Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORHED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946” VOLUME XXVIII. "THE YEAR OF THE BETHLEN HOME" APRIL, 1950 UJ ESZTENDŐ, UJ TERVEK Szemben az elmúlt esztendővel, amikor egyik legrégibb szervezőnk elhunyta következtében trentoni kerületünkben, egy másik szervezőnk felmentése miatt pedig chicagói kerületünkben az év nagyobb felében munkás-hiányunk adódott: 1950 második felében teljes létszámmal fogunk dolgozni. Vezértestületünk jóváhagyásával ugyanis a bánya-kerületből Balla Zsigmond átveszi a chicagói kerület vezetését, Ferenczy Pál júliusban megkezdi munkáját a new yorki kerületben, Bernáth Árpád viszont a bánya-kerület szervezői munkájára kapott kinevezést. Szent- miklóssy Pál pedig átkerül new yorki kerületünkből a trentoniba, ahol már a múlt évben is jó eredménnyel helyettesített. A kerületi szervezők mellett Lorainban Kovács János, Clevelandban Dula József, Toledo- ban ifj. Perczel Imre, Los Angelesben Egry Béla, különleges megbízatásunk alapján továbbra is működésben maradnak, hogy egész terepünk megfelelően feldolgozható legyen. Hasonlóképen helyén marad Detroitban régi munkatársunk Veres József is. Hozzájuk társulnak régebbi embereink és pedig Kovács Gusztáv Clevelandban, Tusai B. Mihály Pittsburghban, mint kerületi szervezők s Szántay József New Yorkban, mint speciális helyi megbízott. Ilyenformán tizenkét állandó munkatárs beható munkája révén reméljük a “Bethlen Otthonunk Esztendeje”-t egyik legeredményesebb évünkké tenni. Kerületi szervezőinkkel a szokásos éveleji értekezletet a vezértestületi gyűlést megelőzőleg tartottuk meg Washingtonban, ahol beállítottuk a munkatervet s ahoz a Vezértestület jóváhagyását megnyerve helyi munkatársainkkal is megrendezzük évi értekezleteinket az esztendő első felében úgy, hogy a munka folyamatosságát biztosítsuk minden osztályunknál. Nagyon természetes azonban az, hogy a legszebb elgondolás is meddő marad akkor, ha abba helyi munkatársaink ugyanazt a lelkesedést és szorgalmat bele nem adják, amivel mi azt előkészítettük és végrehajtani szándékozunk. Ezen a vonalon a múltban sok panaszra nem volt okunk s reméljük a jövőben sem lesz. Első sorban azt kérjük tehát, hogy mindazok, akik kerületi értekezleteinkre meghívást kapnak, azt komolyan vegyék, ott megjelenjenek s a testvéries megállapodásokat tartsák be. Mert a legsikeresebb gyülésezés is csak akkor jelent valamit, ha azt szótartó munka követi. A múlt év, részben a munkás-hiány, de még- inkább a gazdasági helyzet bizonytalansága következtében nem volt olyan eredményes, mint ahogy ahoz, — nyugodtan mondhatjuk, — szokva voltunk. És ha a többi hasonló szervezettel való összehasonlításban még mindig elölj árunk is, ez nem lehet jogcím arra, hogy még nagyobb erőfeszítést ki nem fejtsünk. Nekünk növekednünk kell! És növekednünk lehet is. Ennek a lehetőségnek ki nem használása egyforma felelősséget jelent mindnyájunk számára, akik Egyesületünknek akár központi, akár kerületi, akár helyi vezetői és munkásai vagyunk. Ezt a felelősséget könnyelműen senki másra át nem háríthatjuk. Létszámunk most teljes. Úgy a központban, mint a kerületekben minden állásunk be van töltve, több száz helyi munkatársunk is a helyén van. Segítségünk egymás számára biztosítottnak látszik s ami a legfontosabb: minden jel arra vall, hogy az 1950. évünk a zavartalan gazdasági prosperitás esztendeje lesz. Ezeket a körülményeket tekintetbe véve, egyelőre semmi okát nem tudnánk felfedezni a sikertelenségnek. Előre tehát, Isten nevében, az uj esztendőben az uj munkára! ő nem szokta megtagadni Szentleikének segítségét azoktól, akik magukon is segíteni igyekeznek. A régi mondás ma is áll: “Segíts magadon s az Isten is megsegít.” Borshy Kerekes György titkár.
