Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG MOST SZÁZ ÉVE 185# DECEMBER A hónap nagy szomorúságot hozott a magyar menekültek részére: a törökországi Aleppoban meghalt Bem József tábornok, a magyar szabadságharc népszerű “Bem apója”. Dec. 10-én halt meg, aránylag rövid betegség után, mert halála előtt még négy héttel lovagolt. Csak pár nappal halála előtt lehetett rávenni, hogy orvosságot vegyen be láza ellen. A városnak mind a hét orvosa ágya mellett volt, amikor a haláltusa bekövetkezett. Mivel mohamedánná lett és neve hivatalosan Murad Pasa volt, muzulmán módon temették el, ami azt jelentette, hogy temetési szertartásról szó sem volt. A temetésen a szokás ellenére az egész helybeli katonaság megjelent, amely a legteljesebb rendetlenségben tolongott a temető felé. A magyarok és lengyelek a temető kapuig vihették csak az egyszerű koporsót, onnan törökök vitték tovább felváltva. Bem mindössze 56 éves volt, amikor meghalt, de sebekkel boritott teste nem bírta az egészségtelen éghajlatot. Hamvait 79 esztendő múlva vitték vissza szülővárosába, a galíciai Tarnopolba. Az Egyesült Államokban az úgynevezett Hülsemann lovag az osztrák-magyar monar- legnagyobb szenzáció ebben a hónapban. Hülseman lovag az osztrák-magvar monarchia ügyvivő követe volt Washingtonban, aki kormánya nevében még Zachary Taylor elnök életében tiltakozott A. Dudley Mann magyarországi kiküldetése ellen, hangsúlyozva, hogy ez az eljárás sérelmes Ausztriára nézve, amely barátságban él az Egyesült Államokkal. Az elnök azonban pár nan múlva meghalt (1850 julius 9), helyébe Millard Fillmore, az eddigi alelnök lépett, aki természetesen uj kormányt is állított össze. Az uj kormány külügyminisztere a hires szónok, Daniel Webster new hamps- hirei szenátor lett, aki már másodízben töltötte be ezt a magas hivatalt. Hónapokba telt, amig Hülsemann megkapta Webstertől a választ arra a levelére, amelyet John M. Clayton külügyminiszterhez irt. A válasz sokáig készült, mert többen dolgoztak rajta, főképen Edward Everett volt londoni követ, Webster egyik tanítványa és bizalmas embere, aki később korának elismerten legnagyobb szónoka lett. (Ő mondta az igazi “ünnepi beszédet” a gettvs- burgi csatatéren, Lincoln elnök halhatatlan rövid beszéde előtt 1864-ben). Webster akkori áj ban sokat betegeskedett s ezért kérte mások segítségét is, de magát a választ ő öntötte végleges formába, amit azután December 21-es dátummal ellátva küldött el az osztrák ügyvezetőnek. Webster válasza igen erőteljes, itt-ott szinte kihívó hangon volt Írva, amit számos helyen fiatalos dicsekedés is tarkított. Ezt Webster maga is elismerte, azt mondván a levélről, hogy annak hangját szándékosan választotta, mert meg akarta mondani Európának, hogy ideje lesz, ha észreveszik, ki és mi az Egyesült Államok. Másik célja az volt, hogy az amerikai népben felébressze és megerősítse a nemzeti öntudatot. A válasz hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokat soha semmi sem fogja visszariasztani attól, hogy mint önálló és független állam, ne alkosson véleményt magának a világ eseményei felől s azokat ki ne fejezze, úgy, amint legjobbnak látja. A válasz ugylátszik annyira sikerült, hogy több visz- hangja nem volt osztrák részről. Decemberben már erősen havazott Ku- tahiában, de a karácsonyi szent ünnepekre a hó elolvadt és szép napos, őszi idő köszöntött a számüzöttekre. Ez volt a második karácsony, amit Kossuthék idegenben töltöttek. (Az első a bulgáriai, akkor török területen levő Sumlában találta Kossuthot, a harmadik pedig az Egyesült Államokban, Philadelphiában.) A szent ünnepen a lengyelek az örmény katholikus templomba mentek, a magyarok pedig ismét csak a később amerikai tábornokká lett Asbóth Sándor, volt honvéd alezredes szobájában gyűltek össze. Ugyanazokat az énekeket énekelték négy hangra, amiket husvétkor Brusszában és pünkösdkor már Kutahiában énekeltek. Ács Gedeon református lelkész prédikált, aki kiosztotta az Ur szent vacsoráját is. A második karácsony istentiszteletéről ezeket Írja László Károly: “Buzgóbb isteni tiszteletet, mint ez volt. képzelni sem lehet. Mintha a Szentlélek szállt volna meg mindnyájunkat. Fájdalom és remény könnyei csillogtak a hontalan magyarok szemében. Mint az első üMözött keresztvének, kölcsönös jó kívánásokkal oszlottunk szét.” Vasváry Ödön
