Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1949-05-01 / 5. szám

1848 MÁJUSÁNAK ESEMÉNYEI

Az áprilisi trónfosztás természetesen erősen éreztette hatását mindazzal, ami utána következett. Az uj kormány, Szemere Bertalannal az élén megalakult még május első napjaiban, de a hivatali esküt csak május 14-én tette le, a debreceni Nagytemplomban, “ugyanazon a szent helyen, hol a függetlenség kikiáltatott—” mint a képviselőház határozata szószerint irta. Kossuth az eskütételkor kijelentette, hogy: “Minden hatalom csak a nemzettől eredhet s hogy a népfelség alapján kivül nincs szabadság.’’

A kormány összetétele nem volt egységes, voltak benne köztársasági pártiak, de voltak, akik még akkor is fenntartották az uralkodóházzal szemben érzett hűségűket. Voltak, akik attól féltek, hogy Kossuth valamilyen csíny révén megkoronáztatja magát, mig mások legalább annyit reméltek elérni, hogy ha uj uralkodója lesz az országnak, az nem lesz idegen. Az azonban kétségtelen, hogy maga a nép cseppet sem bánta volna, ha valóban Kosuthot koronázzák meg, akinek neve már akkor olyan varázserővel birt, hogy bármit kért volna a nemzettől, az megadta volna. (Bónis Samu, az uj koronaőr, fel is próbálta a koronát. Ugyanezt mondták Kossuthról is, aki ezt állítólag menekülése folyamán tette meg, a korona- ékszerek elrejtése előd, Erre azonban nincsen bizonyiték. Kossuthné, aki meglehetősen egyszerű lélek volt, de igen erős nagyravágyás élt benne, érthető módon szerette volna, ha férjét ez a mindennél nagyobb kitüntetés érte volna.)

Mint érdekes adatot említjük meg, hogy a képviselőház 200 ezer forint fizetést szavazott meg az uj kormányzónak és utasította a kormányt, hogy méltóságának megfelelő lakást teremtsen számára.

Kossuth túlbecsülte erejét, amikor azt hitte, hogy mint kormányzónak, minden legkisebb dologról tudnia kell és lehet. Ennek az lett a következménye, hogy mindenbe való beavatkozással vádolták és ellenfelei még jobban elfordultak tőle.

Görgei, az uj hadügyminiszter, aki mint miniszter nem akart egy iroda négy fala közé vonulni, május 2-án és 3-án ért seregével Buda alá. Leiningen, Nagy-Sándor József, Aulich Lajos, és Knézics Károly, a későbbi aradi vértanuk voltak a támadás főbb vezetői, akik május negyedikén kezdtek az ostromhoz. Hentzi osztrák tábornok, a vár védője (akinek budai szobra annyi évtizeden át dühítette a magyarokat), azzal fenyegetőzött, hogy tönkre fogja bombáztatni Pestet, ez azonban a támadás erejét nem csökkentette. A pesti palotasor végig ki is gyulladt az osztrák bombázás nyomán — ami akkori pletyka szerint főképen azért tetszett Görgeinek, mert igy lehetetlenné vált, hogy Kossuth beköltözzék a paloták valamelyikébe.

Az utolsó és döntő roham május 21-én hajnalban kezdődött. Hentzi egy puskagolyótól találva, elesett, de csak 15 órai szenvedés után halt meg. A vár visszavétele 1200 magyar életébe került, az osztrák védőseregnek pedig, amely kb. 5000 emberből állt, egy harmada esett el.

(V.Ö.‘