Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-01 / 10. szám
4 TESTVÉRISÉG rendes tagságunkat is. Meg kell értetnünk magyarságunkkal újra meg újra, hogy nincs még egy olyan intézménye a magyar, s azon belül a reformátusságnak, mint a mi Egyesületünk. Nem ok nélkül ragadt rá az a kitüntetés, mely a “Magyar Szív Egyesületéinek nevezi. Mert hiszen mi nem csak a szigorú üzleti elvekkel mérten is a legelőnyösebb élet- és baleset biztosítást és betegsegélyt is nyújtjuk tagjainknak, hanem árváiknak gondozását is vállaljuk s öregeink számára is Ígérjük s adjuk is azt a biztonságot, hogy életük alkonyatán a megszokott magyar környezet szerető testvériségében helyezkedhetnek el. Sőt újabban még ennél többet is teszünk. Nehány olyan magyarnak is akad hely Otthonunkban, akit a legutóbbi évek vihara tett hazátlanná s öregségére hajléktalanná. Úgy érezzük, hogy ennek a munkának fejlesztése megérdemli a legszélesebb méltánylást, de különösen kedves kell legyen legbensőbb családunknak, tagságunknak. Minél többen vagyunk Egyesületünk falain belül, ez a munka annál eredményesebb, annál átfogóbb lehet. Uj és újabb tagoknak százai, sőt ezrei sorakozzanak fel tehát a régi gárdához. A régi gárda pedig meg ne restül jön. Építsen magának maradandó hajlékot, mely szebb, nagyobb, kényelmesebb legyen az elsőnél. Az Ur 1950-edik éve legyen tehát a “Bethlen Otthon Esztendeje” nem csak névben, de gazdag eredményekben is. BORSHY KEREKES GYÖRGY UTCÁT VAGY PARKOT NEVEZNEK EL KOSSUTHRÓL (A pittsburghi “Magyarság” tudósítása) — Megilletődve állott a tömeg, mikor a Kossuth emléket leleplezték és a meghatott szívekből felsírt a magyar hymnus Pittsburgh főutcáján — Felejthetetlen nap volt október első vasárnapja, valóban Kossuth nap. Minden külső szépség és ékesszólás magasra emelte Kossuth apánk alakját s az ő emléke égett a szivünkben. Ebéddel kezdődött a Sheraton szálló “Assembly” termében, ahol közel 50 előkelő vendég jelent meg, élén a város polgármesterével. Az ebéd előtt ifj. Fiók Albert ügyvéd, a Kossuth Bizottság elnöke bemutatta a vendégeket, majd Szőke István református esperest kérte az asztali áldás elmondására. A bemutatott vendégek közül a következőket sikerült feljegyezni: Dr. Oliver W. Elsbree, a pittsburghi egyetem történelem tanára, Nt. Markovits Pál ev. lelkész, a délutáni ünnepély magyar szónoka, Lengyel Ignácné és Szécskay Györgyné asszonyok az emléktábla leleplezői, Bencze János Verhovay elnök, mint a bizottság egyik díszelnöke, Lengyel Ignác UMCA elnök, mint a bizottság al- elnöke, Smith Lajosné és Szécskay György dísz- alelnökök, Gregosits István pénztárnok, Kuczik János és Petró Istvánné UMCA képviselők, Révész Kálmán és Szalánczy János a Verhovay Egylet részéről, Dzubay Sándor és neje, Thu- ránszky Albert és neje, Érdeky Kálmán, a Magyar Társaság részéről. Ifj. Fiók Albert bizottsági elnök köszöntötte a város polgármesterét és benyújtotta a Kossuth Bizottság kérvényét, amelyben Kossuth emlékének Pittsburgh városa által való megörökítését kérte — lehetőleg egy utca elnevezéssel. Mayor Lawrence közvetlen szavakkal válaszolva kijelentette, hogy örömmel teszi magáévá a kérést és alkalmas időben a város vezetősége gondoskodni fog arról, hogy a “nagy Kossuthnak méltó emléket állítson fel”. Erre jó alkalom nyílik a nagy útépítésekkel és a Point Parkkal kapcsolatban — mondotta, és tanácsolta az ügynek napirenden való tartását. Sokkal jobb megoldásnak tartom ezt, mint egy régi utcának Kossuth névre való átkeresztelését, fejezte be válaszát a polgármester, melyet lelkes taps követett. Az emléktábla leleplezése Az emléktábla leleplezése kevés késéssel 2 óra után kezdődött. Már a kitűzött időben kezdtek magyarjaink tömörülni az épülettömbök között s mire elkezdődött az ünnepi aktus, több százra rúgott a nézők száma. Ifj. Fiók Albert elnök bevezető szavai után Dr. Sebestian János- né elénekelte az amerikai hymnuszt, melyet Mayor David L. Lawrence beszéde követett. A történelmi nevezetességű helyek méltatása után megismételte az ebédkor tett kijelentését és Ígérte, hogy Kossuthnak méltó emléket fognak állítani Pittsburgh városában is. Dr. Oliver W. Elsbree tartott előadást Kossuthról és méltatta őt, mint a 19-ik század legnagyobb emberét a többi nagyságok között. A délutáni program magyar szónoka Nt. Markovits Pál ev. lelkész volt, aki szívhez szólóan hasonlította össze a közel száz évvel ezelőtti látogatást a mai emléktábla avatással. “Emléket jöttünk állítani annak, kit Isten iránti szeretete, hazájának szolgálata s a szent emberi szabadságért való küzdelme a világ nagy fiává tette. Szemünk előtt bronzba öntött arcod, de szívünkbe vésve marad szabadságért küzdő nép- vezéri lelked” — mondotta beszédében. Az emléktábla tényleges leleplezését Szécskay Györgyné végezte néhány válogatott szóval. Az emléktábla előtt magyar ruhás leányok és piros-fehér-zöld szallagok adták meg a szemnek is azt a szépet, melyben lelkünk gyönyörködött, Smith Lajosné hozzáértő vezetésével. Az ünnepély a magyar hymnusszal záródott, melynek
