Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 7 AZ ARADI 13 VÉRTANÚ 6. KNÉZICH KÁROLY (1808—1849) Irta: Vasváry Ödön Mindössze 41 éves volt, amikor kivégezték. Mint tábornok társa, Damjanics, ő is a határőr- vidéken született, ahol apja osztrák tiszt volt, egy horvát eredetű család leszármazottja. Knézich is a katona pályán akarta eltölteni egész életét, annak tanult s minden iskoláját a legszebb sikerrel végezte el. Mint hadnagy kezdte el szolgálatát a hadseregben s pár év múlva Lichtenstein herceg tábornok segédtisztje lett. Hosszabb ideig szolgált Galíciában, ahol a lengyel nép nyomorúságának és elnyomottságá- nak látványa mély nyomokat hagyott lelkében. Lelke mélyéig felháborodva látta az egyszerű szegény nép szenvedését, a nemesség lelketlen- ségét s bár katona volt, már korán felébredt benne a vágyakozás egy becsületesebb és igazságosabb világ iránt. A magyar szabadságharcban ennek a jobb kornak bevezetőjét látta s ezért döntött úgy, hogy mint sok más tiszttársa, ő is a magyar hadseregbe lép. Családi kapcsolatai is sürgették erre a lépésre. Egerben nősült meg, egy Kapitány nevű család leányát vévén feleségül, akitől két kis leánykája született. A magyar hadseregben rövidesen fontos megbízatásokat kapott, a Bácskába küldték, ahol Szenttamás ostrománál volt nevezetesebb szerepe. Később dandár parancsnok, majd a 3-ik hadtest parancsnoka lett. Egyszer érte megaláztatás, amikor a peredi csatában elkövetett tévedés miatt Görgei elmozdította, bár az igazság az volt, hogy a tévedés csak azért történt meg, mert Görgei eredeti haditervei azt elkerülhetetlenné tették. Attól kezdve, hogy a Bácskába ment, feleségét és két leánykáját csak két Ízben látta viszont. Knézich alacsony termetű, szemüveges férfi volt, aki mindig jó gyalogsági vezérnek bizonyult. Katonáival igen sokat törődött s inkább magától vont meg mindent, csakhogy katonáinak kényelmét szolgálja. Akárhányszor a puszta földön aludt s nem egyszer éhezett, de katonáinak minden megadhatót megadott. Ismeretes volt a katonai életben egészen szokatlan szelid és barátságos természetéről és arról is, hogy mélyen és őszintén vallásos lélek volt, aki nem egyszer hangoztatta, hogy vallásossága édesanyja gondos nevelésének volt az eredménye. A küzdelem utolsó napjaiban seregével Görgeihez csatlakozott és úgy adta meg magát az oroszoknak. Amikor Sarkadon táboroztak, már orosz őrizet alatt, hadsegéde, Bobik Gusztáv, aki később esperes plébános lett, sürgette, hogy szökjenek meg, de Knézich válasza ez volt: “Nem hagyhatom el a honvédeimet. Mindig hűségesek voltak s mint vezérüknek, velük kell maradnom. Kivégzése előtt állandóan imádkozott. A kivégzett tábornok fiatal feleségét any- nyira megrendítette a tragédia, hogy nemsokára követte férjét a halálba. Az árván maradt két kisleányt Bartakovics Béla egri érsek neveltette Egerben. Ott is mentek férjhez, a két nővért két Gröber nevű fivér vette feleségül. KOSSUTH LAJOS GONDOLATAIBÓL ... amely nemzet institúciói önkényes fejleményében az idők logikájának ellene szegül, és azon mü ködik, hogy galvanikus operációk által életet hazud- tasson a csontvázzal, az épugy rázkódtatásokat idéz elő, mint amely halottnak szeretné tartani az éledezőt. “Minden kornak van istene, ne zúgolódjunk ellene” — ha kérditek minő varázserő tartá fel e nemzet alkotmányát, hatalmas autokrációk szomszédságában egy ezreden át? Kétkedés nélkül felelem: az, hogy az időhöz hozzásimulni tanult. Aminek erejéből az élet kiaszott, azt sírba szállitá; ami élet ébren emelte fel fejét a porból, azt fölvenni az életben nem vonakodott, e készség okozá, hogy mindig találna kapocsra, amely a holnapot a tegnappal összekötné, pedig a históriai alapon békés fejlemény titka ebben áll. Isten adja, ne lehessen rólunk egykoron elmondani, hogy a múlttól tanulni, a jövendőtől tanácsot kérni, elfelejténk. * * * Ilyen ok, ilyen okozat; igy szól az örök törvény, mellyel a mindenség megfoghatatlan végoka, ‘se quoque lege tenens’ (magát is törvényhez kötve) nemcsak az anyagi természet tüneményeit, hanem az erkölcsi világ rendjét is szabályozzta. * * * Ez örök törvényre a nemzetek életében a történelem tanulmányozása vet világot. * * * ... A történelem folyamának azon természete, melyre e néhány vonással rámutattam, az önérzetből ke nem vetkőzött nemzetnél feléleszti a történelem logikájqnak étvágyát; s a tömegeknél, melyeknek egészséges ösztönét, sokaságuknál fogva, nem ronthatja meg állandóan a politikai korrupció, megedzi a határozottságot az akadályokkal szembe szállni. így terem a néptömegek egészséges ösztöneiben az az inperzoná- lis, s minthogy ilyen, hát legyőzhetetlen hatalom, melyet közvéleménynek nevezünk.
