Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 13 IGAZGATÓI JELENTÉS 1949. utolsó negyedéről Nagy tiszteletű Elnök Ur, Felügyelő Bizottság! A csak három héttel ezelőtt tovatűnt 1949. esztendőnek, amely magával vitte mindnyájunk életének egy elmúlt darabját, a három utolsó hónapjáról, ez alatt az idő alatt Otthonunkban lefolyt életünkről és annak eseményeiről kívánok most beszámolni. Bethlen Otthonunk s abban élő nagy családunk, a vezetők és vezetettek, a gyermekeink és öregeink élete, mint minden nagy család élete, az elmúlt negyedévben is eseményekben gazdag, változatos élet volt. Életünk változatossága, a gyermekeink és öregeink otthonaiban, a gazdaságban, vagy az Otthonunkon kivül történt, de bennünket közelebbről érdeklő eseményekben mutatkozott meg: 1949 október 2-án, hittel és lelkesedéssel kapcsolódtunk bele a keresztyénség nagy családjába azáltal, hogy “World-Wide Communion” vasárnapján, az Úri Szent-Vacsorát templomunkban mi is kiosztottuk. A minden vasárnap megtartott templomi szolgálatok és rendszeres Igehirdetés és vasárnapi iskolai tanítás mellett, ez az alkalom is áldott eszköz volt öregeink és gyermekeink lelki nevelődésére. Az ezt követő vasárnapon, a Magyar Egyházkerület Közép Egyházmegyéje évi Munkás Konferenciáját templomunkban tartotta, amelynek résztvevőit vacsorával is megvendégeltük. Öregeink ezen is résztvehettek s a tanítások és tárgyalások folyamán hitüket erősíthették. Október 18-19 napjain fontos esemény volt Otthonunkban Felügyelő Bizottságunk rendes gyűlése, amely gondviseltjeinknek úgy testi, mint lelki jólétét munkálta. Reformáció vasárnapját jelentőségéhez mérten ünnepeltük, amikor az alkalmi Istentisztelet keretében Úrvacsorát is osztottunk s a szeretetvendégségben betegeinket, szobáikban részeltettük. Bethlen Otthonunknak, gyermek és öreggondozásunknak a környéken és általában elterjedt jóhirnevéről tanúskodott október hónap negyedik vasárnapja, amikor a New Kensingtoni, Pa. római katholikus Nőegylet 25 tagja és velük 5 katholikus férfi testvér tiszteltek meg bennünket látogatásukkal. Katholikus testvéreinket szeretettel fogadtuk, uzsonnával megvendégeltük és reméljük, hogy látogatásuk és Otthonunkban szerzett benyomásaik, áldott gyümölcsöket teremnek majd Isten dicsőségére, a testvéri együttérzés ápolására és Bethlen Otthonunk javára is. A látogatóink sorát folytatva, szívesen látott vendégeink voltak még az elmúlt negyedévben: Nt. özv. Korocz Gézáné Flint, Mich.-ből, Dienes Ruth énekesnő New Yorkból, Tiszt. Abrahám Dezső Roebling, N. J.-ből, Király Imre pénztárnok és neje Washingtonból, Nt. Szigethy Béla Erdélyből menekült és Ausztriából Amerikába érkezett DP. ref. lelkész, Teghze Gerber Miklós DP. zeneszerző, aki Otthonunkban élő két kis leányát jött meglátogatni New Yorkból, hogy a karácsonyt velük tölthesse és karácsony után Kaffka Péter, Magyarországból menekült építészmérnök, aki feleségével és két év óta otthonunkban nevelt 4 gyermekével örvendezhetett a boldog viszontlátásnak. Megható volt, amikor a Bethlen Otthonban egymásra talált szülők és gyermekek, ó-évi Istentiszteletünkön együtt ültek, együtt imádkoztak és adtak hálát Istennek kis templomunkban, a Bethlen Otthon segítő szeretetéért és Isten gondviseléséért, hogy családjukat újra összevezérelte. Az ő könnyes örvendezésükben láttatta meg velünk Isten, Atyai jóváhagyását, hogy jólcselekedtünk, amikor menekült, hontalan árva, vagy nem árva, de segítségre szoruló magyar gyermekekkel és felnőt- kel megosztottuk otthonunkat és kenyerünket és gondviselésünkbe vettük hitünk és fajtánk elesettjeit. A szeretet ünnepén és a letűnt esztendő utolsó estélyén, árva és hontalan gyermekek, egymásra talált szivek és megrokkant öregek örömkönnyein és mosolygó arcán keresztül éreztette meg velünk az Isten, hogy hivatása magaslatán áll a Bethlen Otthon. Mi gyönyörködtünk az általunk vezetettek és gondviseltek örömében, bennünk pedig gyönyörködött az Atya. A fenti kedves látogatóknak és vendégeknek örültünk. De gyermekeink és öregeink részéről is legjobban várt és heteken át sóvárgott kedves vendégünk mégis csak az volt, Akit az egész teremtett világ sóvárogva várt, Aki karácsonykor jött, hogy a gazdagoknak, szegényeknek, árváknak és elesett öregeknek egyformán barátja, pártfogója, orvosa és Megváltója legyen: az Ur Krisztus és a Vele földre szállt szeretet és — karácsonyi öröm. Talán sehol sem várták Őt nagyobb sóvárgással, az öregek és gyermekek szivében rejtőző édesebb reménységekkel és buzgóbb hittel, mint a mi otthonunkban! Jövetelére nemcsak az adventi vasárnapok templomi Istentiszteletein, a mindennapi áhítatokon és a nagyheti bűnbánati alkalmakon keresztül készült nagycsaládunk, hanem a gyermekek és öregek mindennapi életén, beszédjén és viselkedésén is meglátszott a Nagy Vendég fogadását megelőző komoly készület.
