Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-10-01 / 10. szám
14 TESTVÉRISÉG IGAZGATÓI JELENTÉS a Bethlen Otthon 1950 első félévi működéséről Az 1949-ik esztendő után, amelyről összefoglaló jelentést tettem, az 1950-ik, Bethlen Otthonunk életében pedig a 29-ik esztendőnek első fele, vagyis az a része, amelyről Igazgatóságunk előtt még számot kell adnom, gyorsan, szinte álomként repült el fejünk felett, mégis mély nyomokat hagyott mindnyájunk életében. Hat hónap rövid idő ugyan, mégis sokat mondó. Hamar elmúlik, mégis sok, egy egész életre kiható munkát, felelősséget, életet és halált élőnkbe állító eseményeket, sok szeretetet, sok szeretet- lenséget és sok emberi gyarlóságot képvisel különösen nálunk, ahol 90 tagú család életében zajlott le. Az Istentől nyert ez újabb kegyelmi időben Otthonunk működéséről, gyermekeink és öregeink életéről, lelkiekről és anyagiakról, az alábbiakban teszek jelentést: LÉTSZÁMUNK Gyermekotthonunkban a félév folyamán 4 uj gyermeket vettünk fel: Smolik Vernon, Smolik Paula félárvákat Cleveland, O., és Bornemisza Enikő és Csaba, Németországból jött DP testvéreket, akikkel együtt 1950 első felében összesen 34 gyermeket gondviseltünk. A félév folyamán kiengedtünk 3 gyermeket, (Balázs Károly, Wilson Róbert, Szabad Róbert) igy az első félév végén gyermekeink száma 31 volt, 16 fiú és 15 leány. Az Öregek Otthonában áprilistól junius 31-ig 6 uj lakóval szaporodott létszámunk (Nt. Kovács Béla és neje, Bethlehem, Pa., Dr. Uzonyi György DP volt képviselő testvérünkkel, Szabó Sándor és neje ref. egyesületi tag bányász, akik azóta már visszamentek gyermekeikhez Windberre, Pa., és Bátori Sándor, Cleveland, O.-ból). Öregeink száma a félévben 44 volt. Öregeink közül meghaltak januárban Nagy Balázs, márciusban Nt. Kovács Endre, májusban Olajos Károly. Az alkalmazottak száma nem változott. így a félév végén öregeink száma 41 maradt. A félév folyamán gyermek volt 34, öreg 44, összes gondviseltünk 78. Hivatalnokok és családtagjaik száma 6. Alkalmazottak a gyermekotthonban 3, az Öregek otthonában 3, a gazdaságban 3, az alkalmazottak családtagjai 3; teljes létszám 95, a félév végén 89. Létszámunkról, kiengedett és elköltözött családtagjainkról jelentve, kegyelettel emlékezem meg a mi nagy családunk egykori fejéről, a “Magyar Református Árvaház” megalapítójáról; az első árvaatya, néhai Dr. Kalassay Sándorról, akit mint a Bethlen Otthon halottját is 1950 május 8-án a Magyar Egyházkerület gyűlése idején templomunkban ravataloztunk fel és innen kisértük ki és helyeztük nyugalomra itteni temetőnkben, az első “Árvaanya” mellé. Vég- tisztességtételén a közvetlen család és kiterjedt rokonság, valamint a mi nagy családunkon kívül, 53 palástos lelkész vett részt. Halottaink emléke legyen áldott, pihenésük csendes! ÉLET ÉS ESEMÉNYEK Létszámunkról és a halálnak nagy családunkban tett gyakori látogatásáról beszámolva, az élet és események említésre méltó jelei és alkalmai a következők voltak: Gyermekeinknek úgy házi, mint iskolai magaviseleté, valamint tanulási előmenetele és szorgalma a teljes félév alatt kifogástalan volt. Highschoolba járt 4, elemi iskolába 23 és óvodába 4 gyermekünk. Gra- duált a highschoolból egy nagy leányunk. Séga Dorothy egész árva, akinek az életben való elhelyezkedéséről gondoskodtunk. Gra- duált az elemi iskola 8-ik osztályából ugyancsak egy leányunk: Séga Anna. Rajtuk kívül minden gyermekünk jó bizonyítvánnyal felsőbb osztályba léphet. Gyermekeink iskoláztatásáról és előmeneteléről beszámolva említésre méltó eseményként örömmel számolok be két örvendetes alkalomról: highschoolunk idei évzáró ünnepélyén nagy megelégedéssel vette a szülőknek és vendégeknek mintegy 500 tagú serege, hogy az évzáró ünnepély bevezető és záró imádságát, a graduálók és a közönség megáldását a Bethlen Otthon igazgatója végezte, az ünnepi beszédet pedig kiváló sikerrel egy másik magyar református lelkész, Rév. Kovács Imre mondotta. A másik esemény pedig az volt, amikor iskola végeztével a Bethlen Otthont és minden gyermekünket megbecsülő és szerető, az Ott-
