Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-06-01 / 6. szám
8 TESTVÉRISÉG AZ ELNÖK ÜZENI "EGY LÁNGOT ADOK, ÁPOLD, ADD TOVÁBB..." A testvérsegitő szeretet lángját gyújtották meg azok, kik Egyesületünket 1896-ban megindították és 1897 ben, a clevelandi gyűlésen, 320 taggal és 272 dollár és 15 cent vagyonnal megszervezték. Ötvenhárom esztendő munkája gyümölcseként ma már közel harmincezer amerikai magyar élvezi az Egyesület áldásait, vagyonunk pedig közel négy millió dollárra emelkedett. Ma már csak néhányan vannak a földi életben azok az alapiló tagok, kik ezt a szép növekedést szemlélhetik. Ezek közül az alapitó tagok közül hivta haza az Ur a Szeszta, Abaujmegyében, 1873-ban született és Cleveland, O. ban lakott Lacza Andrást. Az életben levő alapitó tagok: Bandré Györgyné legalacsonyabb számú okmánnyal, Bandré György, Bridgeport, Dr. Kalassay Sándor Chicago, Tóth Ferencné Oil City, Danes Mihályné Traveskyn, Dr. Harsányi Sándor Ligonier, A. Nagy János és neje Toledo, Bodnár And- rásné Bridgeport és Lacza Andrásné Cleveland. Soha el nem múló hálát érzünk Isten és az alapitó tagok iránt. Hálánk akkor lesz őszinte, ha az ő kívánságukat megtartjuk: “Egy lángot adok, ápold, add tovább...”, ha a szent örökséget ápoljuk és megnövelve tovább adjuk. Legyünk mindvégig hűséggel kitartó tagjai Egyesületünknek és toborozzunk másokat is a testvérsegitő szeretet zászlaja alá! TOBOZ DÁNIELNÉ, a 329 számú, Meadville, Pa.-i osztály kezelőjének, Toboz Dánielnek élettársa, májusban hazament az Atyához. Negyvenöt tagú családja Egyesületünknek is tagja. Toboz Dánielék élete az Isten és emberszeretet bizonyságtevője. Együtt érzünk Toboz testvérünkkel mikor azt írja: “Az osztálytól az első halálesetet bejelentem, még pedig azt, aki én hozzám a legközelebb állt, az én szerető felségemet. A koszorú árát kérem a Bethlen Otthon részére, “Toboz Dánielné emlékére” elküldeni...” “Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya!” ŐRSÉGVÁLTÁS Pocahontas, Va.-i, 49 számú osztályunknál, Kovács Pál hűséggel és becsülettel végezte munkáját. Poca- lion tason jártamban magam láttam, hogy milyen nagy tisztelettel és szeretettel vették körül úgy a magyarok, mint amerikaiak. Egyházunknak gondnoka, Egyesületünknek ügykezelője, mindenkinek szeretve tisztelt “Kovács Pali bácsi’-ja volt ő. Személye, becsületes magyar lelke ismertté lett szélesebb körökben is. Ezt igazolja az, hogy a múlt évi közgyűlés a Vezértesiüiet póttagjának választotta a bányavidéki kerületben. Ez évi gyűlésünkön ő képviselte a bányakerületet. Negyvenhárom évi amerikai munkálkodás után most nyugalomba vonul. Meghatódott szivvel irja: “a rám bízott teendőket elvégeztem. Ha szóval, vagy írásommal megsértettem volna valakit, szeretettel kérem: bocsássanak meg. Ezek után Istennek áldását kérem minden tisztviselőre, az irodai munkásokra és általában az egyesületi testvérekre. Maradok testvéri szeretettel a sírig: Kovács Pál.” Mintha csak az apostol szavát hallanánk: “A nemes harcot megharcoltam ... a hitet megtartottam ...” Kovács Pali bácsi! áldja meg az Ur eredményes szép munkájáért! Áldja meg nyugalmában sok örömmel, csendes békességgel, “szeretettel