Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 7 A RÁKOCZIAK LIGONIERBAN Régi szép szokás szerint az idén is meghivtuk volt konvenciónkra az országos jellegű magyar testvérsegitő egyletek képviseletét. Örömmel fogadta a közgyűlés a levéioen közölt jókívánságokat és még nagyoDD örömmel a Verhovay és Rákóczi egyletek személyesen is megjelent képviseletét. A baráti látogatás viszhangja- ként legutóbb a “Rákóczi Szemle ’ vezető heiyén a veterán főtitkár, Vasas József, tollából az alábbi jóleső cikket olvastuk: Aligha van Magyar-Amerikában olyan újságolvasó magyar, aki nem olvasott vagy nem hallott volna erről a névről: Ligonier, Pennsylvania. Ebben a kisvárosban van az amerikai magyar reformátusok Bethlen Otthona, vagyis az Amerikai Magyar Református Egyesület által alapított “Home’', ahol árva gyermekek, elöregedett magyarok találnak otthonra; ahol a gyermekek nevelést, az öregek gondozást és pihenést találnak . . . Aki volt már abban a szerencsés helyzetben, hogy meglátogathatta ezt a szeretetintézményt, azt bizonyságot fog tenni arról, hogy nincs az amerikai magyarságnak még egy ilyen intézete; aki pedig még nem látta és megengedheti magának a vakációzást, érdemes oda elmenni, ha csak egy rövid látogató időre is, mert amit ott láthat, jól fog esni magyar lelkének és szivének és bizonyára nem fogja azt elfelejteni. Junius 16-án tettünk ott látogatást Fáczán Mihály igazgató tagtársammal azon célból, hogy az ott konvenciózó Amerikai Magyar Református Egyesület nagygyűlésén az ország minden részéből összejött testvéreket üdvözöljük Igazgatóságunk és a Rákóczi Segélyző Egyesület nagy családjának nevében; hogy egyleti munkájuk további sikeréhez Isten áldását kérjük. — Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy szétnézzünk a Bethlen Otthon portáján. Rév. Kecskeméthy József, az Árvaház és Aggmenház igazgatója készséggel és szivesen kalauzolta a Rákócziak képviselőit, mert amióta ez az intézmény fennáll, csekély adománnyal, mindenkor támogattuk ezt a szeretetintézményt. — Megtekintettük a gyermekek szobáit, étkező, játszó és olvasótermeit s amit lát az ember szeme, öröm tölti el a szivet, ajkunkról a megelégedés melegsége és gondolata hangzik el, mert amit lát a szem, érzi azt a szív. Érzi azt, hogy akinek sorsát az isteni gondviselés ide irányította, gondos nevelésben s ápolásban részesül; örök hálára vannak elkötelezve azok iránt, akik ezt részükre lehetővé tették. Hallottuk — a konvenció megnyitásán — Ligonier város polgármesterének üdvözlőbeszédét, melyből az alábbi kifejezés ragadta meg figyelmemet. “Amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület megvásárolta a területet árvaház részére, a lakosság félt attól, hogy a kisváros csendjét zavarni fogják a gyermekek lármái, féltek a következményektől. Ma örömmel állapítja meg azt a tényt, hogy feltevésükben csalatkoztak, mert úgy érzi, hogy nincsen az a gondos szülői ház, amely fegyelmezettebb gyermekeket nevelne, mint a Ligonieri Bethlen Home, amelynek fejlődését szeretettel figyeli a kisváros népe.” Ennél szebb dicséretet nem kaphatnak . . . Amikor tehát ezen szeretetintézményre adományt gyűjtenek és adakoznak, minden adományozó biztos lehet afelől, hogy nemesebb célt valóban nem is támogathat centjeivel, mert hiszen nincs szebb és nemesebb dolog, mint az árvák és munkaDan kifáradt, elöregedett magyar testvéreink szamara olyan otthont nyújtani, ahol kitűnő nevelésben részesülnek a gyermekek, az öregek pedig tiszta és egészséges gondozasoan. Az Amerikai Magyar