Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 23 AZ ÉV UTOLSÓ NEGYEDE Felügyelő Bizottságunk október első hetében tartott, a Bethlen Otthon pénztári naplóit vizsgáló, a felmerülő ügyeket és felvételi kérvényeket tárgyaló harmadik negyedévi gyűlése óta e sorok megjelenéséig, az év utolsó negyede telt el szeretetmunkánk és annak gondviseltjei életében. Az év utolsó negyede is, mint az esztendő előző hónapjai, tele volt történésekkel, változó és múlandó életünk különféle természetű eseményeivel: örömmel, bánattal, tervekkel, sokoldalú munkákkal, problémákkal, azok intézésével és azok megoldása feletti megnyugvásokkal. Öröm és megnyugvás volt számunkra tudni és érezni azt, hogy Isten gondviselő szeretete velünk volt, hogy sokoldalú munkánk végzéséhez szükséges testi és lelki ^áldásait most sem vonta meg tőlünk. Örömmel és hálaadással emlékezünk Isten megsegítő kegyelme mellett arra is, hogy Református Egyesületünk rendszeres havi segítsége, e mellett az ország minden részéből árváink és öregeink segítésére beérkezett szeretetadományok, lelkészeink jóakarata, gyülekezetek jószivü támogatása lehetővé tették, hogy anyagi és erkölcsi kötelezettségeinknek eleget tehettünk. Munkánkat, a gyülekezetek látogatására szentelt rengeteg utazási fáradságot, időt, anyagi áldozatot, de főképpen az Ige magvetését, mintegy negyven egyházban végzett igehirdetési szolgálatunkat és gyönyörű színes filmünk bemutatóit megáldotta az Isten. Ezekből következett, hogy anyagi kötelezettségeink teljesítése mellett nagycsaládunk testi és lelki gondviselését; gyermekeinknek a mai életnívó szerinti nevelését, iskoláztatását, kor és nem szerinti keresztyéni szórakoztatását és öregeinknek, de különösen betegeinknek, (akiknek száma az öregség miatt egyre nagyobb) ápolását, orvoslását fennakadás nélkül végezhettük. Jóleső érzés volt és bizottsági gyűlésünk örömmel állapíthatta meg azt is, hogy épületeinket mindkét otthonunkban jókarban tartottuk, a negyedévre határozott javítási és renoválási munkálatokat legnagyobb részben elvégeztettük, sokat házilag elvégeztünk. A gazdaságunkban is mindenféle munkálatok szép rendben folytak le. Minden reménységünk meg van arra, hogy az év végére úgy tej és tejtermékeink, mint hus-szükségle- tünk kielégítésére, állatállományunkat frissebbekkel kicserélve a szükséges számra emelhetjük. Sertéstenyésztésünk már ebben az évben olyan jó volt, hogy saját szükségleteink kielégítésén felül 17 hízót el is adhattunk s annak árát másba fektettük. Tyuk tenyésztésünk az utóbbi évek alatt az idén a legjobb volt. Az októberben betakarított takarmány-kukoricánk is igen jó termést hozott (2300 • bushel). Bánya területünkön a felületbá- nyászás befejeződött. A bányászott rész visszatöltése és elegyengetése a területet szebbé és használhatóbbá tette. Örvendetes tény volt az Otthon hivatalnokainak, —» » «—•—.................—•—* o o -—. » «—»—p ÉRTESÍTÉS I * Az Egyesület központi hivatalának telefonszáma december 6.-tól kezdődően az ,, alábbira változott: ADams 4=0331 < i d«»»—..............................................................4 igazgató és felügyelőnek, valamint az alkalmazottaknak békés és eredményes együttmunkálkodása. Sok örömet szerzett a lakóknak, öregeknek és fiataloknak békés és boldog együttélése is, valamint az a tény, hogy gyermekeink úgy a közép, mint az elemi iskolában jól tanulásukkal, szorgalmuk és magaviseletükkel dicséretes eredményeket értek el és Otthonunk jó hírnevét továbbra is megőrizték. Volt részünk bánatban is. Ez év utolsó negyedének kezdetén az igazgató családját érte gyász, felesége édes anyja, Nt. Korocz Gézáné elhalálozásával. Otthonunk nagy családjából is elköltözött két öreg testvérünk a minden élők utján: Mrencsó János és özv. Gonda La- josné, akikkel ez évi halottaink száma hatra emelkedett. Akiket haza hivott az Ur, találjanak kedvességet a mennyei Atya előtt, emlékük pedig legyen áldott. Voltak problémáink és maradtak még megvalósításra váró terveink és munkáink is, de hisszük, hogy Isten segedelmével a közel jövőben azokat is megoldhatjuk s a befejezetlen munkálatokat is befejezhetjük Otthonunk további gyarapítására. Az Otthon igazgatójának, aki az Otthon vezetése, anyagi és egyéb gondjainak hordozása, az adminisztrálás, irodai munkák végzése, naptár szerkesztés, hagyatékok, birtok ügyek rendezése mellett, az utóbbi negyedévben 18 egyházban tartott árvaházi vasárnapot és mutatta be az Otthon életéről szóló gyönyörű színes filmet; sok segítséget és megnyugvást jelentett munkatársainak jóakaratu és eredményes közreműködése. Otthonunk és gondviseltjeink élete a jövőben is csak áldozatos munka és szeretet, jóakaratu és békés együtt- munkálkodás nyomán lesz Isten és embereknek tetsző élet. Imádkozunk, munkálkodunk azért, hogy az legyen. Az elmúlt negyedévben gondviseltünk 33 gyermeket, 49 öreget, hivatalnokok száma volt 2, alkalmazottak száma 9, családtagok száma 8, teljes létszámunk 101. Meghaltak Varga György (266-ik oszt. Roebling, N. J.) 1952 Október 28-án, 60 éves korában, 9 évi tagság után. Végh József (360-ik oszt. Lorain, Ohio) 1952 Október 25-én, 77 éves korában, 22 évi tagság után. Kutasi Mihályné (33-ik oszt. Newark, N. J.) 1952 November 7-én, 72 éves korában, 15 évi tagság után. Asztalos Pál (149-ik oszt. Tonawanda, N. Y.) 1952 November 17-én, 74 éves korában, 30 évi tagság után. Hevesy Jánosné (52-ik oszt. South Norwalk, Conn.) 1952 November 17-én, 87 éves korában, 40 évi tagság után. Dózsa Lajos (52-ik oszt. South Norwalk, Conn.) 1952 November 16-án, 69 éves korában, 16 évi tagság után. Ni. Szeghy B. János (154-ik oszt. Indiana Harbor, Ind.) 1952 November 6-án, 62 éves korában, 39 évi tagság után. Reho Jánosné (3-ik oszt. Fairport Harbor, Ohio) 1952 November 21-én, 57 éves korában, 19 évi tagság után. Buri András (6-ik oszt. Homestead, Pa.) 1952 November 17-én, 81 éves korában, 21 évi tagság után. Andricsák Györgyné (80-ik oszt. Perth Amboy, N. J.) 1952 December 2-án, 60 éves korában, 20 évi tagság után. Legyen álmuk csendes