a sírig” és azon túl, végezetre az örök életre! Mi szivünkbe zártuk, szivünkben őrizzük! Kovács testvérünk utóda Yanko József testvérünk lett. Munkájára Isten áldását kívánjuk. "JÖVEVÉNY VOLTAM... BEFOGADTOK-É?" Hontalan, menekült magyar testvéreinkre gondolva fülünkbe cseng Megváltónk kérdése: “Jövevény voltam ... befogadtatok-é? Amennyiben megcselektétek eggyel a legkisebbek közül — én velem cseleked- tétek!” A kérdés ott van. Nem térhetünk ki előle. Égeti lelkünket. Mit felelünk rá? Mit felelt rá az amerikai magyarság? Egyházi szervezetünkön és az Amerikai Magyar Szövetség munkáján át próbáltunk feletet adni. Szégyenkezve kell beismernünk, hogy eiszomoritó eredménnyel. Amerikai Magyar Szövetségünk több mint 1600 hontalan magyar testvérünk kijövetelének ügyét készítette elő. Eddig 46 an jöttek ki a Szövetség segítségével. Hogy száz és ezer számra jöhessenek ki, ahoz két segítség kell. Egyik a lakást és munkát biztositó assurance. Az hogy minél több amerikai magyar adjon biztosítékot arra, hogy egy hontalan magyar elhelyezkedését biztosítja. A másik segítség az, hogy egy magyar megbízottnak ott kell lennie Európában, hogy a magyar hontalanok ügyét ott segítse, idejövetelüket lehetővé tegye. Ennek megvalósítására kér az Amerikai Magyar Szövetség ötezer amerikai magyartól egy dollárt. Egy dollár — egy ember kihozatalát j elentheti! “Jövevény voltam — befogadtatok-é?. ..” Amennyiben megtettétek egy hontalan magyarral, én velem tettétek meg! A kérdésre felelnünk kell! Feleljünk: egyházunkon, vagy az Amerikai Magyar Szövetségen át (Rev. S. Balogh, 1624 Eye Str., Washington 6, D. C.). Újlaki Ferenc elnök. KOSSUTH LAJOS GONDOLATAIBÓL ... jó szerencsében hazafinak lenni csak könnyű kötelesség, a balszerencse csapásai közt s a kilátások kétségei mellett hazafiságban meg nem rendülni magasztos polgárerény. * * * Orsini abban a téves hitben, hogy III. Napoleon császár áll az olasz szabadság megteremtésének útjában, 1858. jan. 14-én Párisban merényletet követett el ellene több társával egyetemben. A merényletnek többen áldozatául estek, a császár és neje azonban sértetlen maradt. Orsinit börtönében fölvilágosították tévedéséről, amire ő egy nevezetes politikai levelet irt, amelyben kárhoztatja a politikai gyilkosságot és felszólítja az olasz ifjúságot, hogy készüljön a haza felszabadítására a polgárerények gyakorlásával. Orsini- vel kapcsolatban irja Kossuth. A bűnt büntetés illeti. Bár megtalálná mindenütt fent, mint alant. Orsinit megtalálta. A vérpadon halt meg bűneiért. De ez az ember szerette hazáját forróan, önzéstelenül. Vétkezni is csak a hazáért volt képes. Szent szó a haza! Oh, hogy e kor vezéreszméjének tulanyagias fuvallata miatt, e szó, bár még hangzik az ajkakról, a tettek mezején varázsát kezdi veszteni. Ne érjem meg, hogy elvesztette. * * * Midőn nemzetek sorsa libeg a mérlegben, jaj annak az embernek, ki magát hazájánál jobban szeretve, személyes rokon- vagy emberszerve által hagyná magát vezéreltetni, nem azáltal, a mivel hazájának tar- tozik. * * * A “Haza” szent szerelme ép azért kutforrása az önfeláldozásnak, mert nem számit elismerésre, midőn kötelességet teljesít.
