Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1951-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 11 Eddig tartott az öreg cicerone históriája. Másnap elmentem a Trofei di Mariohoz. Nem hittem az öreg meséjének. Hátha nincs is ott semmiféle márványlap.... De alighogy beléptem a kertbe, a dús mag- nolialombok, pálmaóriások alól már messziről felém fehérlett egy nagy márványlap tele kusza Írásjelekkel, kabalisztikus formákkal.... Balla Ignác Régi vármegyei história Restaurációra készültek Guba vármegyében. Meghalt a vicispán, a tisztujitószék hát vicispánt akart választani. A főispánt gyűlölték a vármegyében. Ráfogták, hogy ultramontán, hogy oulikus. Az ellenzék izgalmas akciót indított ellene; mert olyan embert akart az alispáni székbe ültetni, aki Bécsben is gráciában van. A választási napot előző éjszakán senki se hunyta le szemeit a megyeszékhelyen. A vidékről sereglett Karok és Rendek politikáztak, iszogattak és dalolgattak: hogy Mindent akarnak a bécsiek, de elrontják az égiek.... Mikor a főispán elfoglalta helyét a közgyűlési teremben, uvertür gyanánt öklök, fokosok emelkedtek ellene és hatalmas pereát-kiáltások cikkáztak feléje. El- sáppadt a dühtől és hátra-hátratekintett a Jurkó huszárra, aki teljes díszben állott mögötte, aztán öklével az asztalra ütve, kiáltotta: — Himmi herrgott, hört’s amal auf! Az első kandidátus nevének olvasásánál orkánsze- rüen zúgta a tömeg: — Az a kulacspofáju akar alispán lenni? Az a bog- lyasfejü? Az a ripacsos? Le vele! A második jelölt neve után kacagásba fulladt a főispán szava. — Hazugérócsukéró sose lesz vicispán nemes Guba vármegyében! — tombolt az ellenzék. A harmadik név elhangzása után még harsogóbb lett a lárma. — Nem kelt nékünk az a hóttig beteg bécsi pöngő! Ki vele! — kiabálták az urak. Öméltóságát elöntötte az epe. Az arca paprikavörösről lilaszinbe váltott. Kerecsentollas csalmáját lekapta fejéről és gombócot gyúrva belőle, a Kardok és Rendek közé dobta. — Válasszák meg tekintetes uraimék vicispánnak hát a huszáromat! — motyogta reszkető ajakkal. A jupiteri kifakadásnak váratlanul vidám fináléja lett. — Vivát! Éljen Hodinák! Éljen az uj alispán! — zúgták kardot rántva a tekintetes urak és a megszeppent Jurkó huszárt vállaikra kapva, körülhordozták a teremben. A kopott falakon fityegő olaj képek, a sisakos és buzogányos árpádi királyok, a bozontos szemöldökű nádorok és a vastagnyaku alispánok mintha valamennyien Öméltósága kudarcán kacagtak volna. De a főispán se hagyta magát. Tromfra tromf, gondolta magában és ott a helyszínen Írásba foglalta, hogy a nemes vármegye óriási lelkesedéssel alispánnak kreálta Hodinákot. Az aktust ezek után megmásítani, visszacsinálni nem lehetett. Nem is akarták visszacsinálni. Egyszer a vármegyének is szabad tréfálni.... A hétországra szóló pajkosságon nevetett mindenki. Csak egy ember volt kétségbeesve. Csak egy ember: az uj vicispán. — Imigy, amúgy.... Hogyan és miképen? — tépelő- dött szédült fejjel és úgy elbújt az emberek elől, hogy napokig szinevilágát sem látták. Hosszas keresgélés után egy szurtos pótrás-korcsmában lelte meg a felesége. Az asztal tele volt előtte pin- tesekkel; egy mezitlábos vályogvető cigány pedig a nótát csinálta neki. — A fülembe, füstös! Csak a fülembe! — kurjantott a moréra, — aztán igyunk, mert csak a bor hasítja le a szégyent és a bánatot a szívről.... Csapiáros, a sze- rednyei hordóból hozzon kend! Adjon borabb bort; mert ettől a penészes, hernyás dögébresztőtől szinte beléra- gad az ember a keserűségbe.... — Mit müvei itt kelmed, édes egy uram? — szólt a menyecske az urára omolva, — a könnyeim már árkot mostak az orcámon kelmed mián. Nem tudtam, hová lett tekigyelmed. És mit müvei itt ebben a szutykos, legyes lebujbán? — Korhelykedek! Temetem a bajomat.......Hej Ruzsina, Ruzsina, bár sose szült volna éngem az anyám! — sóhajtotta Jurkó alispán. — Mi lelte kigyelmedet? — Fáj a szivem. Minden porcikám fáj. Gyönge vagyok galambom, mint a téli légy.... Nem bírom elviselni a szégyenemet. Nem merek többé emberek közé menni. — Egyébha és máson is esett már pajkosság, drága egy uram; mégse szakadt ki a világ feneke. — De én.... Én, az együgyü Hodinák.... Én és vicispán.... Mit csinálok, ha tovább űzik velem a galibaságot és béültetnek a kancelláriába. — Mi a fenét csinálna? Úgy teszen kigyelmed is, mint a többi vicispán. Oldalára zsinórozza a bársonytasakos kardot, fejére nyomja a sastollas kalpagot, aztán parancsol: holblinksz, holbreche rechcumkerdáj, tüzesláncos, hajnárum, fájer, szapperment!.... Könnyű a kocsis dolga, ha jó lovai vannak.... Én csak kiselméjü, gyönge asszony vagyok, de mégis elkommandéroznék egymagám hét vármegyét. Hetet, nem is egyet! Nem köll ahhoz mázsás ész, hogy az emberfia parancsolni tudjon.... Tak dobri, jak Boh dászty.... Úgy van jól, ahogyan az Isten rendeli.... A biztatásra bezzeg fellobbant vicispán uramban az energia. — Jól beszélsz, galambom! Megmutatom, hogy a ka- lamus is megáll a kezemben. Olvastam én is a Corpus jurist. Én is tudom, hogy mi fán terem a bölcseség, a teremtésit! — szólt a menyecskét átölelve és egy kortyra lenyelte a pintesből az opálszinü szerednyeit. — Váljék kedves italára, téns vicispán uram, — cirógatta Ruzsina asszony az ura lombos haját, aztán karonfogta és hazavezette. Pár hét múlva a tréfából választott alispán tényleg elfoglalta pozícióját és sok ideig olyan bölcsen kormányozta a nemes vármegyét, hogy a legharapósabb tábla- birák is ezt mondták felőle: — Ilyen jókötésü férfiú, ennél emberebb ember még soha nem ült alispáni székben. így történt ez szóról-szóra. Csak épen a név költött név. tött név. S. K. MAGYAR AJÁNDÉKNAK LEGALKALMASABB KOSSUTH KÖNYV! Családtagnak, rokonnak, barátnak, amerikai ismerősnek jobb ajándékot nem adhat, mint Sebestyén Endre KOSSUTH, A MAGYAR APOSTLE OF WORLD DEMOCRACY cimü könyvét. Ez a könyv a magyar faj angol nyelven irt nemeslevele. Megrendelhető a szerző címén: Box 5041, Pittsburgh 6, Pa. Kemény papirkötésben $2.00. Díszes vászonkötésben $2.50.- - ■ "U
