Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
2 TESTVÉRISÉG J« i 1 % í w 9 I t w I ' y MOST S£Á£ ÉVE 1851 JUNIUS A szabadulásra készülődő Kossuth izgalmaktól sohasem mentes napjait uj és érdekes epizód élénkitette fel 1851 júniusában. Ez volt a Makk József-féle epizód, amely sajnos, tragikusan, több ember halálával végződött Magyarországon. Makk katonai pályáját mint tüzéraltiszt kezdte el az osztrák hadseregben, majd a magyar hadsereg tüzérségének szervezésében lett jelentős szerepe. Az utolsó hónapokban, akkor már ezredesi ranggal, a komáromi tüzérség feje volt, de árulás gyanújába keveredett. Ebből azonban, jó barátja, a később nevezetes amerikai magyarrá és Lincoln katonájává lett Rózsafi Mátyás segitségével tisztázták. 1861 junius 2-án Konstatinánolyból irt levelet Kossuth-hoz, amelyet a vele lévő Figyelmessy is aláirt. Az exaltált hangú, németül és magyarul keverve irt levélben mindketten életüket ajánlják'fel Kossuthnak. Közben érintkezésbe léptek a konstantinápolyi amerikai követséggel, amelynek ecfvik hivatalnoka, Homes, báró Yay László volt őrnagy, Kossuth egyik megbízottja rábeszélésére beleegyezett, hogv Makk elmenjen Kutahiába. A következő tervet főzték ki: mivel ott járt egy Walter Gould nevű fiatal amerikai festő, aki szerette volna Kossuth arcképét megfesteni, Makk mint Gould inasa elmegy a festővel s igy Kossuthtal személyesen lesz alkalma tárgyalni. A kis társaság junius 16-án már a kisázsiai Brusszában volt. Makk innen újra ir Kossuthnak, amelyben elmondja, hogy miről fogják megismerni Kutahiában. “Nevem John, amerikai német vagyok”. Vitorlavászon ruhában lesz, csak németül tud és Ihász Dániel alezeredest fogja keresni, akinek előre megirt német kérdésére “felteen- dek orromra egy sötétzöld pánaszemet, miről és ruhámról rámismerhet.” Junius 22-re Kutahiába érnek az amerikaival, ahol Makk egymásután Írja a leveleket Kossuthnak, akivel akkor még nem találkozhatott. “Ha mártírja lennék a szabadságnak.... a másvilágon Krisztus, Brutus, Rienzi, Spartacus, Rousseau stb. társaságában fogjuk üdvözölni” (Kossuthot). Majd igy ír: “Az ökör csak ökör marad, ha Bécsbe küldik is, de amennvit egy magyar ökörtől várhat, any- nvit várjon tőlem is. Az Alföldön jártam valaha mezítláb, bő gatyában a tanyára. Alpáron ettem cseresznyét, a Tiszában für- döttem....” Junius 25-én négy levelet ir, többször ismételve bennök: “Csókolom a gondolatait....” Kossuth junius 25-én válaszolt Makknak s megadja neki a “nagy meghatalmazást” uj magyar felkelés megszervezésére. Az írást Ihász ellenjegyezte s Kossuth, mint a “magyar álladalom kormányzó elnöke” irta alá és pecsételte le. Makk megbízást kapott hadsereg szervezésére, “pénzjegyek” kibocsátására, szóval a “nemzetnek harckész állapotba” helyezésére. Két nap múlva, junius 27-én Kossuth Figyelmessynek irt hosszabb levelet, akinek többek között ez't Írja: “Rég esdeklettem Istennek egy emberért, kiben bizhassak.... Önben bízom.... Élek és élni fogok, mert Isten nagy dolgoknak eszközévé választott.... Kezemben vannak a világmozgalom szálai....” A gyermekes naivsággal szervezett ”ösz- szeesküvés” azonban ugyanarra a sorsra jut, mint az ilyesmihez sohasem értő magyarok többi hasonló megmozdulása: jóformán meg sem indul, már mindent tudnak felőle a hatalom birtokosai. Az év végére börtön és akasztófa várt jó csomó lelkes magyar hazafira. A három “szervező”, Makk, Figyelmessy és Rózsafy meglépett, mindhárman átkerültek az Egyesült Államokba s itt haltak meg, legelőször Makk, 1868 augusztusában, North Carolina államban. Az osztrákok természetesen mindenről tudnak, amit Kossuth és környezete csinál vagy tervez. Bécsben még mindig remélik, hogy Kossuth nem fogja élve elhagyni a török területet. Egészsége nem a legjobb a már ekkor 49 éves embernek s várják, hogy Kutahia gyilkos kiimája rövidesen végezni fog vele. Junius elején ért az angliai Southamp- tonba körülbelül 90 menekült, akiknek túlnyomó része lengyel volt. Az angolok azzal a feltétellel bocsátották be őket, hogy onnan rövidesen az Egyesült Államokba fognak menni, felajánlva nekik az útiköltség megfizetését. Kossuth junius 17-én meleghangú köszönő levelet irt Fillmore amerikai elnöknek, általa köszönvén meg az amerikai nép nagylelkűségét s mindazt a fáradozást, amit előzőleg kiadatásuk meggátolása és most kiszabadításuk és elszállításuk érdekében tett. A végleges szabadulás órája azonban csak szeptember első felében ütött Kossuth és környezete számára. Vasváry Ödön k ? a ti m I ti Ir r \ ti
