Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2. szám

TESTVÉRISÉG 11 ZILAHY LAJOS Az utóbbi két évtized egyik legjobb és leghíresebb magyar regény és színdarab Írója Zilahy. Nevét most “The Dukays” (A Dukayak) címen az amerikai könyv­piacon is megjelent regénye teszi időszerűvé előttünk. (.Prentice Hall, New York, $3.50.) A jó angol fordítás­ban megjelent könyv “best seller" sikerével tele van­nak a lapok s a felületesebb kritika is “nagy regény”- nek tartja. Mi is elolvastuk, de a nagyságot nem va­gyunk képesek felfedezni benne. Bár világos jeleit látjuk annak, hogy a szerző ezzel a munkájával Bal- sac, Tolstoj, Hugó és Anatole France fölé szerette volna tornászni magát, ez az akrobatikus mutatvány nem si­került. Még saját maga fölé sem emelkedett. Az egyik szemmel a hallhatatlanságra, másikkal Hollywood felé kacsintásból talán csak az utóbbi lesz eredményes. A regényben ugyanis erősen túlteng az irodalmi ipar­művészet a tiszta irodalmiság rovására. Azt az egész­séges magyar életszemléletet, amit a magyar Parnasz- szusra emelt Zilahytól méltán elvárhattunk volna, a könyvben hiába keressük. És itt nem szeretnénk félre­értődni. Nem arra célzunk, hogy alakjai nem egész­ségesek, hanem arra, hogy az iró egészsége nem látszik a sorok közül. És mert ez hiányzik, humorát romlott­nak, szarkazmusát dühnek érzi a tárgyilágos olvasó. Úgy hat a mü, mintha a savanyú szőllő esete állott volna fönt iró és alakjai között. Épen most pedig, mi­kor minden lelkiismeretes magyarnak, mégha iró is, nagyon féltékenyen kellene őrködni azon, hogy mit je­lentet meg írásaiból idegen nyelven: Zilahy nagyon szegényes erkölcsi bizonyítványt állított ki magyar em­berségéről. És ezért mégha minden más tekintetben kitűnő volna sem szerethetnénk. PETŐFI VERSEK Két uj névvel kell megismerkednünk. E. B. Pierce és E. Delmár nevével, akik a Petőfi Társaság segítsé­gével hatvan Petőfi verset ültettek át angol nyelvre. (Distributor: Johannes Press, 48 W. 57th St., New York. Price $2.50.) A szabadságharc századik évfordulóján vár­ható is volt, hogy a nagy költő nevéről nevezett tár­sulat a forradalom költőjéről ilyen formában annál is inkább megemlékezzék, mert hiszen ez az év az ő hősi halálának is századik fordulója. Petőfit, tudjuk, rend­kívül nehéz idegen nyelvre fordítani. Annyira saját­ságosán magyar ő, hogy gondolatainak egyedisége, stí­lusának zamata, képeinek különleges magyar bája szinte visszaadhatatlan. Ami azonban ezen a téren sok sze­retettel, sok hozzáértéssel, sok congeniálitással elérhető, azt a két szerző elérte a kötet verseinek nagyobb felé­ben. Munkájuk tehát komoly értéknek könyvelhető el s rendkívül hasznos is azok számára, akik idegen nyel­ven próbálják megközelíteni ezt a nagy magyar gé­niuszunkat. A kötethez a “mi” Reményi Józsefünk, aki a clevelandi Western Reserve egyetemen az össz- hasonlitó irodalomtörténet tanára, irt értékes bevezetést, mely egyike a legjobbaknak, amit valaha is ezen a vonalon olvastunk. A bevezetést a fordítóknak rövid mentegetődző írása követi, melyre — szerintünk — nem is volt nagyon szükség. . A bevezetés és maga a munka anélkül is érezhetővé és méltányolhatóvá teszi a szük­ségszerű nehézségeket. Alkalom adtán néhány verset olvasóinknak is bemutatunk, helyesebb azonban, ha ezt be nem várva, a könyvet megveszik. Petőfinek, sem magyarul, sem angolul, nem volna