Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-12-01 / 12. szám
14 TESTVÉRISÉG különleges engedély mellett lenne szabad gyermekekkel szaporitaniok a népességet, a 70 éven felülieket pedig “kegyelem döféssel’ (mercy death) kellene eltenni az útból. Az ilyen intézkedések hatásaként — mondja a 63 éves Charles A. Lowe kanonok saját gyülekezeti lapjában — Anglia ismét zöld és tetszetős lehetne s a cement, tégla és malter tultengés helyett a föld elegendőt teremhetne a lemérsékelt számú lakosság számára. A kanonok igy akarná emelni az angolok szellemi és életszinvonalát s ugyanakkor létszámukat addig a pontig csökkenteni, amikor már saját termésű élelmiszerekkel táplálkozhatnának a mai beviteli kényszer helyett. A testileg alkalmatlanokat sterilizáltatná a kanonok és senkinek sem engedné meg a nősülést, illetve férjhezmenetelt 30 éves kora előtt.” így ir a jeles egyházi férfiú s elmeficamai olvastán az ember nem tudja hirtelenében hová sorozni őt: a végzetesen megkergültek vagy a hirhajhászók osztályába. Bármelyik eset álljon is fenn, nem hisszük, hogy a Church of England különösebben büszke lenne rá. Mi sem. És az iránt is indokolt kételyeink vannak, hogy korszak- alkotó elgondolásai termékeny talajra találhatnának, akár például az élemedett angol anyakirálynénál, akár Churchillnél. Az sem valószinü, hogy a büszke Anglia kívülállók javaslatát konsziderálná, de ha mégis valósággá válnának a jeles kanonok indítványai, arra az esetre mi azt javalhatnánk, hogy a feltaláló géniusz elismeréseképen az útból eltevő “kegyelemdöfést” rajta kezdjék el. Nem épen szükséges bevárni még az előirt 70 éves kort sem. Addig pedig minden esetre jó volna lakat alá tenni. Ugyancsak kegyelemből — de főként közbiztonság szempontjából. HáTom angyal Karácsony-est öröm-tündére: Beteljesült Remény, Ezt hozom kedves házatokba Krisztus leikével én. Karácsony-est szellem-sugár a: Az áldott Béke — csend, Megkondúl szép lelked harangja S imáddal össze cseng. Karácsonynak a szíve legszebb: Önzetlen Szeretet, Minden éven ez köti össze Földünkkel az Eget. E három angyal száll le hozzád Egy bűvös csillagon, Ha ott marad, tiéd e földön A legnagyobb vagyon. Szabó László “Legyen ítéltem a Te beszéded szerint” Irta: Szabóné Lévay Margit Mária felel ezzel a szent alázattal, mikor hírűi adja neki az Isten angyala: “És szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak. Ez nagy lészen és a Magasságos Fiának hívattatik... és az ő királyságának vége nem lészen”. És szül fiat, és nevezé az ő nevét Jézusnak. És bepolyálja magáról levetett szegényes ruhadarabokba, míg reszkető szivében százszor, ezerszer megforgatja a pásztoroktól hallott mennyei üzenetet és nézi alázatos imádattal a Magassá- gosnak Fiát. Az ő fiát. A Megtartót. És jövének napkeletről bölcsek. “És örömmel örvendezve leborúlván a jászolban szendergő Gyermek előtt, tisztességet tőnek néki és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát”. Mária nézi a bölcsek kincses ajándékait, Isten eleve elrendezését, az aranyat: a hatalmat, a tömjént: a hódolatot, s a mirhát: a szenvedést. És nézi a Gyermeket: “a zsidók királyát”, akit ő szült, és ráhajtja fáradt fejét a fényben fürdő jászolra s alázatosan újból elsuttogja: “Imhol az Urnák szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint”. Isten követei voltak a bölcsek, akikkel álom által tudatta: Az Ige testté lett! Teljes kegyelemmel és igazsággal. S vezette őket csillagfény- nyel a testté lett Igéhez és vitette vélök örök királyságának szimbolikus jeleit: az aranyat, a tömjént és a mirhát. Aranyat, a hatalom jelét. “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”, halljuk az Igét és minden kételkedés nélkül borúlunk le Előtte. Tömjént, a hódolat jelét. “Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ur az Atya Isten dicsőségére”. Mirhát, a szenvedés jelét. Mert “néki sokat kell szenvedni... és megöletni. Az ember Fia emberek kezébe adatik, hogy megcsufolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. És az ő királyságának vége nem lészen”. Mert szólt az Alkotó, “midőn a bűn hívság- gal tölté az emberek műveit, Győztes karodnak egy csapása, kedves Fiam, Halált, Bűnt, tátot sírt chaoszba sújtván, betömi száját mindörökre s falánk torkát a Pokolnak. Téged ki kisebbithet? Embernem kirendelt Megváltóját, ki által új Menny és Föld kel az időkben”. S nevén szólitva dicső angyalait, tiszteket oszt közöttük. És Bethlehem mezei fölött megzendűl az ég s az éji őrizetben vigyázó jámbor pásztorokhoz
