Fraternity-Testvériség, 1952 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
2 TESTVÉRISÉG innimiiiiiiiiiiniHiiiiniihniuiiiinmrmiTnnTiiiniTnTTTimiiiiiiiiiiiimiiniiiiniiiiiniHiniminiiiiuiniinininuiiiiHinTiHUHunmnmiiniiiiinniiainiiwmniiiiiiiiniiiwinnrfminTiiiiiiiininiiniiMiiiniiniiiiiiiliriiim I MOST SZÁZ ÉVE I 1852 MÁRCIUS Március legelső napjait Kossuth Indi- ! anapolisban és a kentuckyi Louisvilleben töltötte, ahol öt napig maradt. Egyik itteni beszédében mondotta a következőket: “Ab- I ban az egyben bizonyos vagyok, hogy amikor a nemzetek talpra állanak természet I és Isten adta jogaik megvédésére, amikor megkezdődik a küzdelem, hogy eldöntse: I melyik elv uralja a világot: a zsarnokság-e I vagy a nemzeti önállóság, nem lesz olyan hatalom a világon, amely tétlenségre vagy közömbösségre tudná kényszeríteni az Egyesült Államok népét, amikor abban a küzdelemben az egész keresztyén világ, igen, ( magának az Egyesült Államoknak jövője fog eldőlni.” Március 7-én ágyuk dörgése és a parton álló tömegek lelkes éljenzése közben indultak el gőzhajón St. Louis felé. Cairo I városkán túl már a Mississippi széles vizén I haladtak tovább és március 9-én érkeztek I St. Louisba, ahol a parton ezrekre menő I tömeg várta őket. A hintók nem lévén kéznél, gyalog indultak el a nem messze levő szálloda felé, de a tömeg tolongása olyan nagy volt hogy kénytelenek voltak egy üzletbe menekülni. Itt várták meg a hintókat. Kossuth nem érezte magát jól St. Louis- ban, mert itt erős ellenmunkával találta magát szemben. Kossuth már 13-án el is akarta hagyni a várost, de engedve az ál- I talános kérésnek, mégis ott maradt és március 15-én, a magyar szabadságnap negyedik évfordulóján nagy beszédet mondott. Beszédében érdekesen összegezte a magyar szabadságnap eredményeit és vívmányait, amelyek olyan rövidéletüeknek bizonyultak. Két év múlva, a küzdelem elvesztése után. internáltságba vitték. A harmadik évfordulót ott töltötte, a negyediket pedig, hála az Egyesült Államoknak, ennek a nagv és szabad országnak földjén töltheti. Lesznek olyanok a száműzetésben is, mondotta Kossuth, akik áldozatul esnek az arisztokrata diplomaták csábításainak, ő azonban szentül hiszi, hogy a jövő Magyarországa csakis köztársaság lehet. “Én rhiiuiiimiuniiTiniiiniiiiiiuiTínn"""""""»”""''ULiiimmim.'iiumimiiiimj;mi'inui,iimiiMmmiiim:iHii'iiiin»iu magam köztársasági vagyok és a jövőben épen olyan kevéssé leszek bármelyik király alattvalója, mint ahogy magam király nem lennék soha.” Ebben a beszédében azt is megjósolta Kossuth, hogy a világ jövendő sorsa Törökország területén fog eldőlni. Az orosz a Földközi tenger birtoklásán keresztül próbálja szerinte megkezdeni a világ meghódítását. St. Louisban kereste fel Kossuthot régi barátja, Ujházy László volt sárosmegyei főispán és komáromi polgári kormányzó, aki már akkor az iowai New Buda nevű kis magyar telepen élt. Ujházy azt remélte, hogy Kossuthot sikerül érdekeltetnie nagy vállalkozásában, annyira, hogy esetleg Amerikában marad. Kossuth azonban erről hallani sem akart, már csak azért j sem, mert az ujbudai vállalkozás kudarca j már ekkor is nyilvánvaló volt, hiszen Uj- j házy és a kíséretében levő Pomucz György (később polgárháborús tábornok és szent- j pétervári konzul) épen útban voltak a déli j államok felé, hogy ott keressenek kevésbbé zord éghajlat alatti uj otthont. Márc. 21-én Kossuth és felesége, Pulsz- kyné, Hajnik Pál, Grechenek György és Kossuth szolgája, Gressák József leszálltak a hajóról, hogy Mississippi állam fővárosába, Jacksonba menjenek, tisztelgő látogatást tenni Henry S. Foote kormányzónál, aki mint szenátor sokat tett Kossuth kiszabadítása és Amerikába hívása érdekében. Jacksonban valódi déli szívélyességgel fogadták a kormányzót, a new orleansi 1 fogadtatás azonban ahová Kossuth március 26-án ért, annál hidegebb volt. Az egykorú feljegyzések szerint egyetlen zászló lobogott a városban, a “Kossuth kávéház” előtt, amely egy Puneki nevű, Szegedről elszármazott magyar tulajdona volt. Még újság sem igen akadt, amely Kossuth beszédeit közlés céljából elfogadta volna. Az ellenszenv dacára Kossuth március 30-án az egyik téren beszédet mondott, amelyet több ezren hallgattak. Környezete és amerikai tisztelői fegyveresen állották körül az emelvényt, nehogy a kormányzónak bántódása essék. A beszédet másnap már közölték a lapok. A magyarok április elsején hagyták el a dél fővárosát. Vasváry Ödön. niiniiiiiiniiiiiiiiinimmiiiiiiiniuuinTTirmiiiiiiimni.'iuiimiiTTunnmnmnmMiiiminnmiinTnnnimnnnninimiTn»iint
