Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 13 KOSSUTH SERLEG Olvasgatunk a régi Írások között. Legutóbb egy nagyon érdekes levél került szemeink elé, mely 1940. nov. 7.-ről keltezetten igy szól: “1. Minden esztendőben rendezzen a Clevelandi Egyesült Magyar Egyletek és az Amerikai Magyar Református Egyesület egy KOSSUTH vacsorát Cleveland városában.” — 2. Az első tehát 1941-ben legyen a Bethlen Teremben. És a rendező két testület hívja meg az ünnepély szónokát. — 3. Az esztendőnként megismétlődő Kossuth vacsora számára egy serleget kell beszereznünk. Meg vagyunk győződve, hogy igen könnyű lesz összeszedni 1 dollárjával annyi magyart, hogy a serleg ára rövidesen befolyjon. Az első dollárokat mi hárman szeretettel felajánljuk. — Azért ajánljuk fel a Kossuth vacsora gondolatát, mert hiszen Clevelandban áll a Kossuth szobor, amely előtt március idusán minden esztendőben szép magyar ünnepély folyik le. Azért ajánljuk 1941- re, mert hiszen 90 esztendeje lesz, hogy Kossuth Lajos Amerikába érkezett, stb., stb. Az érdekes indítványt a Clevelandi Első Magyar Református Egyház hivatalos levélpapirosán és pecsétjével adták be hozzánk, sajátkezű aáirásaikkal Kováchy Miklós György főgondnok, Monoky István tanitó-jegyző és az akkori lelkipásztor Dr. Herczegh József. Kettőt közülök már hazaszólított az Ur, Dr. Herczegh pedig jelenleg a californiai San Bernardinóban lelkészkedik s ottani osztályunk ügykezelője. Reméljük, hogy az éghajlatváltozás nem befolyásolta kedvezőtlenül 12 év előtti értékes javaslatát, amit abban a reményben tett, hogy az “megértő lelkekben termő talajra talál”. A lelkek és a talaj, úgy érezzük, még mindig megvannak. UJ BARÁT Úgy érezzük, joggal larthaló annak. A nagy magyar tragédiában nagy nyereségnek könyvelhető el, hogy csaknem napról-napra szaporodik azoknak a kiváló amerikai egyéniségeknek száma, akik őszinte érdeklődéssel fordulnak a mi testvérlelen fajtánk felé. Legújabb nyereségünk ezen a téren New Jersey állam szenátora H. Alexander Smith (Rep.), aki a legfőbb törvényhozó testület egyik legértékesebb tagja. A tren- toni Kossuth ünnepségen elmondott beszéde valósággal márványba kívánkozik. Olyan apotheozisa volt ez Kossuth nagyságának, melyhez hasonlót még keveset olvastunk felelős amerikai államférfitől. "Kossuth jobban látta, mint nemzedékének bármely tagja — mondotta Smith szenátor — a valóságos erőket, melyek az ő századában működésben voltak. Az erőket, melyeknek az elkövetkezendő években a történelem irányát kellett meghatározniuk. Amikor ma az ő szavait olvassuk, egy próféta szavait olvassuk, aki a közönséges embert mesz- sze meghaladó képességgel volt megáldva." Befejezésül pedig, ami számunkra mérhetetlenül értékes, ezeket mondotta: "A Mindenható vezérlete alatti szabadság- vágy volt az, mely őseinket ebbe az országba hozta. E nagy igazság felismerése lelte képessé Kossuthot arra, hogy itt megértő környezetet találjon. Kossuth alkalmas volt arra, hogy kifejezésre juttassa az amerikai lelkiséget. Ez az Amerikai nem fogja cserben hagyni azt a népet, melyet ő annyira szeretett." LÁTOGATÓK Ez alkalommal nem azokról kívánunk szót ejteni, akik Kossuth Házunkat mindinkább növekvő számban látogatják meg, hanem azokról, leginkább is egynéhányról, akik előttünk érthetetlen uton-módon az Egyesült Államokban surrannak s itt mint magyar, sőt nemzetközi jelentőségű vezérférfiak próbálnak tetszelegni a tájékozatlan közönség előtt. Az amerikai közönség nagy általánosságban tájékozatlan az ilyen “nagyságokkal” szemben s mindig akad köztük egy-két újságíró is, aki a “news value” kedvéért elejt róluk itt-ott valamit. Ebben még