Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1951-03-01 / 3. szám

14 TESTVÉRISÉG A BETHLEN OTTHON HÍREI Gyermekotthonunkban az elmúlt esztendő utolsó negyedében és ez év első két hónapjában összesen 34 árva és félárva, köztük 11 DP gyer­meket neveltünk és gondviseltünk. Gyermekotthonunk újabban érkezett család­tagjai, köztük a DP gyermekek is, szépen bele­illeszkedtek az otthon rendjébe s feltalálták ma­gukat az iskolában is. A kis hontalan idegenek, a kezdeti nehézségeket pár hét alatt leküzdötték, az angol nyelvet csudálatos gyorsasággal megta­nulták és ma már nem probléma nekik az itt született gyermekekkel az otthonban való együtt élés, játszás, tanulás; az iskolában pedig néhány hónap alatt az első tanulók közé emelkedtek. Gyermekeinknek úgy itthoni, mint iskolai magaviseleté és tanulási előmenetele jó volt. Ezt elősegitette nemcsak az Otthonban nyert békés, biztonságos és boldog családi élet, a keresztyéni nevelés, a nevelők és gyermekek között fenn­álló meghitt szülői és gyermeki viszony, amely naponként örvendetesen megnyilatkozik, de az a tény is, hogy uj tanitónőnk, aki az igazgató és nejének segitve, a gyermekekkel foglalkozik, velük játszik, reájuk felügyel, őket magyarul ta­nítja, jó segitőerőnek bizonyult. Arról, hogy gyermekeink tiszta, szép egész­séges otthonban növekedve, a keresztyéni jóne­velés folytán vidám, előzékeny, jótanuló és jó- magaviseletü gyermekek, nemcsak én, mint csa­ládfő tehetek bizonyságot, hanem bizonyságot tettek már többször tanítóik, tanáraik, lelkészek, vasárnapi iskolai vezetők, akiknek naponként és hetenként van alkalmuk életükbe beletekinteni. Otthonunknak és gyermekeinknek városi közös­ségünkben sem volt soha nagyobb becsülete, jobb neve és több barátja, mint most van. Nevelési rendszerünkben mint mindig, most is nagy gondot fordítottunk gyermekeink egész­ségi állapotára. A felelősség ezen a téren min­dig nagy, ezért házi orvosunk szolgálatait még ha költséges is az, mindig igénybe vettük. A je­lentésembe foglalt hónapokban orvosi kezelés­ben részesült hülés, fül és torok fájással, egy vakbél tünettel és járványos (mums) megbete­gedéssel összesen 11 gyermek, akik néhány nap alatt mind szerencsésen felépültek. Gyermekeink vallásos nevelésére is nagy súlyt fektettünk. A mindennapi reggeli és esti áhítatokon kívül, gyermekeink naponként tanul­nak egyházi énekeket és templomunkban min­den vasárnap és más ünnepi Istentiszteleteinken, karban énekelnek. Vasárnapi iskolai és vallásos oktatásra a magunké mellett, minden vasárnap a helyi angol Presbyterian Egyház iskolájába járnak s a középiskolások ezen kívül hetenként egyszer a Lelkészegyesület által nyújtott vallás órákon vesznek részt az iskolában. Fentiek mel­lett gyermekeink az öregekkel együtt, a mi kis templomunkban minden vasárnap tartott Isten­tiszteleteinket látogatják. Szórakoztatásuk több irányú volt: a rendes heti kétszeri, házi-szórakozás, játékok, nótázás, a hetenként egyszeri moziba menetel mellett, az iskolai zenekarba jár 4 gyermekünk, akik klari­nét, dob, trombita és hegedűn játszanak. Ezeken kívül zongora leckét kap még négy leányunk és csellót tanul egy fiunk. Az Öregek Otthonában az elmúlt év utolsó negyedében és ez év első két hónapjában gond­viseltünk összesen 41 öreget. Öregeink élete a gyermekekénél csendesebb, zajtalanabb, nyu­godt, békés élet volt. Az öregek családja életé­nek keresztyéni jellegét az itt is naponként tar­tott áhitatok, időnkénti vallásos esték, a minden vasárnapi templomozás és vasárnap délutánokon a környéki lelkészek által vezetett — Magyar Rádió Istentiszteletek — hallgatása képezték. Kor és testi erő szerinti foglalkozásuk és szórakozásuk a házi és porta körüli csendes munkálkodás, kertészkedés, némelyeknél farmer­kodás és az állatállomány kezelése és gondozása volt. Szórakoztatásukra időnként házi mozi-elő­adásokat tartottunk, s ez évben a farmi házban televíziót szereltettünk be, ami napjaikat, de kü­lönösen estéiket lefoglalja és vidámabbá teszi. Öregeink egészségi állapota, évről-évre előre­haladottabb koruknál fogva nagyban gyengült. Az öregek gyakori betegeskedése egyre nagyobb gondot és kiadást jelent. Bár az öregek ottho­nába állandó ápolónőt állítottunk be, aki az ál­landó betegek, vagy időnkénti gyengélkedő ke­zelésénél, ápolásánál és tisztántartásánál nélkü­lözhetetlen segítség, mégis, az elmúlt pár hónap alatt 18 esetben volt szükség orvosi kezelésre és hat esetben kórházi ápolásra is. Ezek az adatok gondról, kiadásról tanúskodnak, de azt is igazol­ják, Otthonunk és vezetőségünk a reánkbizottak gondviselésénél kész a legmesszebbmenő áldoza­tokra is. Gazdaságunkban az az időszak, amelyről most jelentek, inkább a belső munkákra, javítá­sok, gépek és más eszközeink reperálására alkal­mas és ilyen munkálatokkal eltöltött idő volt úgy gazdánk, mint segítői számára. Segítői alatt az öregeket értem, mert az utóbbi félévben meg­felelő fizetett segítő munkást nem kaptunk a gazdaságba, pedig nagy szükségünk lenne rá. Remélem, hogy mire a nagyobb tavaszi munká­latok megkezdődnek, ezt az üresedést alkalmas segitőmunkással betöltheti ük és gazdaságunkat, ahonnan élelmicikkeink nagyobb része mindig

Next

/
Thumbnails
Contents