Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 9 utalványozás történt. Számvevő vezette a vezértestület gyűléseinek angol nyelvű jegyzőkönyveit, valamint a tisztikari értekezletek jegyzeteit is. 2. A felnőtt biztosítási alap bevételi többlete 1947- ben $263,676.48 volt. 3. Az ifjúsági osztály bevétele $73,969.56 többletet mutat. 4. A betegsegélyző alap bevételi többlete az évben $8,644.16 volt. (Az alap vagyona 1939 végén $4,805.27 volt, 1947 végén pedig $45,558.54.) 5. Az 1936-ban történt bevezetés óta a kettős ba- láleseti alap összes bevétele $58,985.15 volt, kiadása pedig $19,000.00. (Az alap vagyona a felnőtt haláleseti alap vagyonába van befoglalva.) 6. Ugyancsak 1936-ban létesült a Payor Benefit alap, amelynek azóta összesen $2,743.60 bevétele volt, kiadása semmi. 7. Az 1947. év folyamán ismét számos esetben kellett korkülömbségi ügyeket elintézni és több tagunkat ki kellett zárni a betegsegélyzőből, mert az alap- szabályszerü korhatárnál idősebbek voltak, amikor beálltak. Fentiekben előterjesztett jelentésünk megtárgyalását és elfogadását kérve, vagyunk szeretettel: Dr. Újlaki Ferenc, sk., elnök. Borshy-Kerekes György, sk., titkár. Király Imre, sk., pénztárnok. Vasváry Ödön, sk., számvevő. Washington, D. C. — 1947 február 9. KOSSUTH IRTA: A papi tizedről E szó “papi tized” egy visszaemlékezést elevenít fel agyamban 1848-ból, hadd említsem meg. Mi is üléseztünk Pozsonyban éjjelenként is, mint hires elődünk, a francia Constituante, az emberiség történetében örökre nevezetes augusztus 4-én. A jobbágyság felszabadítása már meg lévén szavazva, én egy éjjel szép csendesen odasompolyogtam az emelvény elé, melyen a káptatalanok követei ültek és szép csendesen azt mondám nekik: “Urak, a földesúri dézsma megszűnt,' a papi dézsmának is meg kell szűnnie. Szerezzék meg önök a magyar katholikus klérusnak azt a dicsőséget, hogy maga mond le róla. Ne várják, hogy én tegyem meg az indítványt, tegyék meg önök.” Erre egyik közülük (ha nem csal emlékezetem a pécsi káptalan követe) ennyit felelt: “Köszönöm a figyelmeztetést, mindjárt megteszem” és odaintett a kerületi elnökségnek, hogy szólni kíván. Még most is nevethetném, amint visszaemlékszem, hogy egy pár tisztelendő szomszédja, miként rángatta reverendáját, hogy “per amoren Dei” ne izéljen; de a derék ember bizony csak izéit. Megmondta, hogy káptalanja nevében örökre lemond a nép javára minden kárpótlás nélkül a dézsmáról. Példáját több kollégái lelkes nyilatkozatokkal követték. Ellene természetesen senki sem szólt, még a reverendarángatók sem. Krisztus követéséről Én, mint ember, Krisztus vallásának követője vagyok, aki arra tanított, hogy szeressük felebarátainkat s én az egész emberi nemzetet, amennyire az emberi gyarlóságtól kitelik, szeretettel szorítanám szivemhez. Mint polgár az egyenlőség embere vagyok, ki senkitől sem kérdem e honban, melyik templomban imádja istenét, hanem azt szeretném, hogy a honnak minden polgára közösen élvezze, mind a jogot, mind a szabadságot. IGAZGATÓI JELENTÉS A BETHLEN OTTHON 1947. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL Közli: Kecskeméthy József, igazgató-lelkész (I. részlet) Egykor a mi Urunk Jézus Krisztus mondotta, több mint egy negyedszázaddal ezelőtt az Amerikai Magyar Református Egyesület jelentette ki és azóta minden évben több egyházunk, azokban és azokon kivül könyörületes szivek sokasága mondja: “Nem hagylak titeket árvákul!” Ennek a krisztusi gondoskodó szeretetnek jegyében, az irgalmas samaritánus segitő készségének gyakorlásában töltötte be az elmúlt évvel 26-ik életévét Bethlen Otthonunk, amely azért létesült, hogy el ne vesszenek az Ur kicsinyei és életünk hajótöröttjei. S ma is azért áll és szolgál, hogy falain belül otthont találjanak az árvák és nyugalomban, békességben készülhessenek — a nagy útra — hitünk, fajtánk megfáradt és segítségre szoruló öregei. Büszkeségünk, boldogságunk, dicsekedésünk az nekünk, hogy Bethlen Otthonunk az elmúlt évben is sok magyar gyermeket mentett meg falain belül és falain kivül. Sok elárvult gyermeket emelt ki az árvaság és az azzal járó bizonytalanság és nyomorúság mélységeiből. Sok elöregedett testvérhez hajolt le és sok olyan elesett öreg magyart emelt fel, akiknek kezében eltörött a kenyérnek botja. Az Amerikai Magyar Református Egyesületnek Bethlen Otthona negyedszázados működésével több száz árva és öreg nevelésével, testi és lelki gondviselésével, az irgalmas szeretet gyakorlásával meggyőző bizonyságát adta annak, hogy nemcsak ref. egyesületi és egyházi, de egyetemes magyar vonatkozásban is olyan testvérse- gitő munkát végzett és végez, amelyre az Amerikába szakadt magyarságnak szüksége van s mint ilyen méltó a magyarság minden rétegének szeretetére és legmesszebbmenő támogatására. Ezt a támogatást és szeretetet az elmúlt évben nemcsak kiérdemelte a Bethlen Otthon, de Isten jóvoltából és sokak áldozatkészsége folytán élvezhette is. Alapitója és mindenkori jóltevője, a Református Egyesület, tagsága befizetéseiből minden eddigit fölülmúló összeggel, 21,821.80-al segítette. Egyházközségeinkben, amelyeknek tagjai köréből szerte Amerikából — nyolc külöm- böző államból — vannak öreg és gyermek lakóink, az árvaházi vasárnapok megtartása kezd általánossá válni, sőt állandósulni. Örvendetes bi
