Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-01 / 4. szám
2 TESTVÉRISÉG fl '4 á i } \ j * 5 5 MOST EVE 1851 MÁJUS 1851 május 3-án Kossuth körlevelet intézett a Kutahiában élő magyarokhoz, amelyben közölte velők, hogy a török kormány Kossuth és öt társa kivételével minden magyart és lengyelt hajlandó szabadon bocsátani. A hatot őszig tartja vissza, de nem tovább. Ezt a határozatot az amerikai követség hozta Kossuth tudomására, ami ellen az amerikaiak azonnal tiltakozásukat jelentették be, azt hangsúlyozva, hogy akárhá- nyan lesznek a magyarok, az amerikai hajók mind hajlandók elszállítani. Kijelentették egyúttal azt is, hogy az amerikai ajánlat elfogadása semmiféle kötelezettséget vagy korlátozást sem ró az elfogadókra. Ausztria nagyon szerette volna az internálást legalább egy esztendővel meghosszabbítani, erről azonban a török kormány hallani sem akart. Közben megérkezett az osztrákok egyik megbízottja, a rosszhirü Jazmadzsi-val, aki a menekülés első percétől nyomában volt Kossuthnak. Amikor Kossuth a jövevények felől kérdést tett Szulejmán pasa parancsnoknál, az kijelentette, hogy ő azokkal semmiféle hivatalos kapcsolatban sincsen. A végleges döntés az lett, hogy Kossuth mellett nem öt, hanem 7 visszatartott személy lesz, egészen szeptemberig. Ez a hét volt: Batthyány Kázmér, a két Perczel, a lengyel Yisocky, Asbóth Sándor, Gyurmán Adolf és Lüllev Emmánuel. Mivel a magvarok nagy lármát csaptak, Szulejmán megengedte, hogy az említetteken kívül még ott maradjanak László Károly volt hadnagy, naplóvezető, Ihász Dániel, Waigli, Kalapsza és Grechenek volt honvédtisztek. Kossuth háta mögött egész csomó titkos gyűlést tartott Szulejmán pasa a két osztrák jövevénnyel, akikhez esténkint a magyarok közül is csatlakoztak Lülley, Házmán, Szőllősy és Lórody. A három elsőt a magyarok mindig titkos osztrák kémnek tartották. A lengyelek közül négyen hasonlóképen cselekedtek. Maga Szulejmán is megmondta Kossuthnak, hogy az együtt lakó menekültek között kettő az osztrákok kémje, de nevüket nem volt hajlandó elárulni. Ezek a gyanús emberek többször felkeresték Kossuthot is és arra próbálták rábeszélni, hogv szökjék meg, ami bizonyára azt jelentette volna, hogy a lesbe állított orgyilkosok áldozata lesz. Kossuth csittitotta hü embereit és kérte őket, hogy a gyanús emberek előtt ne árulják el magukat s mutassanak barátságos arcot velük szemben. Végül a Kossuthtal maradtak száma annyira megszaporodott, hogy ötvenen felül voltak, amikor az amerikai hadihajó szeptemberben felvette őket. Szulejmánt kétszínű, csuszó-mászó, hazug és alattomos embernek ismerték meg a magyarok, akiknek szavára semmit sem adtak, mégis hajlandók voltak elhinni, amikor az első csoport május 8-án elindult, hogy a gemliki török kikötőben amerikai hadihajó fogja várni őket, százezer török piaszterrel, amit a török kormány utal ki számukra. Gemlikben azonban semmiféle kormánymegbízott sem várta őket, pénznek hire- hamva sem volt, valamint az amerikai hadihajónak sem. Egy török hajó állt ott, amelyre a magyarok és lengyelek nem akartak felszállni, mert nem tudták, hogy hova akarják vinni őket. Úgy megmakacsolták magukat, hogy futárt kellett küldeni Kons- tantinápolyba és Brusszába. Kaptak is valami írásbeli biztosítékot, de pénzt nem. A törökök még egy csomó, többnyire Konstantinápolyban összeszedett magyart küldtek oda, akik végre is hajlandók voltak a többi magyarral felmenni a török hajóra, de a lengyelek nem mozdultak, hanem ott maradtak a parton. Kossuthot igen elkeserítette, hogy továbbra is internáltságban kellett maradnia. Szulejmán pasa elmondta az osztrák kémeknek, hogy Kossuth milyen keserűen beszélt a törökökről, annak a reményének adva kifejezést, hogy még meg fogja érni a török birodalom teljes összeomlását. Anglia és Olaszország fóliák kiűzni Európából s ez lesz a büntetése azért, hogy a magyarokkal szemben olyan szívtelenül viselkedett. Charles Loring Brace, a 24 éves amerikai, aki Magyarországra utazott, hogv megismerje Kossuth népét, május végén Nagyváradról ir lelkes leveleket, telve a magvarok iránti csodálattal (“The manliest people I ever saw!”) A magyar vendégszeretet nem ismer határt. A tokaji bornak nincs pária a világon, de a magyarok nem nagv ivók. egy harmadát sem isszák meg annak, amit az angolok! Mint kémet és forradalmi kiküldöttet börtönbe vetették, de pár hét múlva szabadon bocsátották. Vasváry Ödön m : * \
