Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1950-11-01 / 11. szám

EMLÉK... 1

(Anyám dalolta)

“Ne tudja senki, merre, hol jársz,

Légy erdő mélyén nyíló ibolya,

Övezzen szellő, napfény, víg madárdal S a nagy világról mit se tudj soha.”

Lelkemben a dal százszor visszacseng még,

A hang, az elszállt messzi, bár tova,

Anyám ölében rám szállott az átok:

A nagyvilágnak vágya rég oda...

! I

Nem tudja senki, hol, merre járok,

Az lettem, tépett, hervadt ibolya,

De a madárdalt, napfényt, ifjúságot Nem adták meg az istenek soha....

CSANÁDY GYÖRGY