Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 5 a terebélyes fának árnyékában, amely abból a magból sarjadzott ki, a melyet 52 évvel ezelőtt elültettem. Abban a virágillatban, mely erről a fáról árad szét: még egyszer gyönyörködni akarok. Nagy áldása Istennek az, hogy ezt az időt megengedte érnem....” Dr. Kalassay bátyánk mellett, a delegátusok között, talán legrégebbi tagunk, Danes Mihály- né, “Danes néni”, volt, ki 51 éve egyesületi tag. Áldott az Ur, ki az alapitókat, hűséges munkálkodókat a beteljesülés örömében részelteti. KOSSUTH EMLÉKEK. Clevelandi gyűlésünkön több Kossuth emléket kaptunk. Ezek között a legkiemelkedőbb az a Pest vármegye közgyűlésén, 1848-ban használt, elnöki jelvény, melyet Himler Márton ezredes ajándékozott Egyesületünknek. Ezzel nyitottuk meg a százéves évfordulón tartott közgyűlést, ezt használtuk egész héten. Most újabb emléket kaptunk. Kossuth halálakor, 1894 márc. 20-án, a new yorki magyarok által viselt gyászjelvény egy példányát ajándékozta Lengyel István, Boyd, Wisc.-ban lakó magyar testvérünk Fáy Fisher Andornak, ő pedig a Református Egyesület Kossuth Házában való elhelyezésre hozzánk küldte. Fekete selyem szalagon Kossuth képe, körülötte ez az irás: “We mourn our loss, Sept. 19, 1402 — March 20, 1894.” A fekete szallag tetején piros, fehér zöld kokárda van. A Kossuth emlékért hálás köszönetét mondunk. BATIZ LAJOS testvérünket nemcsak Akronban ismerik, hanem ismert ember ő országszerte. Egyházi, egyesületi és magyar közéleti fáradhatatlan, áldozatos munkájával tette nevét ismertté. Most abban a szerencsés helyzetben van, hogy kenyérkereső munkájának eszközét letéve, nyugalomba vonulhatott. A nyugalomba vonulásra Isten áldását kivánjuk és ahogy mi ismerjük Batiz Lajost, tudjuk, hogy nem fog ő nyugodni, hanem most még több szabad idejével fogja szolgálni a hit és testvérszeretet ügyét. Aki egyházának állandó presbitere, Református Egyesületének 20 éven át ügykezelője volt, továbbra is abban találja gyönyörűségét, hogy ezeken a munkaterületeken hűséggel szolgáljon. A nemes harcot tovább harcolja, a hitet megtartja és végezetre — korona! UJ KÖZPONTI HIVATALNOKUNK. A Vezértestület által rendelt uj központi hivatalnoki munkakörre Garanyi Dezső testvérünket alkalmaztuk. Garanyi Dezső Duquesne, Pa.- ban született. Gyermekkorában az óhazába került. Iskoláit, gimnáziumot, két évi theológiát, négy évi jogot, az óhazában végezte. A háború vihara feleségével és egyetlen gyermekükkel Németországba sodorta. Onnan jött vissza szülőföldjére, Duquesne, Pa.-ba, ápr. 1-én pedig Washingtonba, Egyesületünk központi irodájába. Minden lehetőség meg van arra, hogy Amerikába jöhet felesége és leánya is, igy rövidesen együtt lehet a sok megpróbáltatáson átment kis család. Isten hozta! Munkájára, életére Isten áldását kivánjuk. Dr. MELEGH GYULA, amerikai magyar református életünknek egyik legismertebb és legjellegzetesebb egyénisége, 36 évi amerikai lelkészi és 13 évi Református Egyesületi szolgálat után, Ligonier, Pa.-ban vásárolt hajlékába nyugalomba vonult. A meleg szivü, mélyen érző, szelid lelkű pásztor, akaratán kivül is, harcok viharába került. Az alázatos szolgálat, a harcok lezajlása után a barátoknak, megbecsülő munkatársainak szeretete veszi körül. Egyetlen fiók hősi halála által és a megpróbáltatások által ejtett sebet gyógyitsa be a Főpásztor és mindkettőjük életét áldja meg az Ur csendes békességgel, további munkálkodással. “Aki nekem szolgál, megbecsüli az Atya!” Az Atya és a megértő szivek megbecsülése kisérje életük további utján. Dr. Újlaki Ferenc elnök. MAGYAR MUNKÁSOK ÖRÖKSÉGE Kohók mellett, vagy tárnák ölén Meg-megriad szép magyar éltünk. Emésztő tűz és árva mécsvilág A mi lenézett, nagy örökségünk. Ziláló szívvel felszítva hordjuk, Megadón, némán, égig emelve, Másoknak áldás, szeretet, béke, Miénk e szent fény kínja, keserve. Vihar ha tombol, felhőn cikázik, A föld mélyében gyémántra talál; Széthasítja a templom kárpitját, Ha a Szentségest tépi a halál. Kiomló könnyben szivárvánnyá lesz, Gyászos éjszakán hitet lángra gyújt, Messzi csillagról hívón integet, Hogy hazafelé arra van az út. Kenyerünk a fény, sorsunk, igazunk, Miénk, ha tépő kín jár is vele; Jövendőnk felé kavarva kerget, Mint a porszemet a Számum szele. Kohók falára, tárnák mélyébe Égi kéz irta rendeltetésünk: A fényt szolgálva magyar virtussal Kigyult csillagként mi is elégünk. Árvái Jerémiás
