Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 9 Dr. ÚJLAKI FERENCNÉ Magyar temetés volt Washingtonban. Tizenhárom esztendő után, — mióta a fővárosban van központunk, — az első temetésünk. Tragikus, hogy épen Egyesületünk elnökének mindnyájunk által tisztelt és szeretett hitvese volt az, akit el kellett kisérnünk utolsó földi útjára. Úgy ment el, ahogyan élt. Hosszas szenvedés után, hitében megbékélten, csendesen elaludt. S a temetés is olyan volt, mint az élete: egyszerű, bensőséges áhitatu, saját kívánsága szerinti. Ravatalát sem borította hivalgó virágerdő. Meghagyta, hogy kerüljék a pompát, akik ők szerették. A puritán hangulatú Chevy Chase Presbyterian Churchben mintegy száz, az ország messzi részeiről összesereglett rokon és barátból állott a gyász tisztességtevő gyülekezet. Halk magyar egyházi dallam hangzott az orgonán, midőn a koporsót Amerika magyar református egyházi életének repre- zentásai az Ur Asztala elé kisérték: Nt. Rácz Győző, az Evange ical and Reformed Church magyar kerületének elnöke (Passaic, N. J.l, Nt. Csutoros István, a Magyar Presbiterianus Konferencia elnöke (Cleveland, O.), Dr. Vincze Károly, a Független Amerikai Magyar Református Egyház főesperese (Perth Amboy, N. J.), Vajda Zoltán az Ev. and Ref. Church nyugati egyházmegyéjének elnöke (Detroit, Mich.), Nt. Béky Zoltán, a FAMRE keleti esperese (Trenton, N. J.), Nt. Kecskeméthy József, a Bethlen Otthon igazgatója (Ligonier, Pa.), Király Imre, a Református Egyesület pénztárnoka és Borshy Kerekes György, Református Egyesületi titkár állottak a ravatal mellett. Két ősi magyar énekünk: a “Te benned bíztunk” és a “Térj magadhoz, drága Sión” adták a keretet a megható búcsú imához, amit az elhunyt veje, Dr. Szabó István, clevelandi lelkipásztor mondott a koporsó fölött. Ennyiből állott az egész szertartás. De ha valahol, úgy itt nem maradt szem szárazon, lélek őszinte fájdalom és részvét nélkül. A fájdalomtól szemmel láthatólag megtört férj, a megrendült szívvel köny- nyező két férjezett s egy hajadon leány, mint legközvetlenebbül érintettek gyászában a széleskörű rokonság mellett osztozik egy egész ország reformátussága, Egyesületünk teljes tagsága. Valaki olyat szólított magához az Ur, aki nagyon, de nagyon fog hiányozni közülünk. Legyen az ő nyugodalma teljes az Atyai Házban s legyen a mi vigasztalásunk, hogy “boldogok, akik az Urban halnak meg”. —BKGy.— LEGYEN SZÁZ ANNYI A BŐSZ ELLEN Világunk egy Bölcs alkotása, Remeke egy isteni műnek, Föld, ég, tenger, harmóniában Ölelkezve megistenűlnek. Nap, hóid, csillagok ékesítik, Felettünk a kéklő világot, Éltető fényök sugarával Csókolgatnak fát és virágot. Ha szomjúzik szerelmes csóktól Föld-anyánkon a zöld természet, A napisten behunyja szemét, Mint gyöngy hűli a friss, hűs esőcsepp Ti emberek, kiért teremté A bölcs Isten a szép világot, Megvadulva gonosz szeszéllyel Korbácsoltok minden szép álmot. Üvöltve zugtok zűrzavarban, Ha zúzni kell a jót, a szépet, De széthulltok mint férges gyümölcs, Ha bűn ellen hív isten-lélek. Mindenki hős, ha nagy tivornyán Felszólitják önző csatára, Csak önméltósága védelmében Bújik sok ember a mocsarába. Én ki lelkek tiszta virágát Egy életen védem, plántálom, Görnyedt háttal, de hősi vállal A Sátán harcát büszkén állom. S legyen százannyi a bősz ellen! Zászlómat feltartom magasra, Vagyha kell — mint máglyáról mártir Repülök fel csillag-magasra. New York, N. Y. Pálcza János
