Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-11-01 / 11. szám
4 TESTVÉRISÉG vül jutott ideje arra is, hogy az akkori időben még megvalósithatatlannak tetsző, minden felekezeti és társadalmi válaszfalon felül legyen egy olyan szervezete a Clevelandban megtelepedett magyarságnak és az egész amerikai magyarságnak is, ahol a minden amerikai magyarra közös célú ügyeket együtt szolgálhassák. Dr. Csutoros élen álló volt a Clevelandi Egyesült Magyar Egyleteknek, az Amerikai Magyar Szövetség megszervezésében és megalapításában, mindkét intézményben volt elnök. Ott áll Cleveland legszebb tereinek egyikén a Kossuth szobor, ebben is a nagyobb érdem az övé és amint ő emlegette, ennek megvalósítására a gondolatot az adta, hogy az idegenbe szakadt magyarnak hazafias lelkületét ne tudják ingadozó politikai nádszállá tenni a szájhősök. Mikor Dr. Csutoros Elek a Clevelandi Első Magyar Református Egyházat már kősziklára építetté növelte, látható és láthatatlan templommá tette, mikor azok az intézmények, melyeknek a megszervezésében elölj árt, virágzókká lettek, akkor mindezeket azzal a vággyal hagyta itt, hogy “jobb otthon”. — Hazament papnak Biharországba, de alig egy esztendő leforgása után nem volt maradása otthon, visszavágyott ide az uj haza szabad levegőjű ege alá Ohio államba, hogy hirdesse az igét és tovább segítsen amerikai magyar református egyházakat szervezni Ohio városaiban, bányatelepein letelepedő magyar kivándorlóknak. Dr. Csutoros Elek életében nem sokan voltak olyanok, akiket bizalmával megajándékozott, de ezekkel aztán ha közel voltak hozzá, ha távol éltek tőle, Írásban gvakran kereste a találkozást. A barátainak körében azoknak az élményeknek felelevenítésével, melyek nyomot hagytak az ő életében, olyan jóizü, magyaros és humoros elmondásával tudott derűs hangulatot kelteni, hogy ki-ki e’feledte a “ma” gondját. Abban is nagy része volt Dr. Csutoros Eleknek, hogy a magyar reformátusság körében Cle- velandot úgy emlegetik mint magyar Debrecent. Dr. Csutoros Elek 1898-tól 1935-ig, csaknem négy évtizeden keresztül szolgálta nemcsak az amerikai magyar reformátusságot, de az egész amerikai magyarságot úgy, hogy nyomában mindenütt alkotó munka váltódott ki és osztatlan megbecsültetés vette körül nemcsak az amerikai magyar reformátusság, de az egész amerikai magyarság részéről. 1950. november 11-én, mikor utolsó útjára kisérték a Columbusi Magyar Református templomból, ahol utolsó szolgálati állomása volt, sokan voltak ott lélekben azok az első és második nemzedékbeliek, akikkel együtt munkálkodott itt. Azzal a gondolattal vettek tőle búcsút, hogy Dr. Csutoros Elek hazament Urához, de a nevét élővé tette az amerikai magyarságért való munkálkodása által az amerikai magyarság történetében. Király Imre AZ ELNÖK ÜZENI... A SZABADSÁG HARANGJAI Az amerikai magyar reformátusoknak sok ünnepélye volt az elmúlt hónapokban. Ezek között a legtöbb melegséggel, érzéssel telt volt a detroiti Első Egyház “Szabadság Harang:ai”-nak felavatási ünnepélye. Talán azért is, mert a három harang neve — “Szabadság Harangjai” — is megdobbantotta a szivet. De talán azért is, mert a harangnak szive, lelke, üzenete van. A szív mélyén szunnyadó érzéseket csákány vágásként szakítja és hozza fel. Ennek bizonyságát láttuk Detroitban. A templom előtti utca feketéit a nagy, mintegy háromezer főnyi, közönségtől. A harangot piros-fehér- zöld szalagocskákkal, virággal ékesített kötélén, az “Isten áldd meg a magyart” éneklése közben, húzták fel a magyar ruhába öltözött leányok. Már elhangzott az ének, mikor a felmenő harang után nézve, egyik és másik öreg magyar ajkáról meghatottan elröppent az imádságszerető sóhaj: “Isten! áldd meg a magyart!” Mikor megszólalt a legkisebb harang, aztán a középső és végül belevegyült a nagy harang szava, akkor a szemek megnedvesedtek, előkerültek a zsebkendők, mindenki sirt. Csodálatos, megható látvány volt. Éreztük hogy szive van a harangnak és üzenete. Mindenki szülőfaluja harangjára gondolt. Toledói lelkész koromban történt. Volt ott egy Svájcból származott család. Az édesanyát öreg korában hozatták ki gyermekei. Az amerikai református templomban nem volt harang, az öreg néni pedig nagyon vágyott a harang szava után. Időközönkint megkérte fiát, ki a Toledo Council of Churches elnöke is volt, hogy vigye le őt a magyar negyedbe. Ott, tiz órakor, mindhárom magyar templom harangja szólt. Az öreg svájci néni az autóban ülve hallgatta a harangok szavát, kisírta magát és azt mondotta: “Most már otthon érzem magamat....” A harang szivünk legnagyobb értékeit hozza felszínre. A hitnek, hazának, testvérszeretetnek érzéseit szólaltatja meg. Az Isten, Egyház és a testvéri közösség, az Egyesület iránti hűségre figyelmeztet. Azt üzeni, hogy soha meg ne tagadjuk életünk legnagyobb értékeit nyújtó közösségünket: Egyházunkat, Református Egyesületünket! Gratulálunk Vajda Zoltán lelkipásztornak a harangok nevéért, a gyülekezetnek áldozatkészségéért. Úgy a detroiti gyülekezet, mint Egyesületünk ott levő 1667 családtagja vigyázzon arra, hogy el ne némuljanak a Szabadság Harangjai, a hit és testvérszeretet harangjai. ÚJABB TEMPLOM Huszonkét évi munka után megvalósult a Warren- ville, Conn.-i egyház és pásztora, Nt. Keresztesi Imre, látomása: templomuk van. A warrenvillei magyarok a legnehezebb időben, a hit és hitetlenség élet-halál harca idején, a legszebbet cselekedték: templomot építettek, hogy onnan áradjanak ki a hit, igazság, életgyógyitó vizei. A templomszentelés a hit és testvérszeretet; ünnepe volt. A több mint 300 főnyi hivő sereg a környékről gyülekezett össze. Különösen szép bizonyságot tettek a Bridgeport, Conn.-i testvérek. Az Első Egyháztól Nt. Nagy Emil vezetésével 79-en vettek részt, a Fairfield, Conn.-i egyházból Nt. Babos Sándor lelkipásztorral sokan jöttek el. Az Első Egyház csodálatosan szépen éneklő Énekkara, Egry Ethel vezetésével nagyban emelte az ünnep értékét. Szívből kívánjuk, hogy az uj templom legyen a hitnek, szeretetnek forrása. Építés, életjel mindenütt! Dicsőség Istennek, elismerés az áldozatos, munkálkodó pásztoroknak, gyülekezeteknek! AZ ADVENTI IDŐSZAKBAN, mikor az egész világ sóvárogva nyög és várja Isten fiainak megjelenését, érezzük meg hivatásunkat. Érezze meg az Egyház és az Egyesület tagsága, hogy Isten munkatársai vagyunk, kiknek az a megbízatásunk, hogy valóra váltsuk a karácsonyi angyalok énekét: a földön békesség és jóakarat! Dr. Újlaki Ferenc elnök