szabad hiányozni a magyar könyves polcokról. ALEXANDER ERNŐ Ezt a nevet ugyan ritkán láthatták olvasóink a Testvériségban, a név viselőjének munkája azonban minden számban a szemünk előtt volt az utolsó tiz esztendőben. Ő végezte ugyanis, a megadott ötletek alapján, hirdetéseink iparmű vészi és nyomdai össze­állítását s ugyancsak ő készíttette a metszeteket hozzá. Olyan sikerrel, hogy azok magyar lapjaink legszebb hir­detései voltak. Egyesületünknek őszinte barátja volt, aki ezt a munkát díjtalanul végezte csak azért, mert szépet akart. Ugyancsak ő készíttette azokat a művészi nyomtatványokat is, mikkel annak idején óhazai zarán­doklatainkat propagáltuk, s amelyek minden résztvevő­nek kedves emlékei. Neve most azzal a szomorú hírrel kapcsolatban kerül rovatunkba, hogy pár héttel ezelőtt lelkét visszaadta Teremtőjének s testét az anyaföldnek. Gyásza ez egész amerikai magyarságunknak, melyet ha­lála napjáig különböző minőségekben szolgált. Kedvenc munkája legutóbb az Amerikai Magyar Segély Akció pénztárnoksága volt, amit szintén díjtalanul végzett s amelynek nevében ravatalánál bucsuzót mondottunk. A régi amerikás magyaroknak folyton gyérülő serege ismét megfogyott egy jellegzetes emberrel, aki minden jó ügy­ben segíteni kész volt. Emlékét kegyelettel megőrizzük. BAKÓ ISTVÁNNÉ Valószínűleg ő maga lepődik meg legjobban, ha nevét e sorok fölött látja. Ennek pedig a története a következő: 328. számú, Cecil, Pa., osztályunknak volt egy érdemes tagja, Bakó István, aki 42 esztendős ame­rikai élete alatt 41 éven keresztül volt egyesületünk tagja és 38 éven keresztül osztály-tisztviselőnk. 1945- ben bekövetkezett halálakor az osztály vezetését fele­sége vette át. És végzi is hűséggel, mind a mai napig. Tőle kaptuk a következő levelet: “Tisztelt Vezértestület! Tessenek ezt a csekélységet elfogadni ezután minden hónapban szegény magyar testvéreink segélyezésére, bár ha nem sok is. Az Ur Jézus azt mondotta, hogy az a szegény özvegy ha csak egy fillért is dobott a per­selybe, többet adott, mint a gazdag. Én is tiszta szi­vemből adom, bár többet tehetnék.” Eddig a levél s az összeg pedig $1.09 volt, mint egy havi hozzájárulása egy szegény özvegy asszonynak ahoz a segélyezési ala­punkhoz, melynek megteremtéséhez évente 25 centet ké­rünk mai vezércikkünkben is tagjainktól. Vannak le­velek, amikhez nem kell külön magyarázat. Özvegy Bakó Istvánná pár soros levele ilyen levél. Áldja meg a jó Isten érte. Borshy K. György. ID. PAPP JÓZSEF. Egyre fogy egylet-épitő magyarjaink száma. Ilyen egylet-épitő volt Id. Papp József 116-ik Gollinwoodi ügykezelőnk, aki 70 évvel ezelőtt született a Bihar megyei Nagyiétán. Amerikába 1902-be jött és 38 évig volt a N. Y. Central munkása, egész nyugalombavonu- lásáig. Egyesületünk több mint 20 esztendeig volt ügy­kezelője, mindaddig, amig az örök pihenésre el nem hivatott. Nagy családot nevelt, nagyobb részt özvegységben, azért mindig kész volt az egyleti életben részt venni, azért munkálkodni. 9 gyermeke gyászolja. Temetése Január 16-án ment végbe a Grace Reformed Church- ből Rév. Rohrbaugh és Dr. Szabó István szolgálatával. Temetésén Egyesületünk és a Verhovay Egylet képvi­selői is részt vettek. Id. Papp József mindig kész volt Egyesületünkért munkálkodni és emléke élni fog azok között, akik meg­becsülik a közért fáradozókat. (K. G.)

Next

/
Thumbnails
Contents