Református Egyesület konvenciójáról részletesen beszámoltak a magyar lapok tudósításai; mi arról nem sokat írhatunk, de mint testvéregyesület tisztviselői, őszintén kívánjuk, hogy további szép sikert érjenek el, olyat, amilyent elérteit az utolsó négy évoen. ISI ekünk, Rákóczi tagoknak is azért kell törekednünk a fejlődés utján, hogy rólunk is ezt állapíthassa meg a testvéregyesület tagsága, mert csakis együtt érzéssel, közös akarattal, összetartással építhetjük egyleteinket a nagy és sok-sokezret számoló amerikai egyletek sorába. Azzal az érzéssel jöttünk el Fáczán tagtárssal és a Verhovay Segély Egylet főtisztviselőivel, hogy részesei lehettünk egy testvéregylet sikerekről beszámoló konvenciójának. Vasas József. EGYHÁZI VISZHANG A Reformátusok Lapja egyik legutóbbi számában név nélkül bár, de éreznetően Dr. Tóth Sánaor szerkesztő stílusával az alábbi értékes cikk jelent meg: Konvenciónk tanulságai “Az első talán az volt, hogy nagyon rövid volt; újabb időkoen még sohasem végzett konvenciónk négy és fél nap alatt. Ívlég rovidebb is lehetett votna, mert sok esetben megtörtént, hogy hosszú vita után mégis csak az eredeti javaslatot fogadtak el. A régi, tapasztaltabb emoerekneK és kivait a tisztviseiöKnek a javaslatai jól megfontolt, komoly indítványok voltak, és kiállották a hirtelen fel- és el-iobbanó ellenkezéseit tüz- prooajat. Fiatal, egészen uj delegátusoknál megesett ugyan még, hogy Vvasmngtonba, a bank pancéiszekré- nyeoe kívánták menni, hogy kezükbe vegyéK a kötvényeket és úgy győződjenek meg a valóságos ottlétükről; de az öregek liamar elcsitították őket Tamás apostolt is emlegetve. A vezetőség iránti bizalomnak egyik legszebb jele volt, hogy a régi konvenciók legtöbb időt felemésztő munkáját, az alapszabályok módosításait, egyszerűen rábízták a vezértestüietre, csak a föltétien fontos elvek fölött hozva közgyűlési dön.ést. Egy másik tanulság volt az a magas szellemi színvonal, amely ezt a közgyűlést messze kiemelte a szokásos konvenciók közül. Ez természetes járuléka, szinte követelménye annak a ténynek, hogy ez a testület nemcsak biztosítási intézmény, hanem vallási, és pedig református alapokon álló testvéri közösség. Ezen a címen szól bele úgy a magyarság, mint a nemzet, sőt az emberiség nagy problémáinak tárgyalásaiba, — és jól esett tapasztalni, hogy figyelt felt amerikai magyar sajtónk ezekre az öntudatos elvi állásfoglalásokra, miket különböző deklarációk alakjában bocsátott ki a közgyűlés. Ez az egyik mező, ahol a lelkészek részvételének súlya és jelentősége van. Szomorú elszegényedése lenne az ennek a ma oly előkelő helyen álló, sót joggal elmondhatjuk: vezető Egyesületünknek, ha valamikor a lelkészi kar kimaradna vezetéséből. Ami viszont nem azt jelenti, hogy ezt a vezetést egyedül lelkészek végezzék. Immár hat évtizedes fennállása alatt Egyesületünk mindig meg tudta találni a pontos egyensúlyát ennek a problémának, és pedig anélkül, hogy valaha is arányszámokra gondoltak volna; sőt egyik legjobban tiszteletben tartott alapelv kormányzásában az, hogy ott nem nézik azt, hogy valaki lelkész-e vagy sem: mindenki egyformán delegátus. Most is jól megoldották ezt a kérdést. Különösen megelégedéssel töltötte el a komoly szemlélőt az a tény, hogy immár az itt született második generáció is belekerült az igazgatóságba. Most még csak egy képviselővel, de majd megjön a többi is. Ideje volt, hogy elkezdődjék az őrségváltás. Negyedik megfigyelésünk az volt, hogy Egyesületünk fényes haladásának a titka a merészségében van.
