Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám
4"- m* « n 1849 JANUÁRJÁNAK ESEMÉNYEI 1849 januárja szomorú előjelek között virradt a szabadságharcot folytató Magyarországra. December 18-án érte el a magyar sereg az első valamire való hadi sikert Moson mellett, de az általános öröm nem sokáig tartott. Görgey vagy 15 ezer emberrel állott Győr mellett, szerinte azonban legalább 80 ezer jó katonára lett volna szükség, hogy a hadvonalat tarthassák. Mivel ilyen segítségről szó sem lehetett, a fiatal Görgey, Kossuth kétségbeesésére, úgy határozott, hogy otthagyja állását és seregével beljebb megy az országba. Kossuth igy irt Görgeynek: “... Mindenható Isten, mi lesz ebből? Feladjuk-e kardvágás nélkül azországot? Az Isten szerelméért. Önnek kezében van az ország sorsa. Fontolja meg jól és Írja meg, hogy mit akar! ... Meg kell bolondulnom ... nem marad egyéb hátra, mint meghalni, siker nélkül.” A nehéz helyzetben levő Görgey, aki ugyanakkor olyan rendeleteket kapott Kossuthtól, amelyeket képtelen lett volna végrehajtani, még ha akarta volna is, indulatosan felelt Kossuthnak és az ő hibájául rótta fel, hogy az ő kívánsága alapján kellett a határ megtartásával próbálkozni, háromszoros túlerővel szemben. Fel ajánlja lemondását is és maradni csak úgy hajlandó, ha seregével senki sem rendelkezik rajta kívül, még a “tisztelt kormány” sem. Kossuth azonban újra ir s megint csak ütközetre biztatja Görgeyt, aki válaszában kereken arra kéri a kormányzót, hogy hagyja abba ezt a levelezést, amellyel “egy részeg ulánust sem lehet nyergéből kiütni”. A forrófejű, de katonai tudással nem rendelkező Perczel Móricz (a később amerikai magyarrá lett Perczel Miklós Lincoln-ezredes bátyja, a költő Vörösmarty Mihály tanítványa) másképen gondolkozott és egy 5000 emberből álló sereggel, amely amúgy is el volt gyengülve a dermesztő hidegben tett hosszú gyaloglások után, december 30-án Moór mellett megtámadta Jellasics 18 ezer főből álló seregét, anélkül, hogy annak erejével előre tisztában lett volna. Természetesen megsemmisítő vereség lett a vége. Perczel később Görgeyt okolta a vereségért, ami azonban igaztalan vád volt. Ezután már Kossuth is belátta, hogy a fővárost nem lehet megmenteni s hogy legalább a hadsereg megmaradjon és beletörődött, hogy Görgey seregével visszavonuljon. Közben a szerb és oláh felkelés teljes lendületbe jött. Legtöbb sikerrel akkor még az oláhokkal szemben való műveletek biztattak. Bem magyar serege karácsony napján vonult be Kolozsvárra, január 3-án pedig a hörgői szoroson keresztül Bukovinába szorította a császári sereget. Kossuth dec. 31-én zárt ülésen javasolta, hogy a kormány hagyja el a fővárost. Batthyány, a miniszterelnök, életének utolsó beszédében azt javasolta, hogy küldöttség menjen az uralkodóhoz, a béke kieszközlése érdekében. A szélsőbal “áruló, fekete-sárga arisztokrata” kiáltásokkal fogadta a javaslatot, de azt a többség mégis megszavazta. Windischgraetz január 5-én ellenállás nélkül bevonult a fővárosba. Az országgyűlési küldöttséget Windischgraetz hajlandó volt fogadni, de Batthyány nélkül. Öt napig voltak a küldöttség tagjai a főhadiszálláson s azután hazamehettek. A bevonuló osztrákok azonban azonnal elfogatták Batthyányi, aki többé nem is szabadult ki. Öktóber 6-án végezték ki, 43 éves korában. (V. Ö.)
