Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG Ii és nem nevében, amint hangsúlyozta — köszöntötte ezt a nagy múltú amerikai magyar közösséget. “A Kossuth Ház felavatása az utóbbi idők legnagyobb magyar alkotása. Nem mintha otthon nem épitenének házakat, gyárakat, hidakat és vasutakat, melyek talán sokkal nagyobb méretűek ennél az épületnél, de otthon most csak a magyarság vérét és verejtékét építik bele ide- gencélu intézményekbe.” “Igazi demokratikus siker ez a ház, mert nem egy gazdag ember adakozása vetette meg az alapjait, hanem 32,000 egyszerű dolgozó ember közös erőfeszítésének az eredménye.” “És memento ez az épület a homlokzatán viselt Kossuth névvel. Minden magyar tudja, hogy a felszabadulás csak Amerikából jöhet. Kéri, hogy egy felszabadulás után a kossuthi demokratikus szellemet is plántáljuk át az óhazai földbe s ebben a szellemben történjék majd az uj ország felépítése.” A műsor utolsó számaként Király Imre az Egyesület pénztárnoka rövid történelmi áttekintés során adta indokát, hogy miért épen Kos- suthról nevezte el Egyesületünk uj székházát. Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékeznünk az eddig elmondott előadások között hallott zenei müsorszámokról, melyekben Bethlen Otthonunk igazgatójának fia ifj. Kecske- méthy József korát meghazudtoló művészi készséggel és kiforrottsággal játszott hegedűn. A nagy sikert aratott szólószámokat Kecskeméthy nt. asszony, árváink hőn szeretett édesanyja kisérte zongorán. A szétoszló közönség egy nagy magyar siker emlékét vitte magával. Az Egyesület minden egyes tagja büszkén tekinthet az ország fővárosában emelkedő uj magyar fellegvárra, mely centjeinkből épült fel a testvérszeretet otthonául és védbástyájául. Eszenyi László központi hivatalnok KOSSUTH MONDOTTA: “Ahogy egység van Istenben és a világosságban, éppen úgy meg van az egység a szabadságban. Bárhogy is nyomják el a szabadságot, bárhol borul árnyékba a szabadság napja, — ez veszélyt jelent a szabadságra mindenütt a világon ...” “Ha nem sikerül megállítanunk a zsarnokságot Európában, a zsarnokság Amerikát is fenyegetni fogja. Én nem állítom, hogy az Egyesült Államok népe nem volna képes szembeszállni ezzel a veszedelemmel. De tudom, hogy ez nagy áldozatokkal és sok szenvedéssel járna. Bölcsebb dolog megakadályozni, hogy a házunkat felgyújtsák, mint a tüzbe borult háznak lángjait eloltani”. “Nincs áldozat, amelyet tulnagynak tartanánk ahhoz, hogy Magyarországon is igyekezzünk megteremteni a szabadságot és függetlenséget, mely-olyan dicsőséges eredményeket hozott itt, az Egyesült Államokban”. — (New Haven, Conn., 1852 április 22.) KÖLTÖZKÖDÉS Az ősz fürtök már megjelentek, Nem lobognak a szenvedelmek, Mint ősszel a levél a fárúl, Ha megcsókolta esti szellő, Halk panasszal szürkén aláhull. Búcsúzkodik a megviselt test, Gyászdalt zokog a ringató est, Mely didergő dér-harmatával Rázáporoz sajgó sebünkre, S megalkuszik a zord halállal. Egy élet őrlődik föl ebben, Mely harctér az enyészet ellen, Ádáz csaták fölélnek minket, S halál őfelsége szavára Búsan dobjuk el fegyverinket. Nem egyszerre hal meg az ember, Haldokolni ifjonta kezd el, Birkózik azzal, ki levágja Az utolsó összecsapásban, Kit annyiszor levert a bárdja. Haldoklását már akkor kezdte, Mikor első foga lön veszte, Mely rontója a többi szervnek, Előhírnöke bajnak, kórnak, Mik végre sírboltunkba vernek. Vonszol a Rém végső göröngyig, Hol a könnyek zápora ömlik, Testünk a véghatárnál elhal, Jön a rettentő vak Sötétség, S elnyel, miként Jónást a cethal. De jön, aki lelkűnkért égett, Felgyújtja az irtó Sötétet, Ragyog állócsillag alakja, S lelkünk átizzik a homályon, Kihúz egy örök-fényű partra. Az Ég ívén győzelmi látvány: Nagy, átfogó, színes szivárvány, A Szférák is dalolva égnek, Ujjong a nagy öröm-kiáltás: Egy lanttal több a kórus-ének! Szabó László
