Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 5 Az^ElnölíJizem^ RUSZKAY LAJOS BIZONYSÁGTÉTELE EGYESÜLETÜNKRŐL Hálaadás hónapja november. Hálát adni annyi, mint emlékezni. A hálátlanság elfelejtke- zés. Az a kötelességünk, hogy mindennap emlékezzünk Isten áldásaira, de november hónap különösképen erre van rendelve. Ruszkay Lajos testvérünk, a homesteadi egyház gondnoka, mindnyájunk szivét megragadó, igen értékes előadást tartott az Országos Presbiteri Szövetség ligonieri gyűlésén. Hivő léleknek emlékezése, Isten iránti hálaadása ez az előadás. Azokra az áldásokra emlékezés, melyeket Istentől az Egyházon és az Egyesületen át nyertünk. Hálaadás hónapjában örömmel közöljük Ruszkay Lajos előadásának Egyesületünkre vonatkozó részét. Olvassuk és érezzük meg vele együtt, hogy “jó az Ur, boldog az az ember, ki Ő benne bizik.” Ruszkay Lajos Egyesületünkről tett bizonyságtétele: Az úttörő időkben a gyári és bányai munka ugyancsak szedte áldozatait. Szegény népünk hogyan is tudott volna életbiztosításról gondoskodni, amikor otthon a falukban nem is hallott róla?! Különben is, a nyelvi nehézségek miatt aligha értette volna meg a kötvények kikötéseit. Lelkipásztorok és előrelátó egyházi vezetők, látván az özvegyek és árvák bizony szomorú sorsát, 1896 julius 5-én megalapították az Amerikai Magyar Református Egyesületet. Zászlót bontottak ezek a bátor és hűséges férfiak, a zászlóra felírták jelszónak az Ige szavát: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!” Ezzel a hittel működött és működik még ma is ez a nagy, szabad egyesület és ugye, presbiter testvéreim, — amint mi, haza készülő idősebbek, nézzük templomainkat és nézzük Egyesületünket, örömtől és hálaadástól dobog a szivünk! Valaki megszólal, — de nem azért, hogy elbizakodjunk —; “Jól vagyon, jó és hü szolgám, — többre bizlak ezután ...” Hogy mennyi jót tett özvegyekkel és árvákkal ez az Egyesület, azt statisztikai alapon tudják az Egyesület felelős vezetői, de sokkal jobban tudja Az, Aki mindnyájunkat figyelmeztet, hogy legalább egyet az Ő kicsinyei közül befogadjunk. Beszélhetnénk az egyházaknak adott kölcsönökről is, melyek nemcsak testvéri segítésnek, de jó befektetéseknek is bizonyultak. És most itt állunk a Mória hegyén, a mi szeretetintézmé- nyünk templomában. Árvaházunkban otthont találnak árváink, fél-árváink, vagy olyan gyermekek, akiknek szülei élnek ugyan, de nem tudnak gondoskodni az ő neveltetésükről. Csak nem régen bővitettük ki aggmen- házunkat: fáradt vándorok találnak itt otthonra. Ugye, Jakab apostol figyelmeztet bennünket, hogy “az pedig az igaz Istentisztelet, hogy az árvákat és özvegyeket meglátogassuk!” Erre is megsegített bennünket az Ur! Az Ur építette rajtunk keresztül a várost! — A mi Szent Könyvünk az igaz gyöngyről beszél: nekünk is vannak drága gyöngyszemeink. Bizony ezeket a gyöngyszemeket meglátja az Ur, mert egytalentumos egyszerű emberek verejtékezték ki ezeket az igaz gyöngyöket. Sokszor meghomályositottuk ragyogásukat haraggal, irigységgel, testvér-harccal, de a mi kegyelmes Főpapunk mégis inkább az igaz gyöngyöket látja. Mert ezek mögött az alkotások mögött a legfontosabb az egyszerű munkás embereknek az érző szive. Imádságos gyülekezetek, adakozó nép, szorgalmas egyházi és egyleti munkások, — én hiszem, barátaim, hogy ezeknek a neve be van Írva a “könyvbe”, az emlékezés könyvébe. “Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!” Mi, távol idegenbe szakadt, uj otthont talált magyar reformátusok, hogyne tartanánk meg a mi templomainkat és iskoláinkat, — hiszen alkotásaink és intézményeink kapcsolnak össze igazán bennünket! Ezek varázsolják vissza elénk szülőfalunk templomát és iskoláját. Itt a mi templomainkban mi, öregebbek még mindig magyarul imádhatjuk a mi Istenünket, bár gyermekeink nyelve már más. “Tartsd meg, ami nálad van!” Tartsuk meg hát a szent örökséget, a Várost, amit Isten épített rajtunk keresztül. Elődeink hagyatékát becsüljük meg. Viseljünk gondot intézményeinkre. Építsünk, javítsunk ott, ahol kell és lehet. Tartsuk rendben egyházi épületeinket, hogy azokat méltó állapotban adjuk át gyermekeinknek és unokáinknak. így majd mi is elmondhatjuk: “Atyáink ősi szent hite, — nem leszünk hűtlenek mi se!” — mert az örökséget nemcsak megtartottuk és ápoltuk, hanem a nemzedékváltásoknál olyan állapotban adjuk át az uj nemzedéknek, hogy az még őket is hosszú évekig szolgálhassa. Az Ur építette a várost, őrállók, viseljetek gondot reá! Presbiter testvérek, — tartsuk meg azt, ami nálunk van, hogy senki el ne vegye a mi koronánkat! BOSTONBAN volt a National Fraternal Congress of America évi gyűlése. Az amerikai testvérsegitő egyesületeket egybekapcsoló, tiz millió tagú közösség gyűlésén megjelent képviselők között ott volt a négy nagy magyar egyesület — The Big Four — Református Egyesület, Verhovay, Bridgeporti Szövetség, Rákóczi Egylet képviselete is. Tanultunk, láttunk. Boston és környéke az amerikai szabadságharc és egy uj nemzet és ország születésének kiinduló pontja, történelmi emlékekkel megszentelt helye. A régi, történelmi épületeket, emlékeket nézegetve, lelkűnkben hallottuk a bibliai szót: “Vedd le saruidat, mert szent az a hely.. A biztosítási élet terén legmegragadóbb a John Hancock biztositó központi épülete, a Declaration of Independence első aláírója, Massachusetts állam első kormányzója, John Hancock- ról elnevezett biztositó intézetnek közel kilenc millió tagja van. Tizenötezer ember dolgozik az intézet szolgálatában. Központi épülete 26 emeletes, impozáns épület. Kicsit nagyobb, mint az Egyesület és a Kossuth Ház. De 1862-ben csak néhány ember kezdte. Még nagyobbra nőhetünk mi is. Isten és ember együttes munkája csodákat eredményezhet. TIZENHÉT TAG — EGY CSALÁDBÓL Fairfield, Conn.-i, 247. számú osztályunk ügykezelője írja: “Van az én osztályomnál egy család, id. Török János és családja. Ennek a családnak mind a tizenhét tagja beletartozik Refor