nem volna semmi kivetni való, hiszen nem csak a szó repül el, de a nappal együtt elenyészik a napi sajtónak legtöbb hevenyészett írása is. A baj ott jöhet be, amikor ezeket a jelentéktelen bekukkanásokat az újabban emigrált vagy odaát rekedt magyarság úgy értelmezné, hogy ezeknek a látogatóknak nyilván csak elnézésből származó beengedése azt a bizonyos megváltozott “amerikai vonalat” jelzi, ami például a nácizmus újraéledését szívesen látná. Nyugodtan és felelősség mellett Írhatjuk le, hogy ilyen pedig nincs. Hiába jelentkeznek itt tehát Hitler vagy a roszemlékü Szálasi örökösei vagy esetleg nevetségbefulóan deklarált jogutódai. Hamarosan rájönnek, ha még rá nem jöttek volna, ők is, követőik is, hogy a szőllő egészen savanyu s az ő számukra nem is érik meg soha. PÁRTSZÖVETSÉG Abban a szervezkedési lázban, ami a magyar emigrációt annyira jellemzi, egy újabb alakulat bejelentése érkezett meg hozzánk is. Neve a "Demokratikus Magyar Pártok Szövetsége." A bejelentés aláírói: Sulyok Dezső, Szélig Imre, Dr. Vészy Mátyás és Dr. Borsos Sándor, löbbé-kevésbbé ismert nevei a politikai emigrációnak, mint a különböző óhazai pártok vezetői. — Hiányzanak viszont a pártszövetség kezdeményezői közül számosán olyanok, akik szintén pártvezérek voltak annak a demokratikus kísérletnek idején, mely Magyar- ország megszállása után polgári részről szerepelt az országgyűlés összetételében. Mi, amerikai magyarok ma már nem igen tudunk kiokosodni a pártok szövevényeiben s nem is nagyon értjük, hogy miért van szükség újabb és újabb alakulatokra. Mi csak egyetlen egy dolgot szeretnénk látni s ez pedig az, hogy a kimentődöit magyarság, minden pártpolitikát félretéve egységesen tudjon jelentkezni a világ közvéleménye előtt s ne akarja egymást túllicitálni használhatóság szempontjából. Pár évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy a Magyar Nemzeti Bizottmány lesz az a szerv, mely az egységet megteremtheti. Miért miért nem, ez a reménység tűnőben látszik. Hogy pedig az uj pártszövetség, mely egyébként a legszebb eszméket írta zászlajára, mennyiben mozdíthatja elő a minden tisztességes magyar által áhított egységet, olyan kérdés, amire a feleletet megadni nem lehet az amerikai magyarság tiszte. Mi egyelőre csak a szétlagozódás tényeit látjuk. JÓ ÖTLET Pár hónappal ezelőtt ismertető füzeteket adtunk ki magyar és angol nyelven Egyesületünkről. A lehető legtömörebbre szabott kiadványban felsoroljuk mindazon módozatokat, melyeknek alapján tőlünk élet, baleset, betegsegély vagy kórházi biztosítások szerezhetők. Célunk a kiadvánnyal az volt, hogy azt szervezőink helyezzék el látogatásaik alkalmával, megkönnyítvén így a felvételt kérő számára a választást a különböző formák között. Beérkezett jelentések igazolják, hogy a kiadvány kedvező fogadtatásra talált. Most pedig nagy örömmel látjuk, hogy egyik new jersey egyház lelki- pásztora e kiadványnak egy-egy példányát, hozzácsatolva heti “Egyházi Ujság”-jához, kiküldötte azt az egyházközség minden tagjához. Ajánlásul ezt irta hozzá: “Az Amerikai Magyar Református Egyesület, amelytől a most folyó építkezésre a kölcsönt kaptuk, a miénk. A-mellékelt ösmertetést az olvasók figyelmébe ajánljuk.” Tekintettel már most arra a belső testvéri viszonyra, mely az Egyház és Egyesület között, Istennek hála, fönnáll nagyon szeretnénk azt, ha a fenti jó példa követőkre találna. A kiadványból van elegendő példányunk ahoz, hogy minden igénylést kielégíteni tudjunk mindkét nyelven. írnunk sem kell, hogy nem csak azokra a helyekre gondolunk, ahol kölcsönünk van ki- lyezve, de bármely egyházra. Hiszen az Egyesület a — miénk, reformátusoké.
