Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-01 / 6. szám
2 TESTVÉRISÉG 5 MOST SZÁZ EVE 1851 JULIUS A biztos szabadulás tudatában Kossuth és környezete napjai most már vidámabban és gyorsabban teltek. 1851 julius negyedikén gondoltak rá, hogy megünnepeljék az amerikai szabadság napját, amelynek ez volt a 75-ik évfordulója. Közös vacsorán vettek részt a számüzöttek, amelyet vidámabbá tett az a tény, hogy a fiatal amerikai festő, Walter Gould is velők volt, aki “nagy gyönyörrel hallgatta” az előadott magyar dalokat s nem győzte szorongatni a magyarok és lengyelek kezét. Pár nappal előbb az osztrák kém jelentés azt mondja, hogy Kossuth környezete most már csak öt emberből áll, “a többi távol tartja magát.” Ez nyilvánvalóan nem volt igaz, bár kétségtelen, hogy a száműzetés cseppet sem hozta közelebb Kossuthot és azokat, akik kezdettől fogva keserű ellenfelei voltak. Kossuth most is tervez. Julius 5-én gróf Teleki Lászlóhoz irt levelében egy magyar kolónia tervét fejtegeti. “Rendes kis magyar kolóniát” akar létesiteni, hol Kisázsiá- ra, hol az Egyesült Álamokra gondolva. Komoly reményei azonban nincsenek. “Alkalmasint ködfátyol után nyúlok” — irja. Julius első napjaiban Charles Loring Brace, a fiatal amerikai iró, akit Nagyváradon börtönbe vetettek, kémkedés címén (akárcsak most Robert Vogelert), kiszabadult, egy hónapi rabság után. Julius 5-én már Bécsből ír az apjának, közölvén vele, hogy 3 nap alatt takarodnia kell Ausztria területéről. Börtönében írott feljegyzéseit a csizmája szárában sikerült kicsempésznie. Ezek alapján irta “Hungary in 1851” cimü, több mint 400 oldalas könyvét, amely a következő évben jelent meg. Könyvének bevezető szavaiban a következőket irja: “Amit mint egy köztársaság polgára, tapasztalni szerettem volna, azt mind megtaláltam: nemzetet, amely a szabadságra van nevelve, amelyet szenvedélyesen szeret s amelyért kész kockára tenni mindent, nemzetet, amelynek legfőbb jellemvonása a nagylelkűség és férfiasság.” Julius 13-án Kossuth gyűlésre hívta ösz- sze a magvarokat, előadva nekik a legújabb fejleményeket. Elmondta, hogv Marsh amerikai követ írásbeli nyilatkozatot kér tőle, hogy ő és társai az Egyesült Államokba akarnak menni. Ezzel le akarja szerelni azt az állítást, amely szerint az amerikai hatóságok rá akarják beszélni a számüzötteket az Amerikába utazásra, bár azoknak nincs kedve oda menni. Kossuth kijelentette, hogy ő semmiben sem kötelezi magát sem Írásban, sem becsületszóval. A szabadság ügye, mondotta, olyan fordulatot vehet, mely szükségessé teheti, hogy egyik vagy másik európai kikötőben kiszálljon. Börtöne ajtaját kitöri, ha birja, de adott szavát nem törhetné meg ez esetben. Hangsúlyozta azonban, hogy nagyon is szeretne az Egyesült Államokba eljutni. Walter Gould, az amerikai festő, közszemlére tette ki kutahai tartózkodása alatt festett arcképeit, amelyek között Kossuthé volt az első. (Ezt a képet később Amerikában sokszorosították. Az “Amerikai Magyar Népszava” közölte 1949-es naptára 93-ik oldalán, azzal, hogy “ismeretlen” amerikai festő müve s az eredeti a magyar országház múzeumában van. Az amerikai sokszorosítás mellé tették Kossuth sajátkezű Írásának másolatát is, amely szerint Kossuth ezt tartotta legjobb arcképének.) Walter Gould Kutahiában készített rajzainak vázlatkönyvét évekkel ezelőtt Philadelphiában megtaláltam. Ennek fényképmásolatát, Gould Ku- tahiából irt érdekes levelével együtt közölni szándékozom Egyesületünk lapjában. Batthyány Kázmér, Perczel Móricz, Szelj man bey és egy lengyel tábornok arcképe mellett Gould festett egy csoport arcképet is, amelyen 12 száműzött szerepelt. A képet az egyik amerikai lap közölte is, amelyből egy példány berámázva a Református Egyesület) székházában van, a többi Kossuth kép között. Gould, a “vig kedélyű kis szőke festész” julius 26-án búcsúzott el a magvaroktól, akiket azzal vigasztalt, hogy előbb találkoznak Magyarországon, mint Amerikában. — Gould valószínűleg sohasem került vissza Amerikába. Hosszú időt töltött Olaszországban s lehet, hogy ott is halt meg. További sorsáról semmit sem tudtam felfedezni, halála dátumát sem tudom. Julius végén Ausztria hirtelen barátságos húrokat kezdett pengetni a törökökkel szemben és kilátásba helyezte, hogy újra követet fog küldeni Konstantináoolyba, — ha Kossuthékat továbbra is internálva tartják. A török kormány válasza az volt, hogy az osztrák követet szívesen fogadja, de az internáltakat szeptemberben feltétlenül szabadon fogja bocsátani. Vasváry Ödön. ! ti * ti § A \ ti K \ ti
