriáját a túlerővel szemben makacsul küzdő magyar katonák fölött. Még egy évtized elteltével sem felejtették el a negyvennyolcas magyar vezérek hősiességét.7 * A történelem eseményei és az amerikai lélek sokszor megnyilatkozott sajátosságai megerősítik azt a föltevést, hogy ha nem az akkor annyira véghetetlen távolság a két ország közt, igen sok amerikai idealista harcolt volna Kossutli seregében az osztrák önkényuralom ellen, mintegy újra megviva a III. Gyö rgy angol király elleni harcot. Kossuth Lajos. Magyarország kormányzója 7 Klapka György tábornok 1861-ben, amikor még mindig csak 41 éves volt, meghívást kapott Seward amerikai külügyminisztertől, hogy jöjjön az Egyesült Államokba. A polgárháborúban az Unió-hadsereg vezénylésében akartak szerepet adni neki. Klapka egyenesen a fővezéri szerepet kivánta, McClellan tábornok posztját, mire a meghívást visszavonták. 1849 nyarán, amikor a magyar ellenállás még tartott, Zachary Taylor, az Egyesült Államok akkori elnöke, olyan lépést tett, mely villámcsapásként érte a bécsi udvart. Kinevezte a virginiai Ambrose Dudley Mann-t “különleges és bizalmas magyarországi megfigyelődnek és utasította, hogy tegyen jelentéseket a magyarországi állapotokról abból a célból, hogy az Egyesült Államok a legelső alkalmas időpontban elismerhesse Magyarország függetlenségét. Akkor még lehetségesnek tűnt, hogy Magyar- ország sikerrel fog kikerülni a küzdelemből, különösen ha a nyugati hatalmak nem hagyják magára. Az amerikai Kongresszushoz intézett első Évi Üzenetében, 1849 december 4-én, Taylor elnök igy magyarázta meg Mann küldetését: “Gondosan elkerültem a beavatkozást ama háborúkba és vetélkedésekbe, melyek az utóbbi időben Európát felkavarták. Az Ausztria és Magyarország közötti legutóbbi küzdelem idején kilátás volt arra, hogy a magyar nemzet függetlenséget nyer. Bármilyen bizonytalan volt is e kilátás, kötelességemnek éreztem, megfelelően az amerikai nép érzéseinek — minthogy népünk mélyen rokonszenvezett a magyar hazafiakkal, — hogy készen álljak egy szilárd magyar kormányzat kialakulása esetén arra, hogy elsőnek üdvözöljem a független Magyarországot a népek családjában. E célból meghatalmaztam egy európai ügyvivőnket, hogy haladéktalanul nyilatkoztassa ki hajlandóságunkat Magyarország függetlenségének elismerésére, ha az ország e függetlenség elnyerésére és megőrzésére képes... Az Egyesült Államok nem avatkozott ténylegesen a viaskodásba, de érzelmileg erősen állást foglalt, mert meghatották népünket azok a szenvedések, melyeket egy bátor nemzet vitézül, még ha eredménytelenül is, azért vállalt, hogy szabaddá váljék.” Akkortájt, 1849 őszén, történt az is, hogy Abraham Lincoln volt képviselő, aki egyelőre csalódott a politikai életben s visszatért ügyvédi gyakorlatához , határozati javaslatot fogalmazott meg három barátjával és azt egy népgyülésen előterjesztette. A szöveg, melyet a gyűlés lelkesen magáévá tett, igy hangzott: “1849 szeptember 12. — Határozatban állapítjuk meg, hogy a magyarok a szabadságért folytatott dicső harcukban legmélyebb csodálatunkat és legmelegebb ro- konszenvünket érdemelték ki; hogy hő imánkat küldjük az Éghez mielőbbi győzelmükért és végső sikerükért; javasoljuk, hogy az Egyesült Államok kormánya ismerje el Magyarországnak, mint szabad emberek hazájának, függetlenségét a legelső olyan pillanatban, melyben e lépés összeegyeztethető a szembenálló ország és Amerika közötti jóviszonnyal; hogy e gyűlés résztvevőinek véleménye szerint Magyarország függetlenségének kormányunk által való haladéktalan elismerése kijár a szabad amerikaiktól az ő küzdő testvéreiknek a republikánus szabadság ügyében s hogy ez egyetlen nemzet igaz jogait sem sérti.” Osztrák titkos ügynökök megszerezték mindazoknak a diplomáciai utasításoknak a másolatát, melyeket az amerikai elnök Mann ügyvivőnek küldött. Ezt követően Johann Georg Hülsemann lovag, a washingtoni osztrák ügyvivő, panaszt emelt Amerika magatartása ellen. Amikor a Mann
