Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1952-12-01 / 12. szám

OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946’’ VOLUME XXX. KOSSUTH CENTENN ARIUM DECEMBER, 1952 NE FÉLJETEK! Legélénkebb gyermekkori emlékem az esz­tendő utolsó napja, Szilveszter estje. Ungváron laktunk. Templomba mentünk. Este volt már. Az Ung folyó hidján kellett átmenni. Mindig csi­korgó hideg volt. A hidon menve, az erős szél még a csontunkat is átjárta. Édesanyám krumplit sütött. Azt tettük zsebünkbe, azon melengettük meggémberedett kezünket. A templom is hideg volt. És sötét. Zsúfolásig volt megtelve. Ezen az esten voltak legtöbben templomban. Felhangzott az ének: “Te benned biztunk... az embereket Te meghagyod halni...” A lelkész, az öreg Kom­játhy bácsi, a szószékre ment. Két gyertya égett a szószéken. Az egész templomban ez adott vilá­gosságot. Ősz feje ott fehéredett a két gyertya között... Imádkozott. Mindig ezt imádkozta: “Temetni jöttünk szent templomodba... kiterít­ve fekszik egy esztendő... mi itt állunk szo- morkodva ... imádkozva ...” Olyan félelmes, hideg volt minden. Az el­múlás, a halál szele járta át a lelkeket. Aztán haza mentünk. Otthon jó illatu káposztaleves, füstölt oldalassal, kolbásszal és mákos bobályka várt. És meleg otthon, édesanyám mosolygó arca, ölelő karja, édes csókja. A hideg után — meleg­ség. A félelem után — megnyugvás. Oly jó volt otthon lenni, édesanyámhoz, apámhoz simulni. Megnyugvást, békességet, biz­tonságot találni. A gyermekkor elmúlt. Messze kerültem Ungvártól. De az emlék, az érzés megmaradt. Valahogy igy esztendő fordulásakor, óesztendő végén, az újév elején félelem rezeg a szivünkben. Nem tudjuk miért, de ott van a nyugtalanság. A jövőtől, bizonytalanságtól származó félelem-é? Nem tudom. Csak egyet érzek, egyet tudok. Azt, hogy amint gyermekkoromban odasimultam édes­anyámhoz, úgy most Istenhez vágyom, Ő hozzá menekülök. És az esztendő fordulásánál Tőle várok biztatást, megnyugvást, mert “Egyedüli reményem, óh Isten, csak Te vagy ...” És Isten szól. Karácsonykor angyal által üzente: “Ne féljetek... született néktek Meg­tartó, ki az Ur Jézus!” Most pedig Megváltónk által üzen: “Mit fél­tek, ti kicsinyhitüek?! ... Ne nyugtalankodjék a ti szivetek. Higyjetek Istenben... nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok... “íme én ti veletek vagyok mindennap ...” Nem Ígéri, hogy senki sem fog bántani min­ket. Semmi gonosz nem ér. Nem Ígéri, hogy el­kerüljük a kereszthordozást, megpróbáltatást. Nem takarja el az élet hideg tényeit. Mindezek tudtával azt mondja: “Ne féljetek... ne nyug­talankodjék a ti szivetek... nem hagylak árván ... eljövök hozzád ... veled vagyok mindennap!” Az esztendő fordulásánál bizzuk magunkat Istenre. Fogjuk meg az Ő kezét. Az újévre és az újév minden napjára, ne egyedül induljunk, ha­nem ketten együtt: az Atya és én! Akkor békes­séget, erőt találunk. A zsoltáriróval diadalmasan mondjuk: “Még ha a halál árnyékának völgyé­ben járok is, nem félek, mert Te velem vagy!” “Ha Isten velünk, mi, vagy ki lehet elle­nünk?!” “Istenre bizom magamat... mit félek? mon­dom merészen: Istenem és Atyám lészen!” Adjon Isten mindnyájunknak félelem nélküli, az Ő je­lenlétét mindennap megtapasztaló, áldott újévet! Dr. Újlaki Ferenc Idvességes karácsonyi ünneplést és boldog ujesztendőt kiván Az Amerikai Magyar Református Egyesület Vezértestiilete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents