Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-03-01 / 3. szám
1849 MÁRCIUSÁNAK ESEMÉNYEI Mire március 15-ének első évfordulója elérkezett, a magyar kormány már menekülni volt kénytelen a fővárosból, ahol már az év eleje óta Windischgraetz volt az ur. Az évfordulót azonban nem felejtette el a Debrecenben tartózkodó kormány. Ágyudörgés, zeneszó kíséretében történt az első évforduló megünneplése. A hivatalos istentisztelet a Nagytemplomban volt, Kossuth és az egész kormány jelenlétében. Hivatalosan csakis a bizakodás szavát lehetett hallani, mert az ország népe sokfelé ünnepelt, a valóságban azonban piindig kevesebben voltak azok, akik a magyar ügy végső győzelmében hinni tudtak. Kossuth őszintén hitt benne, minden súlyos ellenérv dacára is. A lengyel Dembinszki rövid fővezérségének teljes kudarca igen rossz hatást tett mindenfelé. Az uj fővezér Vetter Antal lett (később az Egyesült Államokban is élt egy darabig). Vetter különösebb tehetség nélküli hivatásos katona volt, aki azonban betegeskedett, úgyhogy emiatt rövidesen Görgeit kellett ideiglenes fővezérnek kinevezni. Vetter egy szóváltása miatt, amit Damjaniccsal folytatott, epeömlést kapott és hat hétig súlyos betegen feküdt. Az egyik fontos feladat magyar részről az lett volna, hogy Komárom várát és városát felmentik az osztrák haderő ostroma alól. A várost minden áldott nap ágyuz- ták, ami természetesen rendkívül nyugtalanította a lakosságot, úgy hogy nem volt könnyű fegyelmet tartani. Komárom ostromának amerikai-magyar vonatkozásai is vannak. 1849 januárjában indította meg a 21 éves Rózsafy Mátyás “Komáromi Lapok” cimü napilapját, amelyből 98 szám jelent meg julius elejéig. Rózsafy igen jó barátságba keveredett Makk József tüzéralezredessel, aki egyesek állítása szerint gyanúsan elhanyagolta a város tüzérségi védelmét, úgy hogy nemsokára egyenesen azzal vádolták, hogy az ellenség zsoldjában áll. A védelmet egyébként báró Majthényi István vár- parancsnok vezette Török Ignác mérnökkari ezredessel együtt (aki később az aradi vértanuk egyike lett). Majthényi fivére, József, később Amerikába került és az uj- budai őste.epesek egyike lett Iowában, de visszatért Magyarországba. Ugyancsak Komáromban volt ekkor Pomutz György, az amerikai polgárháború későbbi tábornoka, aki mint az Egyesült Államok szentpétervári konzula halt meg. Pomutz, aki ekkor szintén 21-22 éves fiatal ember volt, a legnevezetesebb amerikai magyarok egyikének, Ujházy László volt sárosi főispánnak, az ostrom alatt Komárom polgári kormánybiztosának oldala mellett mint titkár működött és némi szerepe volt a polgári rend fenntartásában is. Ugyancsak ott volt az a magát Jagelló Apollóniának nevező fiatal nő is, aki a lengyel királyi család leszármazottjának adta ki magát és egy ideig mint katonai ápolónő dolgozott, de valami módon olyan hírnevet is szerzett, mintha egyike lett volna a szabadságharc női hőseinek. Ujházyval együtt jött ki Amerikába, ahol egy Tochman nevű lengyel emigráns felesége lett. A polgárháború idején férjével együtt a déliek oldalára állott és egy ízben be is volt csukva kémkedés vádjával terhelten. (V. Ö.)
