Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1948-06-01 / 6. szám

JUNIUS 1848-BAN

Az év nyárba fordult és a tovaszálló napokkal együtt az is nyilvánvalóvá lett, hogy a tavaszi forradalmak nem tudnak könnyedén diadalmaskodni. Mire a nyár beköszöntött, kiderült, hogy Európában — hiszen akkoriban a többi földrész még alig szólt közbe a világ sorsának intézésébe — minden országban két hatalmas erő mérkőzik egymással: a forradalom és a maradás, a haladás és a reakció elve. S e kettő küzdelme ott ért leghamarabb véget, ahol elkezdődött: Franciaországban.

Cavaignac tábornok junius 23—26 között négynapos utcai csatában leverte a francia ideiglenes kormányt. Paris utcáit 1500 holttest borította, a szocialista vezetők Angliába menekültek és 3500 munkásvezért a gyarmatokra száműztek.

Észak-Olaszország, amely Lombardia név alatt az osztrák császár egyik, sokáig engedelmes tartománya volt-, még a tavasszal kiűzte területéről az osztrák csapatokat és szabadnak hirdette magát. Most az öreg Radetzky tábornagy csapatai élén bevonult a területére, az olasz szabadsághősöket egymásután leverte, a büszke városokat, köztük Velencét meghódoltatta és V. Fer- dinánd, a király és császár hatalmát a régi határokig kiterjesztette.

A veszélyes változások közben Magyarország .még fenntartotta az áprilisi vívmányokat. Páris utcáin az ágyuk dörögtek, Magyarország a választásokra készülődött, az első választásra, amelyen már nem csak a vármegyeházára gyűjtött nemesség szavazott, hanem a nép is. A választási hadjáratot szenvedélyesen vivták meg. Bár Petőfi Sándor kibukott a képviselőválasztáson, azért egészben véve az ország jól választott.