Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-01 / 4. szám
4 TESTVÉRISÉG helyezése idején sokak lelkében nyugtalanított az a kérdés: kibírjuk-é? nem lesz-é ártalmára Egyesületünknek? Az idő igazolta ennek a lépésnek helyességét. Egyesületünk csodálatosan szépen növekedett. 1935-ben kilencszázhatvanegyezer hétszáz dollár és 64 cent volt a vagyona. És ez 15 év alatt négy és fél millió dolláron felülre növekedett. Taglétszámunk 12720-ról 31193-ra emelkedett. Gondolkodásra, munkakedvre serkentő adatok ezek és talán arra is, hogy szakértelemmel biró tisztviselők és munkatársak, mert 15 éven át ugyanazok a tisztviselők munkálkodnak, eredményesebb munkát végezhetnek. Kötelességünket teljesítettük úgy Egyesületünkben, mint annak határain túl. Beteg testvéreink részére 12441 dollár, elhaltak hozzátartozóinak 157 ezer 655 dollár és 33 cent segélyt fizettünk ki. Bethlen Otthonunkban gondját viseltük öregeinknek, árváinknak. Segélyt nyújtottunk hontalanságban és az óhazában élő magyar testvéreinknek. Részt vettünk az Amerikai Magyar Szövetség munkájában, egyházaink munkájában, minden igaz magyar igyekezetben. A fővárosban nincsen magyar egyház, igy Egyesületünk nyújt egyházi szolgálatot a3. által, hogy időközönkint magyar istentiszteletet tartunk. Az irodában munkálkodók részére hétfőn reggelen- kint tartunk áhítatot, hogy Isten nevének segítségül hívásával induljunk a heti munkára. Akik hazamentek. Egyesületünk tagjai közül 181-en mentek haza az elmúlt évben. A hazamentek között volt Dr. Kalassay Sándor, Egyesületünk egyik alapitója, Dr. Csutoros Elek volt elnök, Dr. Harsányi Sándor volt alelnök. Mindhármuknak megadatott az, hogy az elültetett mustármag terebélyes fává növekedését megérhették. Legyen emelékezetük áldott! Ebben az évben ment haza Kovács Miklós munkatársunk, ki előbb mint kerületi szervező, később mint a központ hivatalnoka munkálkodott hűségesen. Egyesületünk múlt évi, eredményekben gazdag, munkálkodására visszatekintve hálás köszönet és elismerés illeti Vezér testületünket, Bethlen Otthounk tisztviselőit, munkásait, kerületi szervezőinket, ügykezelőinket, munkatársainkat. Hálás szívvel emlékezünk egyházainkra, a lelki- pásztorokra, kiknek együttmunkálkodása igen nagy mértékben segítette Egyesületünk munkáját. Hálás köszönet illeti központi tisztviselőinket, hivatalnokainkat, kik harmonikus egyetértésben dolgoztak. Külön köszönet illeti Dr. Horváth Ferenc főorvosunkat, ki hivatali teendőinek hűséges elvégzése mellett igen nagy segítséggel volt a gyógyszersegélyek megszerzésében, a kérő levelek, receptek átvizsgálásában. Isten áldjon és segítsen meg minket, hogy munkálkodásunk és az Ő segítő kegyelme által Református Egyesületünk örömmondó, áldást nyújtó lehessen. Dr. Újlaki Ferenc A TITKÁRI HIVATAL JELENTÉSE az 19B0.-ÍU. évről Az elmúlt 1950. esztendő alatt végzett munkánk és elért eredményeinkről szóló jelentésemet, az Alapszabály által előirt sorrend szerint, alábbiakban van szerencsém Vezértestületünk elé terjeszteni kérve annak megtárgyalását, jóváhagyását és a szükséges felmentvény megadását. I. Közigazgatás a) Bekebelezési okmányunk (charter) régebben kért módosítása ez év márciusában be- nyujtatott a Kongresszushoz. Ezt annak idején Pennsylvania állam kívánta s csupán annyi változtatást jelent az eredeti szövegen, hogy az u. n. endowment biztosítások árusítását is engedélyezi. Állami jelentéseink idejében elkészültek s azok alapján a múlt évben is mindenütt megkaptuk engedélyünket. b) Kívánatossá vált az Alapszabályok rövidítése, pótlása és világosabb szövegezése. Ezt a munkát a szeptemberi vt. gyűlésre szándék- szóm előkészíteni tisztikarunk többi tagjainak s jogtanácsosunknak bevonásával. c) 1952-ben esedékes közgyűlésünkkel kapcsolatban legutóbbi konvenciónk úgy határozott, hogy az Ligonierben legyen. Felmerülhetne ugyan most az a kérdés is, hogy tekintettel uj Kossuth Házunkra a gyűlést ne Washingtonba hivjuk-e össze. Helyiségünk ugyan van most már megfelelő, de az ellátás és elhelyezkedés itt több gondot okozna s a képviselők számára kényelmetlenebb és jelentősen költségesebb is lenne, mint Ligonierban. Azért talán leghelyesebb alkalmazkodni a múlt közgyűlés határozatához s központunk meglátogatását egy napos autóbusz kirándulással oldani meg. Legalább is ez látszik praktikusabbnak. d) Vezér testületünk az elmúlt évben két gyűlést tartott, jegyzőkönyveit annak idején megküldöttük s az időszaki levelezést és a határozatok végrehajtását elvégeztük. e) Tisztikarunk az év folyamán nemcsak havonta egyszer, de sokkal sűrűbb időközben tartotta meg értekezleteit, melyen az időszerű teendőket tárgyalta meg. Az ezekről szóló fel-