Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-06-01 / 6. szám
8 TESTVÉRISÉG tiak egyik helyen, hol a Nőegylet 9 év alatt 92 ezer dollárt adott az egyháznak, tornyot építettek, a másik helyen harangot vásároltak, a youngstowniak hatalmas egyháztársadalmi épületet szereztek, ezt cselekedték a west oldali clevelandiak is. Kifogynánk az időből, ha az élet és haladás jelét mind felsorolnánk. Most pedig az “egyházak temetője”-ben, New Yorkban újabb “honfoglalást” tettek a bronxi reformátusok. Földet vásároltak a város határában. Arra nyári egyháztársadalmi épületet emeltek és ezt a new yorki magyar református újabb birtokot “Magyar Park”-nak nevezték el. Az örökké tevékeny és munkás pásztornak, Ntü Urbán Józsefnek és a bronxi gyülekezetnek szívből gratulálunk. "Ez az a hely, hol összetört sziveket gyógyítanak?" Ezzel a kérdéssel kopogtatott be egy lelkipásztorhoz a bánatos szivü ember: “Ez az a hely, hol összetört sziveket gyógyítanak?” Az Egyház mellett az Egyesület is arra törekszik, hogy a betegségben, bánatban összetört sziveknek gyógyulást, segítséget adjon. Özv. Balogh Mihályné Gergely Mária Youngstownból Rapid Citybe költözött. Uj lakóhelyén súlyos kereszt nehezedett reá. Fia autószerencsétlenségben meghalt. Egyesületünk gyógyító szeretetére igy önti ki szivét: “Igen tisztelt Elnök Ur! Megkaptam a Sanyi fiam után járó segélyt. Köszönettel vettem. Ilyenkor a mellékelt vigasztaló levél és a szentirási ige több enyhülést ad, mint a pénz. Oly csekélynek látszik a pénz, mert szerettünket meg nem vehetjük vele.... Jól gondolkozik az a szüle, kinek gyermeke az Egyesület családtagjai közzé számláltatik.” Hálája jeléül húsz dolláros csekket küldött a Bethlen Otthonnak. =!: Detroitból, hol 1914-ben voltam segédlelkész, egyik régi tanítványom, özv. Balyo Lászlóné, írja: “A jó Isten gazdag áldását kérem Önre és a Ref. Egyesület minden hü tagjára.... Jól esett a vigasztalás. Sohasem fogom elfelejteni a sok jóságot, szeretetet, melyet Mamám elköltözése alkalmával tapasztaltam, Egyházam és a Nőegylet részvétét. Most már másodszor fogtak körül, hogy bánatos szivemre gyógyulást adjanak.... Isten áldását kérem mindazokra, kik oly feledhetetlenül jók voltak hozzám.... Szeretettel: egy régi tanítványa, özv. Bályó Lászlóné.” Ő küldte, édesanyja emlékére irt versét: “Édesanyák napján rád gondolok, Óh! be jó volt mig láthattam mosolyod. Szigorú, de mégis szelíd volt intésed, Nehéz volt végignézni szenvedésed. Mennyben lelked jobb hazára talált, Elnyeri az élet jutalmát....” Fiát vesztett édesanya, anyját sirató özvegy asszony vigasztalásra szomjuhozik. Szeretetre, együttérzésre vágyakozik minden szív. Ezt nyújtja Egyház, Egyesület. Legyünk ott mindkettőben, hogy ha hozzánk is igy kopogtatnak be: “Ez az a hely, hol összetört szivet gyógyítanak?”, akkor legyen elég erőnk szeretetet, segítséget adni. Hétezer magyar — Ausztráliában A drága magyar élet szétgurult az egész világra. Becske Lajos lelkésztől, Ausztráliából érkezett levélből olvassuk, hogy hétezer magyar van ott, közte vagy kettőezer protestáns magyar. Olvastak Egyesületünkről és ők is Egyesületet szeretnének szervezni. Tanácsot, útbaigazítást kérnek. És még mást is: — BIBLIÁT, ÉNEKESKÖNYVET, olvasnivalót. Ki tudna Bibliát, Énekeskönyvet adni? Aki adhat, küldje hozzánk, vagy pedig küldje a Református Világszolgálat vezetőjéhez. Cime: Rév. Béla Szigethy, 936 Judson PL, Stratford, Conn. Testben-lélekben felüditő nyarat kíván szeretettel: Dr. Újlaki Ferenc elnök. LEVÉLVÁRÓ Elment az én rózsám idegen országra, Azt ígérte, hogy ír, várom, de hiába Várom a levelét, talán megjön holnap.... Sok egy nap is várni, hát egy egész hónap! Volt még levél a fán, — mind lehullt azóta. Azt ígérte, hogy ír. ígérte —- hazudta. Megtelt a hold egyszer, fogyott, meg is újult, Nem jött az a levél, talán el sem indult. Hogyha meg is Írták, nem tették postára. Várom mégis, hogy tán megjön valahára. Ha nem késő őszre, talán első hóra Ha nem ropogóra, talán olvadóra. Tán jövő tavaszra, virágfakadásra, Ha nem kikeletre, talán aratásra. Talán jövő őszre, talán jövő télre, — Várom napról-napra, várom évről-évre. Erdélyi József----------------------------REFORMKORSZAK, SZABADSÁGHARC ....nagy igazságtalanság történik velünk ha a magyart a “par profession” forradalmár elemekkel összezavarják. Mi nem tartozunk e rovatba. Szeretjük a törvényes rendezető szabadságot. Egy ezredév nevelt bele e szervezetbe. Ha jogainkban nem bántott volna az osztrák, nincs Európában nemzet, melyhez oly nehezen férhetett volna a forradalmi szellem, mint a magyarhoz. De annyi irtózatosság után, mennyit mi Ausztriától tapasztaltunk, az 1848-iki lélekháboritó események után a bizalom kapcsa megszakadt. Az orosz adhat a lengyelnek pótlékul az elvesztett szabadság helyett faj-nagyságot legalább; nekünk az osztrák nem adhat semmit.... Mi független állam akarunk lenni. De ezen túl nem megy bennünk a forradalmán viszketeg. Annyira nem, hogy bár én köztársasági elvekkel bírok, mégis mondják ma: “mi utat nyitunk arra, hogy Magyarország önálló legyen, de oly feltétel alatt, hogy királyt fogadjon el”, én azonnal ráállok s minden befolyásomat oda fordítom a nemzetnél, hogy azt elfogadja. El is fogná, hiszem fogadni. (Kossuth Lajos) * * * Ha valakinek az jut az életben osztályrészül bizonyos időszakban, hogy olyan helyen álljon, ahol elsősorban, sőt majdnem kivétel nélkül mindig parancsolnia és vezetnie kell, akkor nemcsak jólesik az embernek, de szükséges is és hasznos is, hogy olyan helyen is lehessen, ahol engedelmeskednie kell.
