Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1948-03-01 / 3. szám

4 TESTVÉRISÉG Amellett, hogy ez a döntés rendkívül népsze­rűtlen, még hozzá nagy csapás is volt a ma­gyar népre, amely még mindig reménykedik a magyar létszinvonal visszaállitásában és a Európával való megszokott magyar kereskedelmi kapcsolatok ujrafelvételében. A magánvállalko­zás elveszett a hivatali ellenőrzés és a pártok manipulációinak hálójában, ami szétágazó kor­rupcióra vezetett. Mindabból, amit hallottam, az tűnik ki, hogy a háború utáni magyar ve­zető emberek egy része, nagy erővel, képzelő­tehetséggel és jóakarattal fogott hozzá a ma­gyar talpraállitás és a gazdasági és politikai reformok feladatához. Azonban hamarosan szembetalálták magukat a kommunisták kimé- letlen rohamával a hatalom elnyerésére. Mi­után minden szempontot alárendeltek ennek az erőfeszítésnek, főként a szovjetunió támogatása réven, a kommunisták láthatólag sikeresek cél­jaik elérésében. Ennélfogva ma már korrum­pálódtak azok a reformok is, amelyeket meg­valósítottak. Uszítás egymás ellen A kommunisták mindenfelé azt hirdetik, hogy ők a dolgozó osztályok érdekeit képvise­lik. Ez a valóságban roppant és tragikus tré­fának bizonyul. Viszályt szítanak a polgárok soraiban: uszítják a parasztot a munkás ellen, a munkást az üzletember ellen, az üzlet em­bereit egymás ellen. Mindenfelé a gyűlölet és erőszak feléledése tapasztalható. A “demokrácia” szóval léptennyomon visszaélnek: például a ma­gyar munkásság még nem volt képes megvaló­sítani a szabad választást a szakszervezetekben sem. A magyar parasztság még mindig nem tudja kicserélni azokat a helyi tisztviselőket, akiket még a vörös hadsereg és a velük Moszkvából érkezett magyar kommunisták ne­veztek ki, a tetszésük szerint megválasztatott tisztviselőkkel töltve be az állásokat. Mindezek következtében fennforog az a veszély, hogy a magyarok cinikus kétségbeesésből elfordulnak a valódi demokrácia eszményeitől és fogalmaitól. Mindeddig azonban elkerülték a nyílt kon­fliktust az egyházak és a kormány közt. Nyil­vánvalóan volt néhány kísérlet arra, hogy az egyházákat belevonják a poltikai viszályba. Talán a legnagyobb gátló körülmény maga az egyházak kedvező múltja volt, valamint az is, hogy valósággal az egész magyar nép szilárdan ragaszkodik egyházaihoz és hitvallásaihoz. Nyomasztó bajaiban a magyarok az Egye­sült Államok felé néznek, segítséget várva. Dacára a kommunista propaganda rosszindulatú torzításainak és hazugságainak, dacára annak a ténynek, hogy az újságok csak azt nyomathat­ják ki, amit a kormány megenged, dacára a politikai rendőrségnek, a magyar nép buzgón hallgatja az amerikai rádió leadásokat és meg­őrzi hitét az amerikai intézmények Ígéreteiben és becsületességében. Felénk tekintenek A kép tehát nem teljesen fekete. A nép büszke és bátor és elszántságot mutat arra, hogy minden lehető módon fenntartsa a ma­gyar hagyományokat. Nagy energiával rendel­keznek és imponáló lépéseket tesznek a háború által okozott rettenetes fizikai károk helyrepót­lására. Budapest, amely valaha olyan gyönyörű város volt, igen erősen szenvedett, de a pusz­tulás láthatólag senkit sem bátortalanitott el és a város teli van élettel. A magyarok élet­kedvét, humorát, a jövőbe vetett reményét még nem zúzta össze az orosz gőzhenger. Ez dicséri ellenálló erejüket. Mégis az aggodalom és fé­lelem sötét felhője lebeg az ország felett. Noha a magyarok eredetileg a Keletről jöttek, a 11-ik század óta a Nyugat kultúrájának letéteménye­sei voltak mindig. De egy tizenkét milliónál alig számosabb nép, akármennyire erős is a hite önmagában, segítség nélkül nem kezdhet harcot a siker kilátásával az orosz aggresszió barbár hordáival szemben. Felénk tekintenek hát segítségért. Tudják, hogy az amerikai nép akcióin, a mi hatalmas országunk jövendő kül­politikáján fordul meg Magyarország sorsa. A magam részéről úgy érzem, hogy a ma­gyar szabadságot fenyegető veszedelem egyben fenyegeti Amerika szabadságát is. John Davis Lodge TITKÁRI JELENTÉS 1947-RÖL Az évet “Előkészület Esztendejé”-nek nevez­tük hirdetéseinkben, hogy ez által hangsúlyoz­zuk egyrészt az 1948-as centennárium, más­részt alkotmányunk értelmében esedékes köz­gyűlésünk közledtét s előkészítsük tagságunkat mindkét eseményre. A hivatal működése, Alapszabályaink sze­rint, kettős irányú: közigazgatási és szervezési. Legpraktikusabb tehát, ha a beszámoló jelen­tésben az előirt kötelezettségek sorjában számo­lunk be a végzett munkáról. Közigazgatás a. Szövetségi szabadalom-levelünknek, a válto­zott helyzethez alkalmazkodó módosítási ügye még mindig a Kongresszus illetékes bizottsága előtt van s várja sorra-kerülését a Ház előtt. Ügymenetünk e miatt kárt nem szenvedett s mindazon államokban, ahol jelentési kötelezett­ségünk van, az engedélyeket fennakadás nélkül szerezhettük meg. Az év elején személyes tárgyaláson voltunk Florida állam biztosítási felügyelőjénél, épen akkor, midőn a State Congress gyülésezett s

Next

/
Thumbnails
Contents