Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-08-01 / 8. szám
4 TESTVÉRISÉG tődniök. Ami megmaradt, az élet, legyen könnyű és tréfás jókedvvel teljes. Ez a természetes derültség, ez a kiapad- hatalan jókedv és tréfaszeretet volt a titka annak, hogy csak barátai voltak, ellenségei soha. Ha itt-ott oldalról morgott rá néha valaki, arra láttatlanban is rá lehetett mondani, hogy nem jó ember. Csodáltam munkabírását, de méginkább azt, hogy mennyire szerette a mesterségét. A szó szoros értelmében ott élt a nyomdájában, ahonnét akárhányszor csak az éjfél vetette haza. Szerelmese volt az egymásmellé sorakozó be- tütömegnek. Büszkeség nem volt benne, de sokszor kellett nagy elégültséget éreznie, amikor az amerikai magyar sajtó sok értékes terméke kikerült a keze alól. Tudta, érezte, hogy alkotó munkás, hogy amit csinál, nem vész el a múló nappal, hanem megmarad, nem is évtizedekre, hanem századokra, mert a könyv, a nyomtatott betű majdnem halhatatlan. Régi nemes ősök ivadéka volt, akik Bethlen Gábortól az 1600-as évek eléjén kapták a nemességet és címert. Családjában volt mindenféle ember föl az igazi tudósokig, mint apjának testvére, Dr. Fiók Károly, a hires keleti nyelvész, akinél sokáig lakott Budapesten s akiről sokszor meleg szeretettel beszélt. Csodálatos szeretettel csüggött az egyszerű magyar népen, amelynek annyi gyermekével hozta össze a sors főképen a világháborúban, amelyben mint a nyíregyházi huszárezred szakaszvezetője szolgált. Lelke egybeforrt ezekkel az egyszerű, vele együtt szenvedő emberekkel. Itt Amerikában is ezeket szerette s bár otthonosan érezte magát mindenütt, legjobban a munkásemberek között érezte magát. Ezeket tartotta jól kifogyhatatlan tréfáival, örökös jókedvével, akik viszont szerették, mert az igazi jó embert és jó barátot látták és érezték benne. Ez adta meg nagy személyes értékét a Református Egyesület életében is, amelynek egyik legmagasabb tisztségét, az alelnöki széket töltötte be hosszú időn keresztül. Igazi képviselője volt magának a tagságnak, jólelkü szószólója minden becsületes ügynek. Népszerűsége olyan nagy volt, hogy verhetetlenné tette. Nem is próbálta meg senki, hogy választási harcot vegyen fel vele szemben. A testvéri találkozókon, gyűléseken, konvenciókon mindenki mosolyogva üdvözölte, szerette, megbecsülte. A jövő hasonló alkalmait nehéz és fájdalmas lesz nélküle elképzelni. Ezrek ismerték s ezek az ezrek most szomorú szívvel intenek végbucsut a jó embernek, jó barátnak és jó magyarnak. Vasváry Ödön. AZ ELNÖK ÜZENI... “A VETŐ ÉS ARATÓ EGYÜTT ÖRÜLJÖN” Amerikai magyar református életünkben egymásután tartjuk a jubileumokat. Mély jelentőségű ünnepélyek ezek. Annak beteljesedése, amit Megváltónk mondott: “a vető és az arató együtt örüljön.” Megemlékezünk a vetőkről, alapítókról, építőkről. Akiket már hazahívott az Ur, azok emlékezetét áldjuk, az életben levőknek tisztességet teszünk. Hitüket, áldozatkészségüket, munkálkodásukat látva, mi is hitet, munkakedvet nyerünk. “A vető és arató együtt örülésének” ünnepét tartjuk Ligonierben, szeptember 6-án, Labor Day előtti vasárnapon. A két, nagy “vető”, Dr. Kalassay Sándor és Dr. Nánássy Lajos bronz plaketjét, munkatársaik az építők és adakozók névsorát megörökítő emléktáblákat, avatjuk fel. A vetők és aratók együttes öröme, megtiszteltetése és ő érettük Isten iránti hálánk bemutatása, lesz a szept. 6-iki ünnepély. Legyünk ott minél többen, hisz a Bethlen Otthon a múlt és jelen, régiek és újak, mindnyájunk imádságának, hitének, áldozatának, édes áldást nyújtó gyümölcse. REFORMÁTUS HÉT — LIGONIERBEN Gyakorlattá vált már az, hogy szeptember elején Református Hetet tartunk Ligonierben. Összejövünk, hogy lelki áldásokat nyerjünk és adjunk, hogy egymás hite és látása által növekedjék a mi hitünk. Az 1953-ik évi -Református Hét rendje a következő: 1) szeptember 6-án, vasárnap az emléktáblák avatásának, vetők és aratók együtt örülésének ünnepe. 2) Országos Presbiteri Szövetség gyűlése szeptember 6-án este és szeptember 7-én, hétfő. 3) Református Lelkészegyesület gyűlése szeptember 8-án és 9-én, kedd és szerda. 4) Bethlen Otthonunk Igazgató Tanácsának gyűlése szeptember 9-én, csütörtök. 5) Vezértestületünk gyűlése szept. 10-én, péntek. “Hirdessetek gyűlést, gyüjtsétek össze a népet... imádkozzatok: légy kegyelmes, Uram, a Te népedhez ...” KIALUVÓ VILÁGOSSÁGOK Egymásután hívja haza az Atya azokat, kik Református Egyesületünk és Bethlen Otthonunk alapitói, építői, vezetői voltak. Bethlen Otthonunk három megálmodója, alapitója: Molnár István, 40 éven át titkárunk, Dr. Kalassay Sándor, Egyesületünk alapitója, Dr. Nánássy Lajos, továbbá a három jó barát, évek hosszú során át vezértestületi tag, volt elnök, mindhárom al- elnök, Köteles István, Kováchy Miklós György, Fiók Albert, hazamentek az Atyához. Az alapitó, úttörő világosságok kialvásának korát éljük.
