Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1950-10-01 / 10. szám

i A halott város

Régi emlékek lángja fellobog, mikor neved kimondom: Budapest!

Olyan voltál, mint szépmosolyu asszony, ki vágytól ég, ha közeleg az est.

Nyakláncod volt a csillogó Duna, diadémod a Halászbástya s Vár, víg, mámoros volt minden éjszakád. Sejtetted-e, hogy közel a halál?

Jácintszagu vasárnap reggelen hogy csengtek-bongták víg harangjaid! Buzgón sietett téged megköszönni, kit ódon templomokba vitt a hit.

Sok szép hidad, a hímes, zöld Sziget, Korzó, Tabán s a Belváros: — szived, minden, amit most üszkös rom takar,

bennem él a valóságnál szebben s itt érzem csak, a messze idegenben siratva téged: magyar vagyok, magyar.

(1946) SZAKÁL ERZSÉBET

I .