Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-11-01 / 11. szám
6 TESTVÉRISÉG AZ ELNÖK ÜZENI... KARÁCSONY FELÉ Karácsony felé vezető utón vagyunk. Az adventi időszakba léptünk. Örömmel énekeljük: “Drága Advent! köszöntünk. Lelkünk téged eped- ve várt...” Örömmel köszöntjük, mert a reménység lelkét erősiti meg bennünk. Annak reménységét, hogy az adventi látomás valóra válik. Beteljesedik: “nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van... A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot, akik laknak a halál árnyéka földjén, fény ragyog fel felettük ...” Az emberek millióinak lelkében mind jobban erősödik a reménység, hogy ez a mai sötétség nem tarthat már soká. Az este után reggel, a sötétség után világosság jön. Mert “a világosság eljött e világra és a sötétség többet ki nem olthatja azt...” A mi kötelességünk az, hogy a Világ Világosságának, Jézusnak, munkatársai legyünk. Ne a sötétséget átkozzuk, hanem gyújtsunk világosságot. Hitünk, könyörülő szeretetünk, testvérse- gitésünk által legyünk a világ világosságai. Ezt a munkát végzi Egyesületünk. A bánat, az egye- dülvalóság, a betegség, szükség sötétségében világosságot gyújt az egyesületi segitő kéz és a Bethlen Otthon által. A világosság fia vagy-é? “A KOSSUTH HÁZNAK — SZERETETTEL!” A detroiti Kossuth ünnepélyen vett részt Vasváry Ödön számvevőnk. Az ünnepély alkalmával egy detroiti kedves magyar asszony csomagot adott át neki, mint a washingtoni Kossuth Háznak szánt ajándékot. A csomagban egy gondosan, szeretettel, bársony alapra himezett magyar zászló volt. A zászló mellett egy cédula ezzel a felírással: “A Kossuth Háznak — szeretettel.” Mr. and Mrs. Józsa, szül. Varga Ágnes, Detroit, Mich., 1952. okt. 6.” Az értékes ajándékot a Kossuth Ház nagytermében helyeztük el. Józsáné Varga Ágnesnek pedig szívből fakadt hálás köszönetét mondunk. Szive magyar érzésének bizonyságáért áldja meg az Isten! “VALAMI SZÉPET SZERETNÉNK TENNI...” Magyarországon, Csanád megyében született, horvát nemzetiségű, római katholikus vallásu volt Sztanoj Eugenia, Kolenc Józsefné. Az amerikai munkás ember feleségének egyszerű életét élte. Első férjét Földényi Károlyt McKeesporton temette el. Második férjével Sharon, Pa.-ban élt. Hogy az egyszerű életet milyen nemes lélek ihlette, azt élete utolsó cselekedete is igazolta. Ugyanis mikor nagybetegen feküdt a kórházban, magához hivatta Fürj ész Béla nagytiszte- letü urat, a Sharon, Pa.-i egyház pásztorát és férje jelenlétében azt mondotta neki, hogy mivel gyermekük nincsen, azért kis vagyonkájukkal “valami szépet szeretnének tenni...” Isten őrizte, áldotta őket, azért amit Isten segítségével szereztek, Isten Országa munkájára akarják hagyni. így történt hogy házacskáját végrendeletileg Nt. Fürj ész Bélára hagyta azzal az utasítással, hogy legjobb belátása szerint használja fel. Nt. Fürj ész a ház eladása után egyezer dollárt a Bethlen Otthonnak adott át, a többi pénzt az egyháznak adta. Magának egy centet sem tartott meg. Hűséggel, becsülettel teljesítette Kolenc Józsefné óhajtását, a hagyatékot Isten Országát munkáló Sharon, Pa.-i egyházra és a Ligonier, Pa.-i Bethlen Otthonra ajándékozta. Mily sok lelki nemesség, jó szív van abban az életben, melynek az a kívánsága, mint Mrs. Kolencé is volt: “Szeretnénk valami szépet tenni ...” Áldott legyen emlékezete! Isten áldása kisérje Nt. Fürjész Bélát további munkálkodásán! HUSZONHÁROM TAG EGY CSALÁDBÓL A szeptemberi “Testvériség”-ben közöltem, hogy Ur Sándor és neje családjából 12-en vannak Egyesületünkben. Erre Kovács Bertalan, a Fair- field, Conn.-i osztály ügykezelője azt irta, hogy az ő osztályában, id. Török János és családja 17 tagot adott Egyesületünknek. Ezeket az adatokat olvasva, Fedorko András, az 50-ik számú, Buffalo, N. Y.-i osztályunk ügykezelője boldogan Írja: “az 50-ik osztálynál idős Balla István gyermekei és unokái éppen huszonhármán vannak az Egyesületünk tagjai sorában.” Boldog lehet id. Balla István, hogy ilyen népes családnak a családfője! Mi pedig büszkék vagyunk arra, hogy ez a nagy család beletartozik a 32 ezer tagú nagy családba, a Református Egyesületbe. Szívből gratulálunk id. Baliának és Fedorkó testvérünknek. “NAGYOBB A SZIVE, MINT A FEJE.” A Passaic, N. J.-i egyházban 15 éve, eredményesen pássztorkodik Nt. Rácz Győző egyesületi tagtestvérünk. A passaici gyülekezeten kívül, országos viszonylatban is megbecsülő szeretet veszi körül Rácz Győző nagytiszteletü tagtestvérünket, mutatja az, hogy Vezértestületünk tagja volt, a Magyar Egyházkerületben kétszer is elnöknek választották és benne van a Bethlen Otthon Igazgató Tanácsába. Az egyház népe, tisztelői és barátai jubileumi ünnepséget rendeztek Rácz Győző iránti szeretet bizonyságtételére. A jubileumon 16 lelkipásztor, a szeretetve csór án 600 ember vett részt. Egyesületünket az elnök képviselte, ő tartotta az ünnepi prédikációt. A díszvacsorán, többek között Father Gáspár róm. kath. plébános tett szép bizonyságot jó barátja mellett. Ebben mondotta, hogy Nt. Rácznak “nagyobb a szive, mint a feje...” Ennél szebb
