Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-01 / 2. szám
2 TESTVÉRISÉG w % y A i % A i ] 1 I w fi w fi y I I y 0 fi y MOST S2ÄZ £VE 1851 MÁRCIUSA 1851 márciusának magyar vonatkozású eseményeit a következőképen lehet időrendrendbe szedni: A Foote-Shields javaslat Kossuth és társainak áthozataláról március 3-án ment keresztül a képviselőházon, de még áprilisban szükség volt egy szenátusi határozatra is, mielőtt a haditengerészet minisztere a végleges utasításokat megadhatta volna a Földközi tengeren levő négy hajóból álló svadron parancsnokának. Március 4-én 262 száműzött érkezett az angliai Southamptonban, akik azonban túlnyomó részben lengyelek voltak, mindössze kilenc magyar volt köztük. Meglehetős lerongyolt állapotban voltak, de ennek ellenére is jó megjelenésű ember volt a legtöbbje. Az angolok vegyes érzelmekkel fogadták őket: munkaalkalom akkor kevés volt még az angolok számára is és már csak azért is igyekeztek, hogy a jövevények minél előbb utrakeljenek Amerika felé. A számüzöttek örültek az amerikai alkalomnak, de szélhámosok furakodtak közéjük, akik Amerika helyett másfelé próbálták csábítani őket. Március 11-én közölték a lapok Webster Dániel külügyminiszter levelét Marsh konstantinápolyi követhez Kossuth és társai ügyében. Megírja, hogy hajót küldenek a magyarokért, mert az idő közel van, amikor szabadulásukat lehet várni. Kossuthról és 40 vagy 50 más magyarról volt szó. Marsh hosszú levélben értesíti kormánya álláspontját a török kormánnyal, az amerikai kongresszus pedig külön hivatalos füzetben adja közre a Kossuth ügyre vonatkozó eddigi levelezést. Ugyanaznap, március 11-én, Hülseman washingtoni osztrák követ mégegyszer asztalhoz ült, hogy válaszoljon Webster hires levelére. Az osztrák kormány nem tartja kielégítőnek Webster válaszát és ragaszkodik a maga álláspontjához. Azonban nem hajlandó tovább vitázni, mert ezzel csak a két állam között fennálló viszonyt rontaná szükségtelenül. Webster március 15-én válaszolt Fül- more elnök nevében. Az elnök sajnálkozását fejezi ki, hogy az Egyesült Államok válasza nem volt kielégítő Bécsben, a vita abbanhagvását azonban örömmel veszi tudomásul. mert az amerikai kormánv is ragaszkodik a maga álláspontjához. Ezzel a szükségtelen feleseléssel azután örökre le is záródott a Webster-Hülseman ügy. Ausztria kormánya, mikor látta, hogy sem a törökökkel, sem az amerikaiakkal nem boldogul, március 17-én végre közölte a török kormánnyal, hogy hajlandó beleegyezni a magyarok elbocsátásába, azzal az egyetlen feltétellel, hogy soha többé meg nem próbálják a Magyarországba való bejutást. Egyúttal, ugyanezen feltétellel, kegyelmet is adott nekik, ami természetesen nevetséges intézkedés volt, mert magyar földre visszatérve, úgyis megbüntették volna őket. Mindössze nyolc magyarra nem vonatkozott ez a furcsa kegyelem, ezek között természetesen ott volt Kossuth, mellette gróf Batthyány Kázmér, Mészáros Lázár tábornok, volt hadügyminiszter, Perczel Miklós, volt alezredes, Asbóth Sándor volt alezredes és még két magyar. A bécsi kormány megpróbálta annak a követelését, hogy ennek a nyolcnak szabadságát ne adja vissza a török kormány, hanem továbbra is internálva tartsa őket, erről azonban a törökök hallani sem akartak. Ha mennek, akkor mind menni fog. A márciusi hideg napok igen lassan teltek. A magyarok, tudva, hogy nem sokáig maradnak ott, gyűlést tartottak, hogy milyen maradandó emléket hagyjanak maguk után? Két más javaslat elvetése után elhatározták, hogy egy már meglevő, de otromba csorgó-kutat díszesen átalakítanak, fákkal körülültetnek és emléktáblával látnak el. A továbbiak végzésére egy hat tagú “bizottságot” választottak, három magyart és három lengyelt. Sajnos, a kiszemelt kút a katonai gyakorlótéren volt, amiből azonban a parancsnok nem engedett elvenni egy tapodtat sem. A magyarok erősködtek, hogy nem vesznek el a terv által semmit a térségből s hogy lássák, mennyi pénzük lenne, két napig egy aláírási ivet tettek ki, adományok megajánlására. Ezt azonban senki sem irta alá s igy a terv megbukott. Március 28-án meghalt Wagnerné, a cseh asszony, aki Kossuthnét kisérte Magyarországból való szökése alatt. 58 éves volt. Fia, Gusztáv, mint őrnagy volt Kossuth mellé beosztva s az amerikai polgárháborúban is őrnagyi ranggal harcolt. Március 15-ének harmadik évfordulóját, mint László Károly Írja, “sirva-vigadva” ülték meg a számüzöttek. A hónap végén több uj látogató akadt, köztük Frigyes schleswig-holsteini dán herceg, aki egy angollal jött és hat napig maradt ott. Vasváry Ödön W: : . : % m r i w * r \ L ! te W, *« i : K %, i : K W: r : I : K % l í % 1 n y r y r y y r? y 2
