Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1948-05-01 / 5. szám

agg*

NH

(>&!M

MÁJUS

A tavaszi nap nem ragyogott zavartalan fénnyel az ország felett. A láthatár szélén már sötét fellegek kezdtek tornyosulni.

A bábkirály, V. Ferdinánd helyett uralkodó udvari kör, a kamarilla bánta már, hogy oly sietve telj esitette a magyarok kivánságait. A bécsi udvar a semmitől nem korlátozott önkény- uralmat óhajtotta a királynak; a körötte csoportosult főurak pedig a régi állapotokat áhitozták vissza, jobbágyokkal, uriszékkel meg a szegény nép elnyomásával.

Hogy az áprilisi eredményeket megsemmisíthessék, ördögi tervet eszeltek ki! Polgárháborút kell szitani Magyarországon, egymás ellen kell tüzelni a magyarokat meg a nemzetiségeket és harcaikból gonoszul nevető harmadikként csak a bécsi udvar, meg a körötte csoportosuló reakció kerülhet ki győztesen!

Nyomban munkához láttak, hogy éket verjenek a magyarság, meg a nemzetiségek közé. Ezért nevezték ki horvát bánná a bécsi udvar egyik leghivebb emberét, báró Jellasics József tábornokot, aki az alája rendelt osztrák katonaságra támaszkodva megszüntette Horvátország közigazgatási kapcsolatát Magyarországgal és nyiltan fegyverkezni kezdett — a jobbágyságot eltörlő áprilisi törvények ellen.

A bécsi kormány megtalálta a maga eszközeit a magyarországi szerbek körében is, akik Karlócán gyűlést tartottak és május 15-én Ra- jacsics érseket pátriárkává, Suplikác István ezredest pedig vajdává választották. Ők is nyomban fegyverkezni kezdtek.

Közben összeült Erdély országgyűlése is és május 30-án ünnepélyesen kimondta Magyar- országgal való egyesülését. De az erdélyi szászok, sőt egyes román vezetők is azonnal Bécs felé fordultak.

<5j>