Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 5 EGY FALUNAK MEGSZŰNT A TÖRTÉNETE! Március tizenötödikének közvetlen közelében alig bírja az ember magába beinni mindazt a sok dicsőséget, ami ezen a napon történt. Nagy nap volt ez! Nincs még egy másik hozzáfogható időpont magyar nemzetünk történetében. Mindez, amit eddig elmondottunk nem jelenti azt, hogy ne lennének szép és megható mozzanatai a magyar dicsőségnek máskor is. De ezek a máskori dicsőségek elvétve csillannak csak meg, ritkán, mint némelyik patak homokjában az aranyporszemek. Arra vállalkozom most, hogy egy ilyen mák- szemnyi kis magyar református dicsőségről — számon tartva azt — megemlékezzem az olvasók előtt. A legrégibb múlt sok próbatétele Az országnak zászlós urakat s a sárospataki Főiskolának alapítót adó Perényi családnak ősi fészke volt valamikor Perény. Benne a református gyülekezeti életet szinte teljes egészében megszüntette az ellenreformáció. A mai, Hunyadiak korában épült római kathólikus templomot Bocskai katonái visszaadták ugyan annak idején a reformátusoknak, de a Meskó s Zichi családok kezébe került falu római kathólikus lakossága újra elvette ezt. A kis patics-falú imaház kétszer is leégett egymás után. A legútóbbi adatok szerint 17 családból állott a református fiók-egyházközség Népe a múltban átélt sok zaklattatás után végre kimondott jómódba került. Elég ezzel kapcsolatban annyit felemlíteni, hogy 500 kát. hold föld volt a református hívek birtokában. 17 család templomot épít! Ez a maroknyi — igaz, hogy jómódú — eklézsia 1927-ben, az első csehszlovák uralom idején, a régi temető helyén ízléses templomot épített fel, toronnyal együtt; fűthetőt. Az építkezés több, mint százezer csehkoronába került a természetben szolgáltatott fuvaron kívül. A 40 in-öl kitűnő terméskövet cserepesi bányájából Pataky Tibor akkori pestmegyei főispán adományozta a gyülekezetnek. A homokot a her- nádszurdoki közbirtokosság. A környékbeli: szi- nai, kenyheci, migléci, lánci református gazdák jelentős fuvarral siettek a kicsi fiókegyházközség segítségére. Szína, az anyaegyház ezen felül pénzbeli adományt is küldött. A környékbeliek részvételével a templom és torony felszentelése még ugyanebben az évben végbement, október 31-én. A tervet Tornaalljay Zoltán építész-mérnök, egyházkerületi gondnok készítette s lelkiismeretesen kivitelezte Szil- vássy Nándor építész, Rozsnyóról. Az építkezés befejezése után adósság nem maradt. Pedig a templom telkét is cementbe ágyazott vasoszlopos drótkerítéssel és vaskapuval vették körül. A szinai lelkipásztornak, aki — díj levele szerint — eddig csak temetni járt át, ettől az időtől fogva 12 mázsa búzát és fuvart fizetett a kicsi fiókegyházközség, hogy járjon át minden második vasárnap istentiszteletet és hetenként hitoktatást végezni. A Perényi család egy még élő tagja, Lujza, férje után özvegy Acél Gáborné, hagyszőllősi buzgó római kathólikus úrnő a templomszentelés alkalmával egy perényi címerrel ellátott ezüst úrvacsorái kannát, kelyhet és tányért ajándékozott a kis református egyházközségnek s saját kezével dagasztott kenyérrel és saját termésű borával is meglepte a perényieket. És mosl mindennek vége! Eddig tart a perényi kicsi református fiókegyház rövidre fogott, szép története. Sajnos, hogy ennek a történetnek folytatása nem is következik már soha többé ebben a földi életben. A mostani napokban került ugyanis sor a lakosságcsere lebonyolítása során ennek az ősrégi magyar falunak az áttelepítésére. A református, jómódú családok természetesen, mindnyájan rajta vannak a listán. A maradék hazában az átélt sok zaklattatás után adjon nyugalmat, békességes lakozást az ősi földről távozóknak a népek és történelem sorsát irányító Úristen! (Sárospataki Ref. Lapok) Nagy Mihály
