Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA m Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription Előfizetés $2.00 a year évi $2.00 Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946” VOLUME XXXI. UJ TERVEINK ESZTENDEJE July. 1953 ISTEN HOZTA ŐKET! Szomorú, de vitathatatlan tényként lehet megállapítani, hogy a múltban olyan szép testvéri munkát végzett kisebb helyi egyletek sorsa megpecsételődött. A folyamatos bevándorlás hiánya a főtényező az annyira szükséges állandó utánpótlás lehetetlenülésében. Másodikként sorakozik ehez az új nemzedékbeli ifjúságnak közönye az “öregek” egyleteivel szemben, ahol sem társadalmi, sem biztosítási alapon nem elégíthették ki magasabb igényeiket. A harmadik s egyáltalában nem elhanyagolható tényező pedig abban található, hogy a régi kis egyletekben mindig csak azt keresték: hogyan lehetne minél kevesebb havidíjért minél nagyobb kedvezményeket adni? Ezen a vonalon aztán csaknem kivétel nélkül elmentek egészen addig, ahol az állandó tartalék tőkenövekedés helyébe az állandó tartalékcsökkenés következett be. Azt jelenti ez, hogy, aki bár legrégebben fizet, de legtovább is él, épen annak kedvezményei vannak veszélyeztetve néhol egészen odáig, hogy öregségére, vagy ő, vagy örökösei elveszítenek mindent, amit haláleseti, vagy betegsegélyeikre évtizedeken keresztül hűségesen befizettek. Olyan tragédia ez, amivel előbb, vagy utóbb szembe kell nézniök. Református Egyesületünk, ahová csak szava elért, már 1936-ban felhívást intézett a kisebb helyi egyletekéhez tagságuk érdekeinek nagyobb biztonsága érdekében, felajánlva számukra a csatlakozás, vagy egyesülés lehetőségeit. Volt ahol meghallgatásra volt, ahol siket fülekre találtunk. Azóta majdnem két évtized telt el. Akik nem jöttek annak idején, magukban azóta sem haladtak többre, mert hiszen az a három, a fejlődést akadályozó, amit fentebb említettünk, azóta sem változott. Az ebből a szempontból nem igen számbavehető D. P. anyagon kívül folyamatosan áramló bevándorlás nincs, a fiatalság a nagyobb és biztosabb közösségeket keresi és meg is találja, a tartalék tőkék pedig a kisebb egyleteknél nem gyarapodhatnak, mert hiszen azokat állandóan csak csökkenti az idősebbek nagyobb arányú halálozása. A legtöbb ilyen helyen tehát az óra tizenkettőt ütött. A kis egyletek tisztikarainak éberségén múlik, hogy meghallották-e az utolsó óra kongását. Nem állítjuk, sohasem állítottuk, hogy nem lehetnek már sehol olyan helyi egyletek, melyek gondot tudnak viselni saját tagjaikról. Lehet, sőt valószínű is, hogy akadnak ilyenek, ha nem is sokan. De ha ma még helyt is állanak, vájjon meddig bírják a helytállást? Ez a nagy kérdés, amire vezetőiknek, ha lelkiismeretesek és értik a mesterségüket, felelniük kell. Ezek a mondatok ahoz az eseményhez szolgálnak bevezetésül, melynek kapcsán a múlt hónap folyamán a több évtizedes eredményes múltra visszatekintő New Brunswicki, N. J., Kossuth Ferenc Egylet teljes tagsága lépett be Egyesületünk teljes jogú tagjai közé. Ennél az egyletnél még nem volt baj. Minden kötelezettségét mindig teljesítette a múltban s megvolt a lehetősége arra is, hogy ügyeit becsülettel tovább tvi- hesse. Amikor azonban igazán komoly lelki- ismeretességü vezetőségükben a “meddig lehet” kérdés felmerült, az arra való feleletet a nagyobb és erősebb és szigorú rendszerességgel vezetett testvérhez való csatlakozásban keresték és találták meg. A tisztikarral tartott előzetes megbeszélések után személyesen vettünk részt az alapszabály-
