Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1949-06-01 / 6. szám

1849 JÚNIUSÁNAK ESEMÉNYEI

Buda visszavétele, amely május végén történt, természetesen óriási lelkesedést keltett az országban. A debreceni országgyűlés kimondta, hogy junius 2-án már Pesten fogja folytatni üléseit, ahová Kossuth, leirhatatlan lelkesedés közepette, junius 5-én vonult be, tehát épen öt hónapra, hogy a magyar fővárost az osztrák hadsereg elfoglalta. Az emberek gyarlóságát mutatja, hogy a miniszterek nem vettek részt az ünnepélyes bevonulásban, mert nem tetszett nekik, hogy Kossuth családjának tagjai is ott voltak. A kis emberek nem tudták megérteni, hogy a győzelemben Kossuthnak is igen nagy része volt.

Kossuth azonnal elrendelte, hogy össze kell Írni mindazoknak a magyar honvédeknek a nevét, akik elestek az ostromban s tervezni kezdte, hogy a rokkant katonák számára milyen nagyszerű otthonokat fog a nemzet létesíteni.

A délen ezalatt teljes erővel lángolt a nemzetiségek zendülése, különösen az oláhok által lakott vidékeken egymást követték a vérengzések.

Az ország tudta, hogy még május közepén a császár kiáltványban tudatta a magyar néppel, hogy Oroszország az ő kérésére és kívánságára, vele teljes egyetértésben, hadsereget fog küldeni Magyarországra. A császár kérte a népet, hogy az oroszokat ne tekintse ellenségnek, mert hiszen azok az ő barátai, akik azért jönnek, hogy a hazai és külföldi “gonosztevőktől” megszabadítsák a nemzetet. Az orosz betörést egyébként a cár maga még márciusban bejelentette, de senki sem akart hinni neki, főképen, mert túlságosan számítottak a külföldre és túlbecsülték saját erejüket.

Az első orosz sereg, kb. 2000 kozák, tudtán kivül még május 16-án magyar földre került, az első magyar város, Alsókubin megszállása azonban csak junius 9-én következett be.

A külföldnek esze ágában sem volt, hogy az orosz beavatkozást hivatalosan is elitélje, vagy pláne hogy azt háborús oknak tartsa. Bár a franciáknál és angoloknál is hangzott el magyarbarát felszólalás, hivatalos állásfoglalás nem történt. Egyedül az Egyesült Államok kormányzata tett határozott lépést, amikor Zachary Taylor elnök megbízta A. Dudley Mann németországi konzult, hogy az amerikai kormány megfigyelője legyen a magyar szabadságharcban. Az elnöki kinevezés 1849 junius 18-án kelt.

Mann nagy örömmel fogadta a megbízást és remélte is, hogy annak eleget tud tenni, de csak Bécsig tudott eljutni, ahonnét augusztus 8-án küldött jelentést, öt nappal a világosi fegyverletétel előtt. Már ekkor látnia kellett, hogy a magyar hadsereg aligha tudja sikerrel folytatni a harcot a túlerővel szemben. (Mann azután Svájcba került s pár év múlva Washingtonban helyettes külügyminiszter lett. A polgárháborúban a déliek oldalán állott, mert virginiai volt, azután újra visszament Európába, ahol Párisban élt s ott is halt meg.)

Az orosz cár, I. Miklós, akiben hirtelen felébredtek a régi orosz ambiciók, személyesen akart bevonulni a meghódított Magyarországba, ezt azonban az osztrákok nem engedhették meg. De azért lelovagolt egészen a magyar határig, ahol “megáldotta” térdelő katonáit. V. Ö.