Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7. szám
10 TESTVÉRISÉG ADY ENDRE VERSEIBŐL * Hiszek hitetlenül Istenben Egy kevésnyi jóságért Ha van még Jó bennem, óh Uram, Kérlek és nem is szomorúan, Óh, mentsd meg belőlem. Hiszen annyi jósággal jövék, Ám lelkemnek szemérem-övét Letépte világod. Valamikor voltam örömöd, Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között Nagy gyalázatomban. Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szivem, testem, lelkem S mely kegyes szomjúság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam voltam meg akkor, Ha lekacagtalak. Szüzesség, jóság, bölcs derékség Óh, jaj, be kelletek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró S eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok 'kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha Van És én vagyok a titkok titka Szegény hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény és sorban Minden mit áhítok S mért áhítok? — ez magamnál is Óh, jaj, nagyobb titok. * Ezek a költemények a “Minden-titkok versei” címen 1910-ben megjelent kötetéből valók. Most, hogy Bűn és Idő elszaladt: Úgy menjek el, mint kiben maradt Egy kevésnyi Jóság. Hajh, őszi magyarság Evvel a régi ismerőssel: Meg vagyok akadva az ősszel. Szívesen veszem, mint a barátot, Szívesen a szárnya alá állok. Bevallom, hogy néha hazudva Értem patkószeges, őszi útra. Bevallom, hogy sokszor kevélyen Gondolkoztam az élet-mélyen. De mindig és mindig vallottam: Kis, bús, kevés különbség van ottan. Az Ősz, az Ősz, a magyar élet: Olyan egyformák, miért beszéljek? Nincsen szépsége, de szépnek látjuk, Átkozni kéne és mégis álduk. El kéne dobni, százszor véljük És százszor és mégis csak leéljük.
