Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 7 MOST SZÁZ EVE 1850 SZEPTEMBER Egy esztendeje volt már, hogy a magyar menekülteket a török kormány pártfogásába vette a szabadságharc katasztrofális vége után. A pártfogás sok fejfájásába és pénzébe került a törököknek, akik épen ezért alig várták, hogy a megigért egy esztendő leteljék és a magyarokat szélnek bocsássák. Már nagyban folytak az előkészületek az útnak indításához. Amerikába vagy Angliába küldték volna a magyarokat, hogy minél messzebb legyenek s mindegyiknek adtak volna még szivesen 500 piasztert, csakhogy szabaduljanak tőlük és mindattól a gondtól, amit ottlétük jelentett. Bécsben nagy aggodalommal látták a török mozgolódást. A bécsi kormány érvelni kezdett a szabadonbocsátás ellen, olyanformán, hogy ők a megigért esztendő kezdetét attól számítják, amikor a magyarok Kutahiába értek és nem az elmúlt év szeptemberétől. A török kormány azonban nem adott helyet ennek az okoskodásnak és tovább próbálkozott az útnak inditással, ugylátszik azonban, a bécsi kormány mégis ügyesebben dolgozott a hatalmaknál: sem Amerikából, sem Angliából nem érkezett még határozott ajánlat, hogy átvinnék a magyarokat, akiknek ezért még épen egy esztendeig Kutahiában kellett maradniok. A meglehetősen eseménytelen hónapban már nem hatott különösebb szenzációképen az a tény sem, hogy a menekültek régi ismerőse, Jazmadzsi Kutahiába is utána ment a nagy üldözött vadnak, Kossuthnak. Ezt az embert már egy esztendeje, a balkáni napokból jól ismerték a menekültek. Tudták, hogy kicsoda, azt is, hogy mit akar. Nemcsak kém volt, hanem egyenesen feje egy felbérelt orgyilkos bandának, amely nyomon követte mindenhová Kossuthot, hogy alkalomadtán eltegye láb alól. Kossuthra azonban hivei nagyon erősen vigyáztak s igy minden eddigi orgyilkossági kísérlet sikertelen maradt. Szulejmán bey, a török helyőrség parancsnoka és Kossuthék “börtönőre”, aki szintén tudta, hogy kivel van dolga, mindössze 24 órát adott Jazmadzsinak, hogy ott tartózkodhat. A rövid idő alatt természetesen semmi sem történhetett. Küldöncök utján főképen Mészáros Lázár tábornok, volt hadügyminiszternek és gróf Batthyány Kázmérnak teljes amnesztiát ígért, ha visszatérnek Magyarországba. A két kiválasztott azonban nem sokat törődött az ajánlattal, már csak azért sem, mert az orgyilkos-főnök semmi bizonyítékot sem tudott előhozni ígéretei igazolására. Amikor a 24 óra letelt, elkotródott és soha többé nem került elő az emigrációval kapcsolatban. Kossuthék véglegesen megszabadultak tőle. Bécsben, miután Haynaut a kormánynak sikerült helyéről eltávolítani, barátságosabb húrokat kezdtek pengetni Magyar- országgal szemben, főképen azért, mert a koronázás szükségessége még mindig erősen benne volt a közhangulatban. Bécsben ekkor még nem ismerték a korona rejtekhelyét (ezt csak két év múlva tudták meg, akkor is árulás révén) s féltek, hogy Kos- suthéknak sikerül a koronát olyan messzire vinni az országtól, hogy a koronázásra talán sohasem kerül sor. Egy kisszámú magyar hazafinak kegyelmet adtak, de egyelőre ennyi volt az egész. A bécsi kormánynak közben egészen különös természetű uj gondja akadt, amit az osztrák fővárosban muzsikáló magyar cigányoknak köszönhettek. Emlékszünk rá, hogy 1848 elején magában Bécsben is veszedelmes forradalom tört ki, amit csak a hadsereggel tudtak letörni. Az uralkodóház népszerűségét a magyarországi események egyáltalában nem emelték és a tüzes magyar muzsikát játszó cigányok eddig soha sem tapasztalt népszerűségre tettek szert. Az egyébként mindig kedélyes bécsieknek a magyar muzsika nemcsak zenei szépsége miatt tetszett, hanem azért is, mert tudták, hogy minden elhúzott magyar nóta újabb kellemetlen tüszurást jelent a kormánynak és az uralkodónak. A kellemetlen helyzetnek az lett a vége, hogy Bécs katonai főparancsnoka egyszerűen kitiltotta az összes magyar cigányokat a fővárosból, akiknek igy záros határidőn belül távozni kellett. A cigányok kénytelenek voltak engedni a parancsnak, Bécsben megszűnt a magyar cigányzene, de a rebellis érzésű romák azzal a fogadalommal hagyták ott a császárvárost, hogy csak azért is végig fogják járni Európa minden nagyobb városát és a muzsikájukkal csinálnak propagandát a magyar ügynek. Vasváry Ödön T
