Fraternity-Testvériség, 1951 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1951-10-01 / 10. szám

2 TESTVÉRISÉG MOST SZÁZ ÉVE 1851 NOVEMBER Kossuth október 23-tól november 20-ig tartózkodott Angliában. Ottani szereplése nagy hatással volt az európai közvélemény­re, ő azonban, mint máskor is, hajlandó volt túlbecsülni a hatást. Az osztrák kor­mány természetesen minden lépését figyel­tette. Ilyen bécsi jelentésekből tudjuk, hogy a magyar ügyre körülbelül 4500 font gyűlt össze az angolok adományaiból. Egyik beszédében Kossuth a következő erdekes kijelentést tette: három dologra so­hasem fog vállalkozni. Az első az, hogy király legyen, a második, hogy valaha ki­rályt szolgáljon és a harmadik, hogy hazája visszaszerzése után kormányon maradjon. A “Mississippi” már tiz napja New York­ban volt, amikor Kossuth feleségével és egv pár kísérőjével Southamptonban fel­szállott a “Humboldt” nevű hajóra, hogy az Egyesült Államokba menjen. Az ut részle­teiről keveset tudunk, talán azért, mert en­nek az utrészletnek nem volt hivatalos író­deákja. Kossuthék december negyedikén éjjel érkeztek New Yorkba. A hajón a leg­érdekesebb utas Kossuthon kívül a hírhedt Lola Montez volt, aki mint táncosnő akart újabb dicsőséget szerezni Amerikában. Min­denáron meg akart ismerkedni Kosuthtal, akinek kísérete azonban sikeresen távol tudta tartani a kalandornőt a kormányzótól, akivel igy, bár egy hajón jöttek, nem ta­lálkozott. Lola Montez bosszúja abból ál­lott, hogv megérkezésekor kijelentette, hogy Kossuth közönséges “humbug.” A “Mississippi”, mint jeleztük, október 15-én vágott neki Gibraltárt elhagyva, az óceánnak. A hosszú óceáni útnak, amely november 10-én hétfőn ért véget, különö­sebb eseménvei nem voltak. A magvarok jól éltek a haión, hogv miiven jól, azt az utolsó vasárnap étlapja igazolja, amelyet talán kuriózumkéoen nem árt közölni. Az étlap ebből állott: 11 Friss roast beef. 2) friss boriusült, 31 friss disznósült, 4'- sült ürücomb, 51 hatféle prezervált hús, 61 sonkák, 71 corned beef ("füstölt marha­husi, 8) befőtt zöldborsó, 91 édeskrumnli. 101 friss szmvrnai fügék. 111 friss mazsoia- szőPő, 121 befőtt citro^ád. 131 háromféle befőtt szilva, 141 szőHőíz, borok, pezsgők, Madeira és sherry borok. Nem csoda, ha a pihent és agvontánlált magyarok, egyebet nem tudván csinálni, egymás között csak a szót szaporították. Mint megállapították, az egész társaságnak összesen körülbelül 2500 dollárnyi pénze volt, aminek legnagyobb részét a “Mississ­ippi” tisztjei adták össze részükre. A régi hiedelem alapján, hogy a magyar minden­hez ért és mindent tud, alaposan megtár- gvalták az amerikai politikai élet külöm- böző fázistait. Megállapították róluk, hogy cseppet sem volt nagy véleményük az amerikai politikáról és politikusokról és nem voltak megelégedve Webster hires Hülsemann levelével, amely szerintük csak “félutig” ment. Az osztrákok gondoskodtak róla, hogy amennyire lehet, elrontsák a magyarok megérkezésének örömét s ebben egy kisszá­mú amerikai is segített nekik. Egyik-másik new yorki lap átvett az angliai lapokból több Kossuth-ellenes cikket. A New York Herald szerkesztő-kiadója, a hires James Gordon Bennett ekkor már egészen Kos­suth ellen fordult. Az újonnan jött magya­rok tudták ezt s egy különösen elkeserítő cikk hatása alatt hárman közülök (nem tudjuk, kik voltak), fel is mentek Bennett- hez és “halálos” párbajra hívták ki. A dolog természetesen nevetségbe fulladt, mert a polgári Amerika már régen elszokott a pár­baj ozás hóborjától. A “Mississippi”-től való bucsuzás egyéb­ként meleg hangulatú volt. Az utolsó ebé­den megindult a szónaklatok áradata, ami­ben a hajóstisztek vezettek. A magyarok közül csak Berzenczey László beszélt, aki ugy-ahogy megtanult angolul a török rab­ságban. A partralépés a brooklyni Navy Yardban történt. A hajószemélyzete sokszo­ros “Hurrah” kiáltásban tört ki, amikor a magyarok a szabad Amerika földjére tet­ték lábukat. New York város két, egyenkint hat ló által húzott társas kocsival várta a magya­rokat, amely a gőzkompon átvive őket, az “Irving House” szálloda előtt állott meg velők. A következő pár hét kellemesen, ünne- peltetések és vendégeskedések között telt el. Az egyetlen kellemetlen kivétel egy “gyűlés” volt, amelyet egy pár izgága new yorki magyar hivott össze a “Zrínyi” ká­véházban. A gyűlésen olyan hideg és go­romba fogadtatásban részesültek, hogy Szedlák és Menyhárt nevű magyarok durva sértegetésekkel teli beszédei után otthagy­ták a társaságot. Vasváry Ödön

Next

/
Thumbnails
Contents